Energiatippmix

Most, miután belepillanthattam Orbánék új energiastratégia-tervébe, végképp fogalmam sincs, mi Orbánék új energiastratégia-terve. Az anyag ahelyett, hogy egységes, világos, független irányt szabna, az energiaállamtitkárhoz bejutó lobbik vágyainak és erejének bemutatója. A legvadabb elképzeléseket – Orbán Viktorét természetesen leszámítva – ugyan lenyesi, és a főbb áramlatokat tisztességgel összerendezi, pontjai egyelőre jórészt kioltják egymást.

Itt van mindjárt a rezsi. Először is biztosítanak, hogy „megőrzik a rezsicsökkentés eredményeit”. Azt, hogy ez mit jelent, nem tudni, de rezsicsökkentést biztos nem. Legalábbis ilyen döntést az elmúlt öt év során a tőzsdei árak összeomlása ellenére sem hoztak. Az állami gáznagykereskedőnél így felgyűlt, cirka százmilliárdos extraprofitról nem is ejtenek szót.

Ellenben megnyugtatnak, hogy a rezsi „alacsony” lesz, meg „minimális”, meg „fenntarthatóan megfizethető”. Közben viszont megtudom, hogy a bevételeknek fedezniük kell az iparági költségeket, hogy a távhőár nem ösztönzi a hatékony beruházásokat, és a lakossági díjban sok az „egyedi kedvezmény”. Vagyis mégis csak azt kell érezzem, hogy itt valamiféle dőzsölés folyik, míg az energiaipar majd megszakad értem. Kérdés, a megoldásként ajánlott piaci verseny és energiatakarékosság mennyiben garantálja költségeik fedezetét. Brüsszeli bikkfanyelvvel „fogyasztóoldali válaszadásnak” nevezik, hogy új tarifákkal „fokozzák az ügyfélélményt”, vagyis szokjak át az éjszakai mosásra. A cirkalmas mondatok közt mintegy fekete lyukként mégiscsak a rezsiemelés sejlik fel. Igaz, ez szigeteléssel, korszerű fűtéssel, háztáji termeléssel leszorítható.

Ugyan 2050-ig az összes arra alkalmas lakást felújítanák, hamar kiderül, hogy ennek nagy részét – könnyített hitelekkel – a tulajdonosokra terhelnék. Bár az önellátásról sokaknak a napelem jut eszébe, a szégyenletes szélerőműépítési tilalmat is feloldanák, és voltaképp azt is megengedik, hogy a kerti hánccsal befűtsünk a sparhertba. Igaz, így kicsit megdől az elmúlt évszázadok központi tömeggyártásba vetett hite. Kivéve persze az atomot, mert az más, az jó. Meg a gázt. Mert noha csökkentenénk a fogyasztást, mégis idecsábítanánk a világ összes gázát. Az oroszokét is, bár szerintünk szállítmányaik Ukrajnában bármikor elakadhatnak, amiről csak az oroszok meg az ukránok nem tudnak.

Előbb-utóbb mindannyiunknak át kéne éreznünk a szén-dioxid-kibocsátás 2050-es megszüntetését célzó, barbár, de elkerülhetetlen uniós vállalás súlyát. 30 év alatt úgy csökkenteni ősi szintűre a szennyezést, hogy eközben ne süllyedjünk vissza az ősközösségbe. Csak hogy világos legyen: szén, gáz, benzin, gázolaj, műanyag felejtős. A várható fájó lemondásokat csak a társadalom történelmi összefogásával lehetne átvészelni. Bár az új energiastratégia ezt igyekszik célkeresztjében tartani, az irányzékot még számos egyéb mindent vivő, mindent felülíró fő- és mégfőbb-vezéri parancs rángatja ide-oda.

Kevesebb jószándék ezúttal talán több lett volna.