Az átmenet pillanatai az Erzsébet téren

Publikálás dátuma
2020.01.18. 17:30

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Köröskörül a XIX. század, középen pedig a legnemesebb XX.: Nyiri István buszvégállomása valóban úgy nézett ki az Erzsébet téren, mint valami eltévedt ufó. Pedig nem ő tájolódott el, hanem a történelem.
Első pillantásra azt is gondolhatnánk, hogy valamiféle nagyobb építkezés zajlik az akkor épp Sztálinról elnevezett Erzsébet térnek azon a részén, amit nem látunk, hiszen halomba hordott vasak, betongerendák éktelenkednek a kép előterében. Ez azonban nem túl valószínű, hiszen 1951 márciusában járunk – a Madách Színházbeli Rokonokat és Hernádi Lajos Liszt-estjét hirdetik a hirdetőoszlop plakátjai –, és akkor már másfél esztendeje készen volt a tér legújabb épülete, a buszpályaudvar. Marad tehát magyarázatnak a jó öreg, pesti buhera. Egyebekben a nagy történelmi átmenetet rögzíti ez a felvétel. Ha elmélyülnek a részletekben (91693 a kép száma a Fortepanon), látják, hogy Gázértékesítő Nemzeti Vállalatot, „Magyar Király” helyett immár csak Magyar gyógyszertárat hirdetnek a cégérek; a gépjárművek felettébb korlátozott számára pedig a „Benzinkút az udvarban” felirat utal.
Nem akármilyen épület udvarába küldi a tábla a tankolni vágyókat. A nevezetes Marokkói udvar sarka látszik a jobb oldalon: az 1800-ban emelt kétemeletes, kétudvaros, óriási ház zárta le azt a térfalat, amely a mai Bajcsy-Zsilinszky utat az Erzsébet tértől elválasztotta. A hét lakóépületből álló sor déli végén a tán még híresebb Kemnitzer ház állt, pontosabban ekkor már éppen nem állt – a buszpályaudvar felépítésekor bontásra ítélték ugyanis az egész tömböt. Köröskörül a XIX. század, középen pedig a legnemesebb XX.: Nyiri István buszvégállomása valóban úgy nézett ki az Erzsébet téren, mint valami eltévedt ufó. Pedig nem ő tájolódott el, hanem a történelem. Amikor a távolsági buszok kinőtték az Oktogont, és a városvezetők kinézték számukra az Erzsébet teret, még a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy minél korszerűbb épületet kapjanak. Nagy üvegfelületekkel és kőborítással elegánssá varázsolt betonszerkezetet, peronfolyosóval összekötött két pavilont, modern berendezést, a buszok tetőcsomagtartójához hozzáférést biztosító felső szintet. Aztán mire – rekordidő alatt – mindez elkészült, már retrográdnak is minősült: addigra győzött ugyanis a szocreál. Persze az sem tartott örökké, így aztán meglepően korán, már 1977-ben műemlékké nyilvánították Nyiri István remekét. Addigra viszont már régen nem állt a Marokkói udvar, amelynek helyére évtizedeken át egy hangsúlyos teret szántak a várostervezők. Egy óriási autóparkolónál azonban akkor nem futotta többre.
Szerző

Emberéletekbe kerül, ha Budapestet kivéreztetik – Interjú Dorosz Dáviddal

Publikálás dátuma
2020.01.17. 13:00

Fotó: Béres Márton / Népszava
A fővárosban továbbra is pocsék a levegő. Hivatalosan nincs nagy baj, hiszen a jelenleg érvényes határértékek alapján csak a szmogriadó „tájékoztatási fokozatát” kellett elrendelni, de Dorosz Dávid főpolgármester-helyettes szerint rosszak a szabályzók.
Budapesten egyre rosszabb a helyzet, az ember sokszor az orráig sem lát, a levegő minősége – főként a belső kerületekben és a főutak mentén – katasztrofális. Erre kell számítani hosszú távon? Most valóban elhúzódóan rossz a helyzet, amit több tényező is befolyásol. Az időjárás nem kedvez, szinte alig van szél. A téli időszakban ráadásul a szilárd tüzelőanyagok égetése felel az összes légszennyezés egyharmadáért. A másik kétharmadot az ipari létesítmények és a közlekedés adják. Érdekes tény, hogy az autógumik kopása is növeli a szálló por (PM 10) mennyiségét. Elmondható ugyanakkor, hogy a főváros levegőminőségét nem lehet önmagában mérni: fontos az agglomeráció hatása, és sokszor külföldi eredetű szennyező anyagok is kimutathatók a levegőben. Előreláthatólag meddig tart a jelenlegi helyzet? A szmogriadó tájékoztatási fokozatát egészen addig érvényben tartjuk, ameddig nem tapasztalunk tartós javulást. Ezzel is szeretnénk kifejezni az új városvezetésnek azt az álláspontját, hogy a levegőszennyezés valódi probléma. Ezért kommunikáltuk már akkor a szennyezés szintjét, amikor az átlépte a WHO által ajánlott határértéket, de még nem érte el a magyarországi tájékoztatási küszöböt. Úgy gondoljuk, felelős városvezetőként legalább kommunikációs szinten lépni kell. Ez azt jelenti, hogy nincs valódi mozgástere a főváros vezetésének ebben a kérdésben? A jelenlegi jogszabályi környezet kifejezetten korlátozza a főváros vezetését annak megítélésében, hogy mikor lehet különféle intézkedéseket életbe léptetni. Ha a jogszabályi környezet nem változik, akkor ez ügyben nem sokat tehetünk. Erre vonatkozik a főpolgármester választási programjának az a pontja, hogy „Elvégezzük a szmogriadós szabályozás régóta szükséges reformját a hatáskörökkel, a határértékekkel és a szmogos helyzetekben hozható intézkedésekkel kapcsolatban egyaránt”? Így van. Előkészületben van több erre irányuló javaslatcsomagunk, jelenleg ezek szakmai és politikai egyeztetése zajlik. Levegőtisztasági programunk középpontjában az energiahatékonyság és fűtés korszerűsítés áll. Éppen ebben a kérdésben alakult ki vita a főváros és a kormány között, mert mi másképp képzeljük a következő uniós ciklusban elkölthető pénzek felhasználását. Mi azt mondjuk, ahhoz, hogy jelentős változást tudjunk elérni a város levegőjének tisztaságában, forrásokra van szükség. Ezek nagyrészt uniós források. Ha a kormány elvágja ezt a lehetőséget tőlünk, akkor kivérezteti a várost, ami budapestiek életébe fog kerülni. Mi a helyzet ma a dugódíjjal? Van bármi változás a korábbi álláspontjukhoz képest? Nincs változás a választási programunkhoz képest. Öt éven belül mindenképpen szeretnénk valamilyen módon korlátozni a belváros autóforgalmát, mert az önmagában is jelentősen csökkentené a légszennyezettséget, de erről minden érintettet meg kell kérdeznünk. Ezért még idén elindul egy társadalmi egyeztetés, amellyel szeretnénk megvizsgálni, hogy ez az eszköz valóban segítene-e Budapesten? Személyes meggyőződésem, hogy az a helyzet, ami ma Budapest belvárosában van, fenntarthatatlan. A városnak ez a része ma sok szempontból élhetetlen, ami nem jó az ott élőknek, de azoknak sem, akik csak dolgozni, vagy kikapcsolódni jönnek ide.

