Előfizetés

Szabad szemmel: itt az idő, hogy Tusk elengedje Orbán kezét és a Fideszt végre kirakják a Néppártból

Szelestey Lajos
Publikálás dátuma
2020.01.08. 07:00

Nemzetközi sajtószemle, 2020. január 8.
Guardian Hogy az Európai Néppárt nem távolítja el soraiból Orbán Viktort, az az alapvető értékek elárulása, ám Donald Tusknak, a legnagyobb strasbourgi pártcsalád elnökeként előbbre kell sorolnia Európát, mint régi barátját, a magyar kormányfőt. Erre figyelmeztet a varsói Haladó Tanulmányok Intézetének igazgatója, a német Külkapcsolati Tanács munkatársa, a Politikai Kritika nevű mozgalom alapítója. Slawomir Sierakowski a vendégkommentárban emlékeztet arra, hogy a lengyel politikusnak az Európai Tanács előző elnökeként jól működtek a reflexei egy sor kulcskérdésben, így a Brexit, a menekültválság kapcsán. Ezek után a lengyelek közül sokan bíztak abban, hogy megbízatása lejártával hazatér és majd jól lenyomja Kaczynskit, ám ő a kedvezőtlen közvélemény-kutatási eredmények láttán másként döntött. De semmi kedve sincs visszavonulni, így az EPP első embere lett. Ily módon azonban szeretett Európa-terve oldalán olyan kihívással került szembe, amely még a brit kilépésnél is nagyobb. Ugyanis meg kell oldania azt a dilemmát, amit még senki sem tudott kezelni: Orbán Viktor, a populista Fidesz éppen szétzúzza a liberális demokráciát, felkorbácsolja az antiszemitizmust, olyan állammá változtatja Magyarországot, ahol a politikát maffia módjára csinálják. A miniszterelnök összeszűri a levet Kaczynskival, nehogy az EU helyre tudja állítani a jogállamot a két országban. Természetesen, a magyar kormánypártot ki kell rakni az EPP-ből, ám annak gerinctelen irányítói erre idáig nem voltak képesek. Ezáltal pedig megengedték, hogy túsz legyen a legnagyobb, demokratikusan megválasztott európai politikai csoportosulás. Tusk szemszögéből azonban mindezen felül azért tragikus a dolog, mert igazi barátság fűzi Orbánhoz, amit soha nem is titkolt. A magyar vezető a PiS-szel szemben azt támogatta, hogy ő legyen az Európai Tanács elnöke. Ezúttal azonban a lengyel politikusnak választania kell az általa nagyra tartott demokratikus értékek, az EU létalapja, illetve egy olyasvalaki között, aki nem érdemli meg a barátságot. Eközben azt kockáztatja, hogy őt vádolják majd, ha az EU még jobban széttöredezik. Ám az alapnormák ügyében nem lehetséges semmiféle kompromisszum.    
Financial Times Különutas külpolitikájával Magyarország próbára teszi az EU diplomáciai egységét, miközben sokan úgy gondolják, hogy ily módon csupán nagyon befolyáshoz igyekszik jutni a szervezeten belül. Az Orbán-kormány egy sor kérdésben jó ideje a közös álláspontot feszegeti, a migránsokkal szembeni bánásmódtól kezdve a jogállamig. Jelenleg pedig az unió külpolitikai pozícióira próbál hatást gyakorolni a nemzeti érdekekre hivatkozva. Az ellenfelek szerint azonban ezzel sokat árt Brüsszelnek, amikor az éppen erős nemzetközi tényezőként akar megjelenni. Budapest az utóbbi fél évben nyilvánosságra hozta, hogy nagyköveti szintre kívánja emelni kapcsolatait Szíriával. Azon volt, hogy meghiúsítsa az izraeli településpolitikát, illetve a Észak-Szíria elleni török inváziót elítélő együttes állásfoglalást. Befogadta a Moszkva által alapított Nemzetközi Befektetési Bankot, továbbá a fő Nato-szövetségesek ellenkezése dacára Kína-barát politikát folytat. És a negatív példákat még lehet bőven sorolni. Ezzel pedig Budapest kiélezte a vitát arról, van-e értelme továbbra is egyhangú