Előfizetés

Adventi elcsendesedés

Retkes Attila írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2019.12.16. 12:30
Molnár Emese (JaMese) albumán
Fotó: EMMER LÁSZLÓ
A hangulatos és változatos Adventi kalendárium azoknak készült, akik szeretnének megőrizni valamit az ünnep régi fényéből.
Szabó T. Anna gyerekeknek szóló Adventi kalendáriumát régóta sokan szeretik – tavaly önálló kötetben is megjelent a Pagony gondozásában. Az eredeti tehetségű, műfajilag besorolhatatlan énekesnő, Molnár Emese (JaMese) a közelmúltban megzenésítette a 24 verset, s ebből állt össze az azonos című, ugyancsak remekül sikerült lemez. Az albumon Emese állandó zenekarának tagjai – Udvarhelyi Gábor (gitár), Éder Ferenc „Lá” (basszusgitár és nagybőgő), Badics Márk (dob, ütőhangszerek) – mellett számos vendégművész közreműködik. Palya Beával például a kárpát-medencei folklórkincs legmélyebb rétegeihez nyúltak vissza, s ebből született meg Az ünnep azé, aki várja című duett. A szájharmonikás-énekes Ferenczi Gyurival viszont téli bulihangulatot teremtenek a Vásárfia című dalban, amely igazi groove-os tánczene. A Dalinda énekegyüttes két dalban is közreműködik: a Lucázás az adventi időszak talán legismertebb népszokását eleveníti fel – csujogatással és kereplővel; a Gyógynövénydalban pedig négy szimpatikus boszorka főzi együtt a gyógyító füveket, hogy egészséget hozzon a náthás-vírusos időszakban. Szabó T. Anna három új szöveget írt kifejezetten erre a lemezre. A Fénykör azokról a szeretteinkről szól, akik már nem lehetnek velünk az ünnepen. Ezt a dalt Emese szóló zongorakísérettel (Furák Péter) adja elő. A Sürgölődő a karácsonyi készülődéssel járó stresszt figurázza ki: groteszk hangköltemény, Subicz Gábor trombitás közreműködésével. Az Angyalok című versből pedig egy miniatűr mesejáték kerekedett, amelynek narrátora Makranczi Zalán, főszereplője pedig két kisgyerek (Badics Rozi és Kára Gábor). A Hóhullásban és az Így sétálnak a varjak című tétel sajátos népzenei/világzenei színezetet kapott, a lassan fél évszázada koncertező Szőke Szabolcsnak (gadulka) és régi muzsikustársának, Szalai Péternek (ütőhangszerek) köszönhetően. A hangulatos és változatos Adventi kalendárium elsősorban azoknak a családoknak ajánlható, akik nemcsak plázába rohangálnak, hanem szeretnének megőrizni valamit az ünnep régi fényéből. Ezt segítik Rófusz Kinga szép, hangulatfestő illusztrációi.   Info: JaMese: Adventi kalendárium Tom-Tom Records TTCD 328  

„Úgy éltem, ahogy elvárták tőlem” - interjú a hírhedt kolumbiai drogbáró özvegyével

