Szexi értelem

Az emberi agy nagy. Viszonylag, a testtömeghez képest. De mi indokolja a páratlan méretű szürkeállományunkat? Evolúciós előny a magas IQ, esetleg hátrány? Vajon felhasználjuk-e életünk során szellemi képességeink javát, és ha nem, akkor ugyan miféle szelekciós nyomás hozta ezt létre? Lehetséges-e, hogy párválasztáskor úgy kérkedünk értelmi képességeinkkel, akár eltúlzott dísztollaival a pávakakas? Rózsa Lajossal beszélgettünk.

Jóllehet az emberiség öles léptekkel halad előre a tudományos-fantasztikumok megvalósításában, a mesterséges intelligencia és a humanoid robotok hamarosan elkezdik átvenni az ember feladatait, de az „evolúció csúcsaként” (erről az idézőjelről később) mégis elemi hibákat követünk el újra és újra. Az emberek többsége rendkívül egyszerű szabályokat követve éli hétköznapi életét, korántsem használja ki értelmi képességeit, sőt nyilvánvaló butaságokat csinál nap mint nap. Kiugróan értelmesnek lenni pedig nem feltétlenül a siker záloga.

Kőkorszaki mesterszak

Rózsa Lajossal, az Ökológiai Kutatóközpont Evolúciótudományi Intézetének munkatársával egyebek között az intelligencia kialakulásának evolúciós összefüggéseiről beszélgettünk. Egy előadásában nemrég kifejtette: a kognitív, vagyis az értelmi képességekhez szükséges nagyméretű agy létrehozása és fenntartása anatómiai és energetikai szempontból is hatalmas teher. A nagyfejű gyerekeket nehéz megszülni, de az agy energiaigénye is óriási: ez egy tápanyagban mérve nagyon költséges szerv. Az emberek túlnyomó többségének nincs szüksége ilyen mértékű értelmi képességekre. A zeneértés vagy a matematikai készség fölöslegesnek, de legalábbis eltúlzottnak látszik, ha a puszta túlélésről van szó.

„Az intelligencia nem jó vagy rossz, hanem van, és kétségkívül sok hátrány is jár vele” – mondta a biológus. A magas kognitív képességű emberek nem mindig örvendenek népszerűségnek, közülük is a sokat okoskodók, mindig mindent jobban tudók bizonyosan nem. Nem egy zseniális tudóst ismerünk, aki háborúk vagy válságok idején társadalmuk megbecsült tagjai voltak, majd később kirekesztve fejezték be az életüket. Az atombomba atyjaként emlegetett Oppenheimer megvetetten végezte, a hidrogénbombát alkotó Szaharovot házi őrizetbe zárták, a híres kódfejtő és számítógép-fejlesztő, homoszexuális Alan Turingot öngyilkosságba kergették. Okosnak lenni nem feltétlenül szerencsés, legalábbis nem a politikai-hatalmi játszmák mezején.

„Egy kőkorszaki ember értelmi képességei nyilván megfelelőek arra, hogy az európai iskolarendszerben lépésről lépésre haladva egyetemet végezzen és ott doktoráljon. Hiszen sok olyan sikeres hallgatónk érkezik a harmadik világból, akinek nagyszülei vagy dédnagyszülei még törzsi közösségekben éltek” – vetette föl a biológus. De vajon egy prehisztorikus környezetben mi lehetett szelekciós előnye ezeknek az értelmi képességeknek? Egyes szerzők a nyomkövetés képességét emelik ki, a kutya nélkül vadat üldöző korai emberelődök valószínűleg páratlan tehetségek voltak e téren: nemcsak az állatfajok, hanem az egyes egyedek nyomait is el kellett különíteniük. Egy dél-afrikai törzs tagjai úgy „fogtak” antilopot, hogy 6-8 órás futás során nem hagyták megpihenni az árnyékban, így szegény pára hősokkot kapott. Ha nyomát tévesztették, akkor esetleg a bennszülöttek távoztak kimerültség miatt az örök vadászmezőkre.