döntésekkel alakítani az unió külpolitikáját. Krekó Péter mindezt úgy foglalja össze, hogy egyre nagyobb a nyugtalanság az ország miatt az EU-n és a Nato-n belül. De ettől még Orbán tavaly találkozott jóformán az összes nagyhatalom vezetőjével, és magyar siker az is, hogy Várhelyi Olivérnek jutott a bővítési poszt az új Bizottságban. Azon kívül ügyesen alkalmazza a megosztást, ily módon növelve a magyar fél külpolitikai mozgásterét. Abból indul ki, hogy ha nem tudják, miként szavazol, akkor külön a többieknek külön kell tárgyalniuk veled. Mindezt éppen akkor csinálja, amikor jogállami eljárás zajlik a kabinet ellen, az Európai Néppárt pedig a Fidesz kizárását fontolgatja. Szíjjártó Péter nem talál semmi kivetnivalót a magyar megközelítésben, egyes ügyek kapcsán pedig kettős mércét emleget a Nyugat részéről. Több EU-nyilatkozat megvétózását azzal magyarázta, hogy nem okvetlenül kell mindenről közös véleményt nyilvánítani. Egyben azt fejtegette, hogy Budapest ugyan szoros kapcsolatokat ápol Moszkvával, de sosem szegte meg a szankciókat. Elemzők és diplomaták szerint a manőverezéssel Orbán az uniós támogatások csökkentésének igyekszik elejét venni, miközben folynak a tárgyalások a következő hosszú távú költségvetésről. Mármint nehogy a szubvenciókat a jogállami normákhoz kössék. A politikus híres a pávatáncról. Azaz hogy félig-meddig visszalép a vitatott kérdésekben, és így ami lesz belőlük, az a végén kompromisszumnak tűnik. Viszont a kvóták kapcsán tanúsított elutasítás igazolja, hogy nem sokat kockáztat odahaza, ha felrúgja a közös álláspontot, sőt, talán még profitálhat is belőle, mutat rá egy uniós diplomata.
Financial Times Nagy-Britannia a népszavazás óta igen szoros kapcsolatokat tart fenn Orbán Viktorral – írja lap azzal a botránnyal kapcsolatban, amelyet a brit miniszterelnök egyik választási tanácsadójának múlt decemberi budapesti előadása váltott ki. Montgomerie ugyanis intenzív együttműködést szorgalmazott a magyar vezetés és az Egyesült Királyság között. A „Boris Johnson, Magyarország és az európai jobboldali populizmus” c. kommentár rámutat, hogy a NER vélhetően az EU legantidemokratikusabb rendszere és éppen erről a rezsimről beszélt a szakértő oly melegen. A Munkáspárt felháborodása viszont pont azért meglepő, mert a jó viszonyban nincs semmi új, így volt ez már Theresa May alatt is. Sőt, igencsak ül a Duna Intézetben tartott előadásnak az a megállapítása, hogy nagyon sok közös van Johnsonban, a nacionalista Orbánban, a jobboldali-populista Trumpban, valamint Farage-ban, a brit kilépés gonosz szellemében. De nyugodtan mondhatta volna azt is, hogy minél inkább populista és nacionalista vonalra állnak rá a brit konzervatívok, annál inkább hasonlítanak a PiS-re. Mindkettő hazafias konzervativizmusával tűnik ki, ezen felül extra szociális juttatásokat és magasabb minimálbért ígér. A párhuzam azonban még ezen túl is érvényes Budapest, Varsó és London között. Merthogy a jobboldal vidéken erős, viszont gyenge a három liberális fővárosban. De nagy a hasonlatosság Johnson és a keményen jobbos Salvini között is. A Brexit azonban csupán leplezte, hogy a harc valójában a nemzeti identitás, a szociális értékek, valamint a globalizálódásból és a pénzügyi válságból eredő gazdasági gondok közül folyik. A válaszok országonként különböznek. Ugyanakkor abban egyedülálló Nagy-Britannia, hogy a hónap végén el akarja hagyni az uniót. Ebben még a némiképp euroszkeptikus magyar, lengyel és olasz vezetők sem kívánják követni.    