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2019.12.16. 11:00

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Ma már tudja, férje pszichopata volt, aki a végletekig manipulálta őt és a családját. Ám ez egyáltalán nem szokatlan abban a kultúrában – vélekedik Victoria Eugenia Henao, a hírhedt kolumbiai drogbáró özvegye, akinek Életem Pablóval című könyve már magyarul is olvasható.
A kötet elején kijelenti, nem szeretné, ha ezután is Escobar özvegyeként tekintenének Önre. Az emberek ítélkezése közepette kellett élnem. A különféle társadalmak – nem csak a sajátom – mindig címkéztek, mert én voltam Pablo Escobar felesége. Folyamatosan azt hallottam, „te Escobarné vagy, nincs számodra hely a társadalomban; itt nem dolgozhatsz, mert a neje voltál; a gyerekeid nem járhatnak ebbe az iskolába, mert Escobar gyerekei; itt nem dolgozhatnak, mert Escobar gyerekei”. Egyfolytában ítélkeztek felettünk, és sok ember ezzel az elutasító gesztussal fordult felém (eltartja a kezét magától – a szerk.): „nem akarlak meghallgatni; te Escobar felesége voltál, ne szólj hozzám”. Nagyon sokszor át kellett ezt élnem. Ezért kérem a világtól, hogy most már nőnek, anyának, családfőnek tekintsen, és ne kizárólagosan Pablo Escobar összes gonoszságának az időbeli nyúlványaként. A könyv Victoria Eugenia Henao név alatt jelent meg. A filmes feldolgozásokból sokan csak Tata-ként ismerik. Most azonban szintén más néven éli az életét. Melyik az igazi identitása? Az, amit a szüleim adtak a születésemkor, és amire megkereszteltek. Szeretet ébreszt bennem. Ugyanakkor a Tata is, mert nem csak a férjem, de a lakótelepi barátok is így szólítottak. A Maria Isabel Santos név az újjászületésem szimbóluma, ez adta meg a lehetőséget, hogy újrakezdjem az életet. Már nem szerepel a nevemben, hogy valakinek a neje vagyok. Milyen érzés volt az Önnel történt eseményekről írni? Nagyon sok érzelmet felhozott a könyv megírása, a lehető legmélyebb bugyrokat kellett újra megjárnom. De a vége katarzis volt, megtisztulás. Sokszor felteszem a kérdést saját magamnak: hol voltam én? Hová néztem, mit láttam? Tényleg annyira megbénított a félelem, hogy gondolkodni sem tudtam? Beszámol arról is, ma már tudja, fiatalon Ön is erőszak áldozata lett. S leírja, utóbb szakemberek megállapították: Pablo Escobar pszichopata volt. Akkor nem érzékelte ennek a jeleit? Úgy éltem, ahogy elvárták tőlem. Ez egy nagyon macsó társadalom, ahol a nőket arra tanítják, hogy ne legyen véleményük, ne kérdezzenek, az a feladatuk, hogy maradjanak otthon, lássák el a háztartást és neveljék a gyerekeket. Pablo mindig szerelmemnek szólította, ám ennek ellenére gyakran hosszú időre eltűnt, vagy más nőkkel volt. A pénz, a hatalom váltotta ki belőle ezt az ellentmondásos viselkedésmódot? Nem én voltam az egyedüli akkoriban, aki így élt a férjével. Ez természetes ebben a kultúrában. Olyan életstílus, amit egy szegény néprétegbe tartozó férfi ugyanúgy megél a saját feleségével. Lesz saját családja, és amellett számtalan szeretőt tarthat, ha meg tudja engedni magának. Sokszor el akartam tőle válni emiatt, de a kedvességével, a szerelmes szavaival újra és újra meghódított: „én a világért fel nem áldoználak benneteket, nekem ti vagytok a legfontosabbak”. Korábban, mielőtt megírtam ezt a könyvet, erre büszke voltam: engem úgy szeret a férjem, hogy a világ semmi pénzéért el nem hagyna. Most, hogy felidézem, érzem, hogy ezek egy pszichopata szavai, amelyekkel manipulált; semmi mást nem jelentettek, csak hogy uralni akart engem. Nem vált valakivé, ő ilyen volt. Ma sokkal jobban félek attól a Pablótól, aki akkor volt, mint amikor vele éltem, mert ennek nem voltam tudatában. Sosem érezte, hogy ha elhagyná őt, annak lennének következményei? Amíg meg nem születtek a gyerekek teljesen normális életet éltünk. Nem volt indok arra, hogy bennem bármi is megkérdőjeleződjön. De ahogy teltek az évek Pablo bezárt minket, külföldre kellett menekülnünk, száműzöttekként éltünk, nem volt mozgásterünk. Akkor már féltem tőle, de tudtam, engedelmeskednem kell. A könyv eredeti címe, Életem és börtönöm Pablóval. Noha a magyar kiadásnál utóbbi hiányzik, úgy tűnik, inkább volt ez börtön, mint élet. Ez így van. De akkor még nem értettem. Rendszeresen bele kell néznem a tükörbe, és azt kérdezem: Uram, tényleg én voltam az a vak lány? Most is görcsbe rándul a testem, ha visszagondolok az akkori állapotokra. Minden nap vele beszélgettem, és úgy éltem, mint Az élet szép című filmben (Roberto Benigni 1997-ben bemutatott alkotása – a szerk.) a kisfiú, akinek az édesapja eljátszotta, hogy a koncentrációs tábor milyen jó játék. Én is hasonlóan éltem meg az adott helyzetet. Változott azóta a társadalom? Ez a jelenség nem múlt el, itt van közöttünk. Hogyan lehet harcolni ellene? Szeretnék sok gyerekhez eljutni. Szerintem kilencéves korban el kell magyarázni nekik, hogyan tett tönkre a drog egy egész társadalmat, sőt, társadalmakat. Fontos, hogy ez ne ismétlődhessen meg. A fiam több mint ötszázezer fiatallal beszélgetett az évek során, hogy felvilágosítsa őket az igazságról. Mit tanácsol hasonló helyzetben élő nőknek? Próbáljanak meg segítséget kérni, szakemberhez fordulni. Olvassák el ezt a rémtörténetet, és vegyék észre, mit kell azért fizetni, ha valaki vak, vagy nem akar látni.   

Névjegy:

Victoria Eugenia Henao 1961-ben született. Tizenöt évesen ment feleségül Pablo Escobarhoz. Két gyerekük született, Juan Pablo és Manuela. Férje halála után Argentínában telepedett le gyermekeivel, ekkor változtatta nevét Maria Isabel Santosra. Jelenleg életvezetési tanácsadóként dolgozik. Mrs. Escobar – Életem Pablóval című könyve (2018) Dornbach Mária fordításában olvasható magyarul.

Infó:

Victoria Eugenia Henao: Mrs. Escobar – Életem Pablóval Művelt Nép Könyvkiadó, 2019.

Meghalt Benkő Dániel

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2019.12.16. 09:20

Fotó: RTL Klub
A 72 éves lantművész váratlanul rosszul lett, életét már nem tudták megmenteni.
Tragikus hirtelenséggel hunyt el Benkő Dániel – írja a Bors. A lap szerint a férfit a Ripost próbálta elérni, ám Benkő helyett egy barátja vette fel a telefont, és közölte: a művész hirtelen rosszul lett, és már hiába hívtak hozzá segítséget, nem lehetett megmenteni. Benkő Dániel 1947. július 29-én született Budapesten. 1969-1971 között Szendrey-Karper László tanítványa volt. 1971-ben elvégezte a Zeneművészeti Főiskola zenetanárképző intézetét. 1971-1973 között Angliában lant mesterkurzuson vett részt.
1976-ig gitártanárként dolgozott, majd a Zeneakadémia lantprofesszora, majd a groznjani nemzetközi lantkurzus és a Kloster-Langwaden zenei vezetője lett. 1971-ben megalakította a Bakfark Consortot, és velük együtt koncertezett a világ szinte valamennyi országában. 1984-től a Céh Művészeti Alkotó és Kutatási Egyesület elnöke. 1994 óta az V. kerületi örmény kisebbségi önkormányzat képviselője. A celebként is ismert, előadásai közben szívesen levetkőző művészt 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki.