A kissé homályos meghatározás szerint innentől fokozottan figyelik, hogy a cég szervezeti kultúrája megfelel-e a működésükre vonatkozó etikai és jogszabályi elveknek, hogy a dolgozók a társaság elfogadott céljai szerint fejtik-e ki tevékenységüket, illetve a működés átlátható-e és nincs-e összeférhetetlenség.
Minderre „megfelelési tanácsadókból” álló szervezeti egységet alakítanak ki (ami különösen indokolt esetben állhat egy személyből is). A megfelelési tanácsadó – aki lehet külső megbízott is – nem dolgozhat az általa ellenőrzött területen és nem tölthet be vezető posztokat a cégnél. A belső ellenőrzés módszertana nem pontosított, de annak rendjét az általános szabályok, a cég első számú vezetője és a felügyelőbizottság határozzák meg. A fő cél „a kockázatok, hiányosságok csökkentése, a szabálytalanságok és visszaélések megelőzése, feltárása”, az eredményesség növelése, valamint a belső visszacsatolások javítása. Másutt megjelenik célként a korrupció és a visszaélés hatékony megelőzése is. A „megfelelési felelős” dolga többek között a helyes működést „sértő, korrupciós és visszaélésgyanús eseményekre vagy kockázatokra vonatkozó bejelentések fogadása és kivizsgálása” is. A belső ellenőrzési vezető irányítása alatt állók vizsgálódásaik során jogosultak helyiségekbe belépni, kérdezni, illetve akár titkosnak minősített iratokat is megtekinteni és lemásolni. A hatóságok bűncselekménygyanúval kapcsolatos bevonására nem térnek ki. A rendelet rögzíti, hogy a kormány az új szabállyal EU-kötelezettségét teljesíti.
Megjegyzendő: 2011 óta a hazai költségvetési szervek körében már előírás a hasonló belső ellenőrzési rendszer. Ennek „sikeressége” közismert: miközben a közpénzek elosztását látványosan átitatja az állami ösztönzésű korrupció, a közigazgatás a vonatkozó szabályok alapján évről éve játszi könnyedséggel lepapírozza, hogy Magyarországon minden a legnagyobb rendben és korrupciónak híre-hamva sincs. Legalábbis az elmúlt közel egy évtized során nem lehetett olyan esetről hallani, amikor a közigazgatás belső ellenőrzési rendszere látványosan kiszűrt volna nagyobb visszaéléseket. Így tehát az új szabály is leginkább csak az állami cégeknek beszállító tinta- és papírgyáraknak hozhat némi többlethasznot.