Independent A brit Munkáspárt egyik parlamenti képviselője nagy bajnak tartja, hogy olyasvalaki vall igen veszedelmes nézeteket az Orbán-rezsimmel kialakítandó szoros kapcsolatról, aki igen közel áll a brit kormányhoz. Montgomerie a magyar fővárosban külön is méltatta a magyar vezetést, amiért az már jó ideje gondolkodik a liberalizmus korlátain. Majd később tanulmányozásra ajánlotta a magyar családpolitikát. Bírálók szerint azonban annak igencsak konzervatív felhangjai vannak. A lap ezek után úgy mutatja be Magyarországot, hogy a miniszterelnök a szélsőjobbos Fidesz élén saját maga, illetve szövetségesei kezébe összpontosította a hatalmat, lecsap a civil társadalomra, monopolizálja a sajtót. Különösen Soros György kapcsán antiszemita kampánnyal is vádolják, de iszlámellenességet is a szemére vetnek. Azt is megjegyzi az újság, hogy a tanácsadó véleménye aligha elszigetelt a toryknál, hiszen hatalomra jutása után Theresa May az egyik legelső meghívót Orbán Viktornak küldte. Azon kívül a konzervatívok nem szavazták meg, amikor az EP a Magyarország elleni jogállami eljárás megindításáról döntött.  
Independent Lehet, hogy Orbán Viktor megnyerte magának a brit jobboldali politikusokat, ezzel együtt azért Nagy-Britanniát még nem lehet Magyarország 2.0-ának tekinteni. Erre figyelmeztet a Brit Külpolitikai Csoport elnevezésű független elemző intézet vezetője. Sophia Gaston úgy gondolja, hogy Boris Johnson, a jobboldali, populista magyar kormánnyal ellentétben kitart a liberalizmus mellett, legalábbis egyelőre. Erre abból következtet, amilyen gyorsan a Downing Street reagált a Montgomerie-ügyre, miután a tanácsadó a szellemi rokonságot hangsúlyozta a két politikus között. A konzervatívok és a magyar kormánypárt viszonyát azóta figyelik árgus szemekkel, hogy a toryk Strasbourgban a 7-es paragrafus alapján megindítandó eljárás ellen voksoltak, amellyel az EP azt igyekszik megakadályozni, hogy Magyarország átcsússzon az illiberalizmusba. Az igaz, hogy Johnson populista kampányt folytatott, akárcsak Corbyn, meg az sem tagadható, hogy a populizmus veszélyes és síkos lejtőt jelent a megosztás, valamint a bizalom lebontása felé. És az is áll, hogy igen sok vonatkozásban felületes az összehasonlítás a nem működő brit politikai rendszer és az igazi, jobbos populista pártok felemelkedése között a földrészen. Orbán rendkívüli módon elbűvölte azokat, akik a posztliberális kontinens elképzelésével küzdenek. Az a vélemény róla, hogy a maroknyi, igazán intellektuális vezető közé tartozik, ám közben egyaránt vonz és taszít az a tény, hogy pályafutása során liberális ellenzékiből a kontinens egyik legnyugtalanítóbb illiberális demokráciájának építőmestere lett. Ékes példája annak, miként lehet mozgósítani az államgépezetet, hogy saját ellenőrzése alá vonja a bíróságokat, a médiát, az egyetemeket és az egész demokratikus folyamatot. Putyinhoz és Kaczynskihoz hasonlóan pontosan tudja, hogy hasznos lehet a látszatellenzék a demokratikus keretek egy bizonyos szintjének megőrzéséhez. Az égbekiáltó korrupció része, hogy cimboráknak adja sajtóorgánumok jól fizető vezető állásait, míg a magyarok csak nehezen jutnak hozzá a hivatalostól eltérő hírforrásokhoz. Drámai politikai programja kiterjed az élet minden területére, és nem csupán a demokratikus változásra összpontosít, hanem a mély társadalmi machinációra is. A migráció létveszélynek állítja be, a történelmet átírja, hogy minimalizálja az ország szerepét a holokausztban. Sorost és a CEU-t kiűzték. Montgomerie kijelentésének az az egyik legaggasztóbb része, hogy kiállt a magyar családpolitika mellett, noha az részben a választók megvesztegetését, részben a női szabadságjogok burkolt visszaszorítását célozza. A születések számra egyre csak csökken és hatalmas tömegek vándorolnak ki, Orbán mégis azt hiszi, hogy ha szülésre ösztönzi az asszonyokat, akkor ily módon visszaállíthatja az egyenjogúsítás során elvesztett hagyományos családot, illetve megúszhatja a vendégmunkások behívását. Ez EU egyre nagyobb rémülettel figyeli az egész magyar átalakulási folyamatot. Minden újabb lépés csupán további szög azoknak az álmoknak a koporsójába, amik a rendszerváltás utáni demokratikus megújuláshoz fűződtek. Orbán maga a jelek szerint a liberális terv kudarcát testesíti meg.  
