Pénzről vitatkoztak az európai uniós tagállamok vezetői csütörtökön kezdődött brüsszeli ülésükön. Először arról, hogyan és mennyivel támogassák az EU nagyívű környezetvédelmi céljait, azon belül is a zöld átállás nehézségeivel küzdő iparágakat és régiókat. Ezt követően tervezték a megbeszélést arról, mennyit költsenek a közös célokra a 2020 utáni hosszútávú büdzséjükben.
A huszonhét ország vezetője (Boris Johnson brit kormányfő távolmaradt a tanácskozásról) immár másodszor veselkedett neki annak a szándéknyilatkozatnak, amely leszögezi, hogy Európa 2050-re a világ első klímasemleges, vagyis zéró károsanyagot kibocsátó földrésze legyen. Júniusban a cseh, a lengyel és a magyar vétó miatt nem sikerült az akkori csúcs zárónyilatkozatába foglalni a kötelezettségvállalást. A hármak akkor arra hivatkoztak, hogy addig nem tudják a nevüket adni a megállapodáshoz, amíg nem kapnak garanciát a megfelelő kompenzációra. Közölték, hogy az átállás nem jelenthet irreális terheket a szegényebb országok számára.
Érvelésük most is hasonló volt. Orbán Viktor miniszterelnök a találkozóra érkezvén azt mondta újságíróknak: "Magyarország készen áll arra, hogy a megállapodást aláírja… De egy dolgot kell kerülni, hogy ne engedjük meg a brüsszeli bürokratáknak azt, hogy megint a szegény emberekkel és a szegény országokkal fizettessék meg a klímaváltozás elleni küzdelem árát". Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő értésre adta, hogy nem fognak belemenni egy olyan megállapodásba, amely a társadalmat bünteti. Ő 505 milliárd euróra becsülte a szénalapú gazdaságról való lengyel átállás költségeit. Andrzej Babis cseh miniszterelnök — Orbán Viktorral összhangban — sajtónyilatkozatában az atomenergia fontosságát hangsúlyozta, és 30-40 milliárdra taksálta a zöld átmenet árát országában.
A csúcs előtt fekvő javaslat szerint a következő hétéves büdzsében az EU vissza nem térítendő költségvetési támogatást nyújtana a nehézségekkel küzdő térségeknek a kohéziós alapokból. Az Európai Bizottság javaslata szerint ez 6-8 milliárd eurót tenne ki. Az összeget különböző pénzügyi konstrukciókkal - például költségvetési garanciával és a magántőke bevonását ösztönző intézkedésekkel - sokszoroznák meg. A finanszírozást a zöld invesztíciókat elősegítő szabályozás és technikai segítségnyújtás egészítené ki. A Méltányos Átállási Mechanizmus névre hallgató pénzügyi keret teljes összege végül 100 milliárd eurót tenne ki. Az Európai Befektetési Bank (EIB) emellett 2021-2030 között 1000 milliárd euróval segítené a környezetvédelem fenntarthatóságát és a klímavédelmet. Az Európai Bizottság jövő januárban tesz jogszabályi javaslatot a mechanizmus létrehozására.
A nyugat-európai tagállamok többsége elismeri, hogy a zöld átállás sokba kerül és kész a közösből segíteni a rászoruló régiókat. A brüsszeli találkozón az volt a fő kérdés, hogy a csehek, a lengyelek és a magyarok hajlandóak-e csatlakozni a klímasemlegességi megállapodáshoz nem túl részletes és távoli ígéretekért cserébe.
Mint a csúcs zárónyilatkozatának tervezete fogalmazott, a tagállamok közötti különbségeket figyelembe vevő, megfelelő eszközöket, ösztönzőket és beruházásokat felvonultató támogatási keretrendszerre van szükség. A szöveg egyúttal leszögezte, hogy minden ország maga dönt arról, hogy milyen energiaforrásokat használ.
EU-s diplomaták tájékoztatása szerint a lengyel és a magyar kormányfő az elsők között kért szót a vitában és meglehetősen kemény álláspontot hangoztatott. Orbán Viktor többek között kifogásolta, hogy az Európai befektetési Bank nem finanszírozza a nukleáris energiát és azt kérte, hogy az atomenergia, mint tiszta forrás külön is szerepeljen a zárónyilatkozatban. Hasonló követeléseket fogalmazott meg a cseh kormányfő, a luxemburgi és az osztrák miniszterelnök azonban ezt hevesen ellenezte.
Szó- és számmágia a klímatények ellen
Az Európai Bizottság klímaülésére időzítve az Orbán-kormány – együttműködési készségnek álcázva – lényegében megismételte, miért gáncsolja változatlanul a teljes 2050-es szén-dioxid-kibocsátás-mentesítést célzó, immár 25 tagállam által támogatott elképzelést.
A kormány MTI-n megjelent „feltételei” szerint akkor írják alá a klímaegyezményt, ha „nem az emberekkel fizettetik meg a klímavédelem árát, nem emelkednek a családok számára az energia- és az élelmiszerárak, ha megmaradnak a kohéziós pénzek és támogatják az atomenergia használatát”. A kevéssé megfogható érvek kapcsán megjegyzendő: az EU – főképp az energiahatékonyság növelésével – kifejezetten az emberek rezsiterheinek csökkentését célozza, az élelmiszerárak Magyarországon az Orbán-kormányok alatt ritkán nem látott ütemben nőttek, a kohéziós pénzek sorsa a britek kilépése miatt kérdéses, de Ursula von der Leyen bizottsági elnök épp szerdán nyitott meg egy százmilliárd eurós alapot az átmenet kárvallottainak megsegítésére, illetve az EU, ha nem is kifejezetten ösztönzi, de nem is tiltja az atomenergia tagállami hasznosítását. Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a kormányinfón ennek kapcsán megismételte a Magyarországot látszólag kedvező színben feltüntető klímaadatokat, elhallgatva a lényegesebb, de szürkébb képet mutató más statisztikákat. Büszkén sorolta a fejlett államokénál alacsonyabb szennyezési mutatóinkat, elhallgatva arányaiban még kisebb GDP-nket. Nem tisztázta, hogy alacsonyabb szennyezésünk tükrében miért pont az Orbán-kabinet bomlasztja ismét az uniós egységet.
Bár megismételte, hogy szerintük a szén-dioxid-kibocsátás 2050-es csökkentéséhez 50 ezer milliárd forintra lenne szükség, eme, a szakértők által erőteljesen árnyalt értéket számításokkal nem támasztotta alá és azt sem pontosította, hogy ebből mennyi pénzt kérnének az unió adófizetőitől. A 2030-es magyar klímavállalásokat változatlanul teljesíthetőnek ítéli, elhallgatva, hogy azok jórészt közel állnak a jelenlegi értékekhez, így Brüsszel szerint alacsonyabbak a méltányosan elvárhatónál.
A kancelláriaminiszter érvelésébe is vegyültek tárgyi tévedések. Szerinte nincs olyan számítás, ami szerint atom nélkül megszüntethető a szén-dioxid-kibocsátás. Eközben nem csak az Energiaklub nevű civil szervezet, de maga a Nemzetközi Energia Ügynökség is készített már ilyet. Gulyás Gergely szerint a Paksi Atomerőmű két reaktorját 2032-ben és 2036-ban kell leállítani. A Paksi Atomerőműben ugyanakkor valójában négy reaktor üzemel, amelyek engedélye 2032-ig, 2034-ig, 2036-ig és 2037-ig érvényes. – Marnitz István
