Célponttá válunk

Bocsárdi László vitte színre a Tartuffe című darabot a Katona József Színházban, a díszlet, a jelmez és a színészi játék is messze átlagon felüli.

Fekete Ernő, mint Pernellné megáll a színen és valami azonnal megtörténik. A színész Orgon anyját játssza valószínűtlen jelmezben mégis önazonosan. A családon belüli terroristát alakítja, aki mindenkit sakkban tart, de az egész nem szól másról, mint magáról. Ő a főnök, ő mondja meg a tutit, igaz már rég nem figyel rá senki, de eltűrik a szónoklatát. Bocsárdi László rendezésében több a telitalálat. Kali Ágnessel készítettek egy több szempontból izgalmas szövegkönyvet. A figurák arányai például nagyon működnek. Cleante Orgon sógora elég fontos szerephez jut és Keresztes Tamás, mint Tartuffe csaknem egy óra után jön be a színpadra. De még mielőtt róla beszélünk, fontos megemlíteni Bartha József fémes, jéghideg díszletét a keresztet formáló többrétegű ajtóval, Cs. Kiss Zsuzsanna tényleg műalkotássá váló jelmezeit és Bocsárdi Magor zörejekből, effektekből építkező zenéjét. Nagyszerű tehát az alkotói stáb, Bocsárdi László rendezése pedig erősen színészközpontú. Keresztes Tamás Tartuffe-je nagyon figyel, még a homlokán is van egy harmadik szeme. Nem lehet átvágni, elvileg. De aztán történik vele valami, amikor kikapcsol, kiesik a szerepéből, kvázi bekattan. És ez lesz a veszte. Keresztes tényleg a zenéből, mozgásokból rakja össze Tartuffe-öt. Egészen felkavaró amit művel a színpadon. És ez igaz a többekre is. Ónodi Eszter Elmiraként képes csapdába csalni, de ehhez valóban be kell vetnie mindent. Máté Gábor Orgonjából szinte árad a vakhit. Az ő mozgása is elképesztő, leképezi azt, hogy márpedig mindenáron hinni szeretne. Még akkor is, ha már rég kiderült, hogy csúnyán hülyének nézik. A nézőtér első sorából bámulja végig, hogy Tartuffe hogyan teszi csaknem magáévá a feleségét. Egy darabig még közre is működik az akcióban. A mozdulatok rendkívül kifejezők. Már túl későn hiszi el azt, amit a saját szemével is kénytelen látni. Ez azért elég ismerős manapság.

Az előadás vége is szimbolikus. Borbély Alexandra először Lojális úrként, majd Rendőrhadnagyként lép színre. Utóbbi előtt mindenki térdre ereszkedik, hallgatják őt, majd ő elégedetten közös szelfit készít az alattvalókkal. Ígér és szelfizik. Nagy bizakodásra semmi ok nincs. A fenyegetettség és célponttá válás folyamatosan benne van a levegőben. Bárki jön, az eszközök mit sem változnak.

Infó:

Moliere Tartuffe

Katona József Színház

Rendező: Bocsárdi László