Financial Times A vezércikk olyan politikai kísérletnek nevezi Ausztriában a konzervatív-zöld kormánykoalíció megalakulását, amely tanulságokkal, sőt precedensül szolgálhat Németország számára is. Merthogy vegyíti a jobboldali gazdaság- és kulturális politikát a haladó környezetvédelemmel. Ezt a felállást három szempont miatt is üdvözölni kell: 1. bizonyítja, hogy az ország ki tudott kászálódni a nagy koalíció csapdájából, miután az elősegítette a többi közt a populizmus felemelkedését 2. az jó, hogy Kurz búcsút intett a szélsőjobbos Szabadságpártnak, hiszen az bebizonyította az előző másfél év során, hogy alkalmatlan kormányszövetségesnek és bizalmatlanságot keltett Ausztria iránt az európai szövetségesek körében 3. igazolhatja, hogy a szavazók többsége nem vágyik a szélsőséges nacionalisták, a piacvédők és az elitellenes populisták csodaszerére. Ehelyett a jóléti kapitalizmus, az ellenőrzött globalizáció és a klímaváltozás kezelésére irányuló lépések érzékeny keverékét pártolja. A közös program bíztató vonásokat mutat, mégis sajnálatos, hogy az ÖVP teljesen feleslegesen ragaszkodott két, intoleráns javaslathoz. Egyrészt a menedékkérőt előzetes őrizetéhez, ha az indítvány benyújtója veszélyesnek minősül, másrészt ahhoz, hogy a lányok továbbra se viselhessenek fejkendőt. Ám ha a német zöldek be akarnak kerülni a kormányba, akkor az eddiginél jobban számot kell vetniük a hatalom könyörtelen tényeivel a biztonság- és védelem politika ügyében. Így azzal, hogy az országnak többet kell költenie katonai célokra, illetve nagyobb szerepet kell vállalnia a külföldi békemissziókban.    
NZZ Európán belül a visegrádi csoport polgárai a legkétkedőbbek, de egyben a legderűlátóbbak is. Ez abból az átfogó felmérésből derül ki, amelyet Pew, illetve a YouGov végzett el, utóbbi a Nyílt Társadalom Alapítvány megbízásából, a rendszerváltás 30. évfordulója alkalmából. Az összkép alapján a négy államban egyaránt van ok aggodalomra és reményre, de amúgy pontosan ezt tapasztalni a földrész nyugati felén is. Közép-Európa polgárai teljesen egyértelműen lelkesednek az EU-ért. Ebben a tekintetben a lengyelek a listavezetők, a csehek viszont elmaradnak az átlagtól. A nemzeti konzervatívok számára viszont Brüsszel ellenségképként szolgál. Ám egyik ország sem kívánja otthagyni az uniót. Nagyon is jól tudják ugyanis, mekkorát léptek előre az eltelt 3 évtizedben, részben a közösségi milliárdok, a szabad mozgás és az új gazdasági lehetőségek révén. Magyarország pl. a GDP-t tekintve ma a nyugati szint 58 százalékánál jár, miközben 89-ben 31 százalékról indult. Ugyanakkor a csalódottság azzal függ össze, hogy nem halad gyorsabban a felzárkózás, nem minden rétegre terjed ki, és nem emelkednek jobban a bérek. Borúlátás övezi a piacgazdaságot is. A magyaroknak és a szlovákoknak csupán egyharmada van róla jó véleménnyel. Idetartozik, hogy a magyaroknak, cseheknek és lengyeleknek csak jóval kevesebb, mint a fele bízik a kormányban, ami alaposan cáfolja a nemzeti konzervatívok állítását Budapesten, illetve Varsóban, mármint hogy ők a népakaratot képviselik. Ehelyett erősen megosztott társadalmak képe rajzolódik ki. A belső súrlódások ily módon a jövőben is erősen gátolják a közmegegyezést. A Nyílt Társadalom Alapítvány nyugtalanul állapítja meg, hogy keleten igen nagyfokú a bizalmatlanság. Az emberek már nem bíznak az intézményekben és az elitben, ez pedig kedvező lehetőséget nyújt a populista-tekintélyelvű pártoknak. Hogy a hitet miként lehetne visszaállítani, arra nézve nincs semmilyen recept. Magyarországon, ahol Orbán egy évtizede néptribunusként kormányoz, igen alacsonyak a bizalmi pontszámok. Csak a szlovákoknál rosszabbak ezek az értékek. Ráadásul az emberek nagyon aggódnak a demokrácia állapota láttán. A megkérdezetteknek csupán egyharmada gondolja azt, hogy a választások szabadok és tisztességesek voltak, ami negatív rekord a térségben. Még aggasztóbb, hogy