Az agyafúrt csapdaállítás és a szavak mondatokba ágyazása, a történetmesélés képessége is kiemeli az embert az állatvilágból. Mert ugyan az állatvilágban is léteznek nagy agytérfogatú és meglepően intelligens fajok, de az állatok többsége valójában meglehetősen buta, jegyezte meg Rózsa Lajos.

Öröklődő önreklám

Egyes evolúcióbiológusok szerint az ember indokolatlanul nagynak tűnő értelmi képességeit inkább az magyarázhatja, hogy a párválasztás során szignálként szolgáljon a saját genetikai minőségüket reklámozó egyedeknek. „Amikor életre szóló társat keresünk, az intelligencia az egyik gyakori tényező, amit a nők is preferálnak férfiakban és férfiak is a nőkben” – mondja Rózsa Lajos. Erről tanúskodnak akár a házassághirdetések is, amelyek sokszor az iskolai végzettséget, zenekedvelést, kultúrafogyasztást hangsúlyozzák. Iskolai tanulmányaink is általában a csak párválasztási életszakaszig tartanak.

De miért előnyös intelligens partnert választani a családalapításhoz? „Számos állatfajban megfigyelhető, hogy a fajtársak olyan tulajdonságok alapján választanak vagy utasítanak el nemi partnereket, amelyek sérülékennyé teszik a fajukat a fertőzésekkel szemben. Így azonosíthatók a legjobb rezisztenciagéneket hordozó partnerek, akik majd örökíteni fogják kiváló ellenálló-képességüket a közös utódokba is. A gerinceseknél például a hím másodlagos nemi jellegeket létrehozó hormon, a tesztoszteron immunszupresszív, vagyis gyengíti a test védekezőképességét, és sérülékennyé teszi a hímeket a fertőzésekre” – fejtegeti Rózsa Lajos.

A méteres tollzuhatagával tetszelgő pávakakas nagy áldozatot hoz mindezért, hiszen egyrészt a ragadozóknak is könnyű préda, másrészt a kórokozók is könnyen kikezdik a díszeit. Márpedig, ha a tollzuhatag túl kicsi, fénytelen vagy aszimmetrikus, akkor a nőstény visszahőköl, mert nem egy fertőzött egyedtől akar géneket szerezni az utódainak. A kórokozók tehát arra szelektálják gazdafajaikat, hogy a párválasztók észlelhessék a potenciális partnerek fertőzöttségét, így végső soron megítélhessék az örökíthető ellenálló-képesség mértékét. A jó ízlés tehát ez esetben az utód minőségére menő játszma, mely az evolúciós sikerről szól.

Zsiráfnak csúcs

A korai emberelődök fokozottan kitették magukat a fertőzések veszélyének. A letelepedett életmód, a fokozott hús- és dögevés, a részben vízből szerzett élelem és a fokozott szexualitás egyaránt kedvez a ragályos kórokozók terjedésének. Ugyanakkor a nagy agyméret és a fejlett értelmi képességek is rendkívül sérülékenyek a fertőzésekkel szemben, tehát jó szignáljai lehetnek az egészséges gyermekkornak, és végső soron a jó rezisztenciagéneknek. Rózsa Lajos szerint feltételezhető, hogy értelmi képességünk részben nem a környezethez való közvetlen alkalmazkodás, hanem jelentős mértékben az ivari szelekció során alakult ki mint a betegségekkel szembeni ellenálló-képesség jele.

De vajon mi a célja az evolúció csúcsán lévő emberi aggyal a természetnek? – kérdeztük Rózsa Lajost. „A természetnek nincsenek céljai. Csak okai vannak a folyamatainak. Nem gondolom, hogy az evolúciós lánc csúcsán volnánk, mert ha a zsiráfok csinálnának biológiai tanulmányokat, akkor ők nyilván a minél hosszabb nyakat tekintenék az evolúció csúcsának. Az is egy szép tulajdonság. Szeretjük ezért kerülni azt, hogy a csúcson láttassuk magunkat” – mondja a biológus.