A „Budapest Főváros Brüsszeli Képviselete” feladójú Facebook-bejegyzéseiből egy ideje már sejthető volt, hogy a Karácsony-féle városvezetés brüsszeli embereként folytatja. Mikor állapodtak meg erről?
Már az önkormányzati választás előtt nyilvánvaló volt, hogy amennyiben Karácsony Gergely győz, Budapest más típusú, intenzívebb brüsszeli jelenlétet és képviseletet szeretne. Többször beszéltünk erről, látszott, hogy hasonlóan képzeljük el a majdani képviselő feladatkörét. A választások idejére abbamaradt az egyeztetés, de utána a főpolgármester ismét megkeresett, jelezve: Budapest ezentúl a saját képviselője révén ott akar lenni a brüsszeli döntések közelében, és ebben szoros együttműködésre törekszik a régiós fővárosokkal. Hivatalosan január elején kezdek, de a közös munka bizonyos értelemben már beindult: Karácsony Gergely járt kint Brüsszelben, aláírta a visegrádi fővárosok vezetőivel a megállapodást, találkozott a Bizottság és a frakciók képviselőivel.
A főváros eddig miért nem aknázta ki a brüsszeli lobbizásban rejlő lehetőségeket?
Budapestnek korábban is volt képviselete az EU-nál, de a tevékenység elsősorban ügyviteli jellegű volt, a feladatot a nyilvánosság számára ismeretlen köztisztviselők látták el, mérsékelt önállósággal és mozgástérrel. A főváros irodája más állami intézményekkel közös fedél alatt működött, ami most minden bizonnyal változni fog. Lesz egy kis létszámú, a kormányzattól független iroda, amely kizárólag Budapest érdekeinek érvényesítésével, lobbizással, a főváros és az EU intézményei közötti kooperáció erősítésével fog foglalkozni.
A kampányban és az azóta elhangzott fölvetések nyomán a közvélemény elsősorban azt várja, hogy olyan uniós forrásokat sikerül majd megszerezni, amelyeket Budapest közvetlenül, a kormány beavatkozása nélkül használhat föl. Mekkora ennek a realitása?
Nyilván nem fogják a kedvünkért újraírni a kohéziós politikát és az új finanszírozási ciklus véglegesítés előtt álló költségvetését, de az sem igaz, hogy a budapesti vezetés elképzelései teljesen irreálisak. Az új Bizottságnak számos olyan prioritása van például az innováció vagy a klímavédelem területén, ahol kifejezetten a városoktól várnak cselekvést, ami aligha történhet meg források nélkül. Az Európai Zöld Megállapodás számos települési szintű feladatot kijelöl – ha a célokat a városoknak kell teljesíteniük, akkor a finanszírozás is őket illeti, adott esetben függetlenül az egyes kormányok és a Bizottság közötti esetleges konfliktusoktól. Ezekben az ügyekben közösen fogunk föllépni a visegrádi térség fővárosaival, de a kooperáció szélesebb is lehet a regionális léptéknél: Berlin, Párizs, Bécs is jelezte, hogy érdekelt egy ilyen típusú együttműködésben.
Lát olyan fővárosokat amelyeknek a példáját érdemes követni a brüsszeli érdekérvényesítésben?
Prága látványosan és sikeresen építette ki a saját itteni hídfőállását, a Prague House nem csak képviseleti iroda, hanem a prágai idegenforgalom és a cseh kultúra követe, Prága arculatának építője is. Ilyesfajta kiterjedt tevékenységre Budapestnek nincs forrása, de már most tervezünk olyan programokat, amelyek túlmutatnak a politikán, és úgy fest, hogy a budapesti kulturális életben ehhez partnerekre is találunk. Helsinki irodája a finn főváros intézményeit, nagyvállalatait is képviseli, ez a modell is tanulságos. Mi is arra törekszünk, hogy a fővároson túl ellássuk a kerületek, illetve a nemrég szintén szövetségbe tömörült megyei jogú városok képviseletét is.
Akad néhány olyan régi konfliktus, ahol Budapest és az EU között tapintható feszültség van. Tud segíteni a főváros brüsszeli képviselete ezek feloldásában?
A szóban forgó feszültségeket még csak nem is az előző városvezetés, hanem leginkább az Orbán-kormány generálta. Ezeket megörököltük, anélkül, hogy elegendő hatáskörünk lenne a megoldásra. Nyilvánvaló például, hogy a 3-as metró korszerűsítésére vonatkozó szerződés nem optimális, de ma már kevés a lehetőség a korrekcióra – amennyi mégis van, azt meg fogjuk ragadni. A dugódíj bevezetése szintén egy öröklött kötelezettség, amelynek teljesítésében a kormány eddig nem mutatkozott partnernek. Budapest nyitott a megoldásra, de itt a kormány nélkül nem lehet lépni. Hasonló a helyzet a szálló por és a szmog miatt indított kötelezettségszegési eljárásra: nem a főváros, hanem a kormány az eljárás címzettje, és láthatóan nem aggasztja, hogy évente 15 ezer ember hal meg a levegőszennyezés miatt. Amit a főváros meg tud tenni – forgalomcsillapítással, zöldfelületek kialakításával – azt megteszi, de a felelősség a kormányé, ugyanúgy ahogy a jogi, finanszírozási feltételek megteremtésének kötelezettsége is.