a magyarok 63 százaléka úgy véli, árthat magának, ha bírálja a hatalmat, és ez nem is alaptalan, tekintve, hogy a kormánykörök mekkora gazdasági és politikai erőt összpontosítottak a kezükben. Ugyanakkor a magyar lakosság éllovas abban vonatkozásban, mennyire fontosnak tartja az olyan demokratikus értékeket, mint a tisztességes jogrendszer vagy a szólásszabadság. Hogy az igazságszolgáltatás ennyire lényeges, az azzal függhet össze, hogy a bíróságokat erős ellenerőnek tekintik a politikával szemben. A közvélemény kutatás alapján Közép-Európa tele van viszályokkal, ráadásul jelentős változás előtt áll. A magyar önkormányzati választások eredménye azt sugallja, hogy elégedetlenség jelentkezik az orbáni hatalomkoncentrációval szemben. Az autoriter út egyáltalán nem a természettől fogva való. Ugyanakkor döntőnek látszik egy másik tény, amire most derült fény: a 40 évesnél fiatalabbak jobban odafigyelnek a politikára, nyitottabbak a világra és liberálisabbak, mint az idősebbek. Már most lényeges politikai szerepet töltenek be, de hogy így marad-e, az nagyban függ attól, még hányan vándorolnak ki közülük. Hogy őket megtartsák, az tűnik a kormányok legsürgetőbb feladatának.

Két rakétatámadást indított Irán Irakban lévő amerikai támaszpontok ellen

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.01.08. 06:45
Iráni rakéták útban Ain al-Aszad légitámaszpont felé
Fotó: AFP
Ezzel Irán letudta a Szulejmáni likvidálása miatt kilátásba helyezett válaszcsapásokat.
Irán rakétákat lőtt ki szerda hajnalban az amerikai erők által használt Ain al-Aszad iraki légitámaszpontra, megtorlásul amiért Washington egy dróncsapásban megölte Kászim Szulejmánit, az iráni Forradalmi Gárda tábornokát, egyúttal figyelmeztette az Egyesült Államokat és minden régióbeli szövetségeseit, hogy ne próbálják az iráni támadást megtorolni. Az iráni Forradalmi Gárda közlése szerint a rakétacsapásai "teljesen lerombolták" az amerikai erők által használt iraki Ain al-Aszad légitámaszpontot. Amerikai tisztségviselők megerősítették a támaszpontot ért légicsapásokat, a Pentagon közlése szerint amerikai katonák nem sebesültek meg a támadásban. A Sky News - Arabíja tévécsatorna szerint az iraki hadsereg egy tisztje meghalt, további öt katonája pedig megsebesült.   Az Irak nyugati, Anbár tartományában található légibázisra mért csapást, a Forradalmi Gárda "minden tekintetben teljes sikernek" minősítette. Az állami IRNA hírügynökségben kiadott nyilatkozatban a Forradalmi Gárda azt írta: "Figyelmeztetjük Amerika minden szövetségesét, aki rendelkezésére bocsátotta saját területén lévő bázisait, hogy Irán célpontnak fog tekinteni bármilyen területet, ahonnan támadó cselekményt indítanak ellene." A nyilatkozatban Izraelt is megfenyegették. Az Irak nyugati, Anbár tartományában található Ain al-Aszad légitámaszpontot az amerikai erők először a Szaddám Huszein iraki diktátor megdöntésére indított 2003-as invázió idején használták, de később a Iszlám Állam terrorszervezet ellen folytatott iraki és szíriai hadműveleteikhez is igénybe vették. Nem sokkal később Irán  két ballisztikus rakétát lőtt a kurdisztáni Erbílre is. A CNN kurd biztonsági tisztektől származó értesülései szerint az egyik rakéta a kurdisztáni Erbíl nemzetközi repülőtere mellett csapódott be, de nem robbant fel. A másik rakéta pedig Erbíltől mintegy 33 kilométernyire nyugatra csapódott be, és nem okozott sebesüléseket. Szintén a CNN jelentette elsőként, hogy Mike Pompeo amerikai külügyminiszter telefonon egyeztetett Maszúr Barzánival, az autonóm iraki Kurdisztán miniszterelnökével. Az iraki válság fejleményeit vitatták meg, és az amerikai sajtó információi szerint Barzáni javaslatokat tett arra, hogyan lehetne enyhíteni a kialakult feszültségeket. A telefonbeszélgetés után Barzáni a Twitteren közölte: "egyetértettünk az iraki feszültség visszafogottság és párbeszéd révén történő enyhítésének fontosságában".

