Hogyan értékeli a nyilvánosságra került eredményeket?
Az átlageredmények azt mutatják, hogy a 2015-ös nagy bezuhanáshoz képest stagnálás van, a közoktatás gyenge teljesítménye tulajdonképpen stabilizálódott. Az utóbbi három évben nem voltak nagy átalakítások, a rendszer nagyjából bejáratódott, és ennyi tud. Ahhoz, hogy kiderítsük, minek köszönhető ez a néhány pontos növekedés, alaposabb elemzés szükséges. Viszont az nyilvánvaló, hogy örömre semmi ok nincsen, mert nem tértünk vissza még a korábbi, 2012-es szintre sem. A magyar közoktatás megrekedt a délkelet-európai és a közép-európai országok teljesítmény szintje között, ha a környező országokat tekintjük „versenytársnak”, akkor azt látjuk: Szlovákiával együtt leszakadtunk a többiektől, és ez várhatóan tartósan így is marad.
Ez a területenként 4-6 pontos javulás mit jelent, mennyire számottevő?
Ez egy nagyon pici növekedés, de hibahatáron azért talán túl van. Maga az OECD abba a csoportba sorolja Magyarországot ez alapján, ahol nem változtak érdemben az eredmények az előző felméréshez képest. Azért kell ezzel óvatosan bánni, mert 4-6 pontos különbséget rengeteg minden okozhat, a lehetséges okok jelentős részének semmi köze nincsen a közoktatás teljesítményéhez. Például az is képes ilyen növekedést okozni, ha csökken a gyerekszegénység, és a többi országhoz képest javul a magyar tanulók átlagos családi háttérindexe. Ez jó dolog, de nem jelenti, hogy a magyar közoktatásban bármi érdemeben változott volna.
Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár tegnapi sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy az eredmények alapján a családi háttér miatti különbségek egyre kevesebb szerepet játszanak a magyar tanulók teljesítményében. Míg a 2018-as mérés szerint a teljesítménykülönbségek 19,1 százalékát magyarázta ez, 2015-ben ez a mutató 21,6, 2012-ben 23, 2009-ben pedig 26 százalék volt. Mit jelent ez az adat?
Ez önmagában semmit nem jelent, ez az adat nem értelmezhető. Lehet, hogy az államtitkár valamit félreértett, és nem tudja, hogy miről beszél. Elképzelhetőnek tartom, hogy az egyenlőtlenségek valamilyen csökkenése kiolvasható a számokból – ennek is többféle oka lehet –, de ezt nem százalékban szokták megadni, mert így nincs értelme. Semmi jel nem mutat arra, hogy a magyar iskoláknak javult volna a hátránykompenzációs képessége, ebben Európában a leghátsó sorban kullogunk.