Magyar katonák a bosszú tűzvonalában

Rostoványi András
Publikálás dátuma
2020.01.08. 06:35

Fotó: Fatemeh Bahrami / AFP / Anadolu Agency
A mártírnak tekintett meggyilkolt kémfőnök meggyilkolása miatt Irakban is pattanásig feszült a helyzet, a külföldi katonák maradása kérdéses. A magyar haderőt közvetlen veszély nem fenyegeti, de nem tudni, egy átlag iraki meg tudja, meg akarja-e különböztetni az amerikai és az európai katonát, ha bosszúra készül.
Tragédiába torkollott a meggyilkolt iráni Kászim Szulejmáninak a temetése. A tábornok holttestét az elmúlt három napban városról-városra vitték, az emlékére rendezett gyászszertartásokon milliók tisztelegtek előtte. A búcsúztatás utolsó állomásán, az iráni Kermánban – Szulejmáni szülővárosában – azonban drámai fordulatot vett a temetési menet. A zsúfoltság miatt tömegpánik tört ki, amely során több mint félszáz embert tapostak halálra. A szerencsétlenség valószínűleg csak még jobban feltüzeli az indulatokat a perzsa államban, a kémfőnököt likvidáló Egyesült Államok ellen. Irán bosszút esküdött. A válaszcsapás szerda hajnalban megtörtént, Irán két, Irakban lévő amerikai támaszpont ellen indított rakétatámadást. Erbílben ne okoztak károkat, az Ain al-Aszad légitámaszpontot azonban lerombolták - legalábbis iráni közlések szerint - és egy iraki katonát megöltek, n égyet pedig megsebesítettek..  A nemzetközi közösség attól tart, hogy az adok-kapok nyílt konfliktussá szélesedik. Márpedig ebből az Egyesült Államok szövetségesei is szeretnének kimaradni. A NATO-főtitkár kiemelte például, hogy Szulejmáni megölése amerikai döntés volt. Jens Stoltenberg ugyanakkor hangsúlyozta: a NATO tagállamai egységesen elítélik, hogy a perzsa állam „terrorszervezeteket támogat” a Közel-Keleten. Ezt Mesterházy Attila, a NATO Parlamenti közgyűlésének ügyvezető elnöke is megerősítette, és a berlini kormány is – tőle szokatlan módon – pellengérre állította Teheránt. Annegret Kramp-Karrenbauer német védelmi miniszter azt mondta: kizárólag Irán a felelős a kialakult helyzetért, és ezért nekik is kell lépéseket tenniük a feszültség oldásáért. Irakban a leginkább kiélezett a helyzet, mivel Szulejmáni kifejezetten jó kapcsolatot ápolt sok iraki síita politikai és vallási vezetővel. Az ország vezetését pedig az is felháborította, hogy az Egyesült Államok a hozzájárulásuk nélkül végzett az iráni kémfőnökkel a bagdadi reptéren és vele együtt Abu Mahdi al-Muhandiszt iraki milícia vezért is megölték. A parlament ezért vasárnap határozatot fogadott el a külföldi csapatok hazaküldéséről, az pedig csak tovább növelte a Washingtonnal szembeni ellenérzéseket, hogy Donald Trump válaszul szankciókkal fenyegette meg Irakot, ha anélkül tessékelik ki az amerikai katonákat, hogy kompenzálják eddigi kiadásaikat. Ádil Abdel Mahdi ügyvezető iraki miniszterelnök azonban jelezte, komolyan gondolják a nemzetközi erők hazaküldését. A kormányfő az amerikai nagykövettel folytatott hétfői megbeszélésen azt mondta, a jelenlegi körülmények veszélyesek és Irak mindent megtesz, hogy elkerülje a nyílt háborút. Máhdi nem túlzott: valóban pattanásig feszült a helyzet. A nemzetközi erőknek, hiába volt kulcsszerepe az Iszlám Állam önjelölt kalifátusának felszámolásában, Szulejmáni és Muhandisz meggyilkolása a lakosság egy jelentős részében is felszínre hozta az amerikai csapatokkal szembeni ellenérzéseket. Az iraki milícia vezér temetésén tízezrek skandáltak Amerika és Izrael ellenes jelszavakat. A legnagyobb parlamenti blokk, egyben az egyik jelentős síita félkatonai csoport vezetője, Muktada Asz-Szadr pedig azt üzente Washingtonnak: ha az amerikai katonák nem hagyják el az országot, akkor Irak lesz számukra az „új Vietnám”. Egyelőre csak azért nem szabadult el az erőszak, mert a feldühödött milícisták abban bízhatnak, hogy a kormány békés úton is elérheti a külföldi erők távozását. Az Egyesült Államok szövetségesei mindenesetre már óvintézkedéseket tettek: a NATO átmenetileg csökkentette missziójának létszámát, Németország kivonta csapatainak egy részét Irakból, az Egyesült Királyság pedig hazarendelte a bagdadi nagykövetség alkalmazottainak többségét.

Hazajöjjenek-e a magyarok?

A magyar katonák iraki Kurdisztánban vannak, azon belül is egy Atrush nevű falu melletti kiképzőbázison, közel a török határhoz, valamint Erbilben, vagyis távol az iraki-kurd belső határtól. A biztonsági helyzet hagyományosan jó ebben a régióban, nagyon elvétve fordulnak elő terrortámadások. Az Iszlám Állammal – egy-egy rajtaütést leszámítva – pedig nincsenek összecsapások – mondta a Népszavának Wagner Péter. A biztonságpolitikai szakértő szerint ettől függetlenül természetesen az ott szolgálatot teljesítőket is érintik a történtek, több szempontból is. Egyrészt Kászim Szulejmáni meggyilkolásával az iraki közvélemény egy része az amerikaiak ellen fordult, bár a kurdok még így is a leginkább Nyugat-barátok. – De így is kérdés, egy iraki mennyire tud és akar különbséget tenni egy amerikai és más nyugati katona között – mondta Wagner Péter. Másrészt most mindenki latolgatja, marad-e egyáltalán a nyugati katonai jelenlét, és ha nem, hogy legyen vége, kivonulni ugyanis nem lehet csak úgy. – Vagyis bár a magyar katonák munkáját napi szinten nem veszélyezteti semmi, a stratégiai kontextus olyan gyorsan változik, hogy azzal a magyar vezetésnek foglalkoznia kell – mondta Wagner Péter.
A Demokratikus Koalíció már hétfőn közölte, hogy kezdeményezi az Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságának összehívását. Mint írták, „a honvédelmi tárca 2018 óta mind a hadsereg létszámát, mind a felszerelését illetően titkolózik, és kérésre se hajlandó érdemi információt adni a Magyar Honvédséggel kapcsolatban. A most kialakult veszélyhelyzetben ezért azt kezdeményezzük, hogy a bizottság vizsgálja meg: elővigyázatosságból haza kell-e hozni a magyar katonákat Irakból. A DK szerint a kormány felelőssége, hogy egyetlen magyar honvéd életét se kockáztassuk, ezért elvárjuk Benkő Tibor honvédelmi minisztertől, hogy adjon részletes tájékoztatást az ülésen”. – Azonnali hatállyal össze kellene hívni a honvédelmi bizottságot és a hadsereg, valamint a katonai titkosszolgálat vezetőinek részletes tájékoztatást kell adniuk arról, milyen biztonsági kockázatok merülhettek fel a magyar katonák helyzetével kapcsolatban – mondta a Népszavának a testület MSZP-s tagja is. Harangozó Tamás szerint amikor több szövetségesünk éppen felülvizsgálja, esetenként felfüggeszti iraki katonai tevékenységét, amikor az iraki parlament határozatára az ország kormányfője a világ legerősebb hadseregét kéri fel a távozásra az országból, senki nem gondolhatja komolyan, hogy ez nem lesz hatással a magyar katonák biztonságára, állítson bármit is a kormány. - A Jobbik decemberben azért szavazta meg a magyar kontingens mandátumának két éves meghosszabbítását, mert ez hozzájárul az egyébként nagyon negatív nemzetközi megítélésünk javításához. Nekem az elmúlt hónapokban több magas rangú amerikai katonai vezető is megköszönte a részvételünket. Másrészt a katonáink szívesen és önként mennek Irakba szolgálni – mondta lapunknak Varga-Damm Andrea, a bizottság jobbikos tagja. A képviselő szerint ugyanakkor „most nagyon nyilván nagyon komoly változás történt”. – Bár harcokban magyar katonák továbbra sem vesznek majd részt, nagyon kell figyelnünk, hogy semmiképpen ne legyenek nagyobb veszélyben, mint eddig. Ráadásul Németország Hollandiával együtt már májusban felfüggesztette a szerepvállalását Irakban (ez az iraki Kurdisztánra nem vonatkozik), most az iraki parlament szólította fel a nemzetközi egységeket, hogy vonuljanak ki. Ha mi egy szuverén ország parlamentjének döntését tiszteletben akarjuk tartani, el kell gondolkozni legalább a misszió felfüggesztésről – mondta Varga-Damm Andrea, hozzátéve, hogy ráadásul éppen a közeljövőben utazna ki menne ki a következő magyar kontingens. - Ebben a helyzetben nem kellene új katonákat kiküldenünk. Esetleg fel is függeszthetnénk a misszió működését. Ezzel kárt nem okoznánk és a tekintélyünk sem csökkenne, ellenben a választók látnák, hogy a kormány óvatosan kezeli a helyzetet – mondta a képviselő. Benkő Tibor honvédelmi miniszter a köztévé híradójában azt mondta, ha összehívják a Honvédelmi Bizottságot, elmegy és minden kérdésre felelni fog. A magyar katonák ugyanakkor egyelőre maradnak, bár folyamatosan elemzik a helyzetet és a távozásra is felkészülnek. – Magyarországnak Irakkal van együttműködési megállapodása. Ha azt kérik, hogy vonják ki a magyar katonákat, akkor megteszik, de addig a feladat megmarad – fogalmazott a honvédelmi miniszter. – Kósa András  

A szomszédban már áll a bál

Vita alakult ki Szlovákiában Peter Pellegrini miniszterelnök és Andrej Danko a Szlovák Nemzeti Párt elnöke között, miután utóbbi „gyáva alibistának” nevezte a szlovák kormányfőt, amiért nem küldte el azonnal a szlovák kormánygépet a jelenleg Irakban tartózkodó hét szlovák katonáért – írta a pozsonyi Új Szó. „Felszólítom a miniszterelnököt, hogy ne várjon a szlovák parlament döntésére, hanem haladéktalanul cselekedjen. Viselkedjen férfiként, és tegye meg, amit miniszterelnökként kötelessége lenne, és hozza haza a katonáinkat” - írta közösségi oldalán Danko a lap szerint. Pellegrini válaszában azt hangsúlyozta, hogy a szlovák katonák jelenleg egy közös NATO-küldetés keretében tartózkodnak Irakban, az ottani kormány meghívására, és ennek a missziónak nincs köze az amerikai támadásokhoz. A kormányfő szerint nem szabad elhamarkodott lépéseket hozni, és várni kell a NATO tagállamainak közös döntésére. Ha a vezetőség úgy dönt, hogy a hadgyakorlatot befejezik, a miniszterelnök azonnal küldi a kormánygépet – írta az Új Szó, hozzátéve, hogy a kormányfő „érzelmi alapú, kissé primitív politikának” nevezte Andrej Danko lépését.