Veszélyes por

A szálló por a levegőben eloszlatott finomszemcsés (10 μm alatti részecskeátmérőjű) szilárd vagy folyékony halmazállapotú anyagok gyűjtőneve. Angolul finomszemcsés anyagoknak (particulate matter, PM) nevezik őket. A szálló port kémiai összetételtől függetlenül, csupán fizikai alapon, a részecskék átmérője szerint csoportosítják. A 100 μm-nél kisebb szemcsék már belélegezhetőek, de ezek nagy része az orrban és a szájban, legkésőbb a gégefőnél elakad. A 10 mikronnál kisebbek (PM 10) már túljutnak a garaton. A 4 mikron alattiak bejutnak a tüdőbe. A 2,5 μm-nél kisebbek (PM 2,5) pedig már egyáltalán nem, vagy nehezen ürülnek ki a tüdőből. A szálló por különböző légzőszervi megbetegedéseket okoz, mint például asztma, tüdőrák.

Szerző

Apu, hogy megy be...?

Publikálás dátuma
2020.01.12. 14:00

Fotó: Béres Márton / Népszava
A mostani, kilenc kocsiszínben a főváros teljes, 606 darabos villamosflottája elfér, és bár a hírek szerint a felújított budafoki remizbe nem fértek be az új spanyol járművek, a BKV ezt lapunknak küldött válaszában tagadta. Azt viszont elismerték, hogy az egyik típusnál akadt „probléma”.
Bár egykoron megmagyarították a remiz szót is, de nyelvünk kiváló művelője, Babits Mihály is így írt: "Őrülten csengettek a remizbe aludni térő villamosok." Az "érintettek", vagyis a budapesti villamosjárművek számáról a BKV lapunknak azt a tájékoztatást adta, hogy 2020 január 1-jén az 592 darab villamoskocsiból és 14 darab fogaskerekűből - 7 darab motorkocsiból és ugyancsak 7 darab pótkocsiból -, azaz összesen 606 darab járműből állt az állomány. Ennek kiszolgálására jelenleg szép számú, 9 villamos kocsiszín üzemel Budapesten - az Angyalföld, a Baross, a Budafok, a Ferencváros, a Hungária, a Kelenföld, a Száva, a Szépilona, a Zugló kocsiszín, valamint a Fogaskerekű Vasúté a Városmajorban –, ahol a kocsik nem csak "alszanak", és álmukban csengetnek egy picit, hanem természetesen itt végzik el a szükséges karbantartást is. Utoljára 1996-ban zártak be remizt, mégpedig Óbudán. A kocsiszínekben a jelenlegi teljes állomány elfér. De az már korántsem biztos, hogy be is fér. Legutóbb Albertfalván, a Budafok kocsiszínnél éppen ebből adódtak problémák. Történt, hogy 2017-ben teljes körűen átépítették, mégpedig 5,7 milliárd forintos uniós támogatással, kifejezetten azért, hogy a 26 darab, alacsony padlós, új spanyol CAF villamost itt lehessen elhelyezni. Ám közülük 5 darab 56 méteres hosszúságú, további 21 pedig 34 méteres. A hosszú villamost úgy alakították ki, hogy 345 utas elférjen benne. Az 56 méteres villamosokat már a korszerűsített remizben tárolják és szervizelik. Azonban ez kezdetben nem ment simán, mert egy oszlop akadályozta a hosszú villamosok kanyarodását. Akkor a BKK illetékesei úgy nyilatkoztak: a "Budafok kocsiszín építésekor a felsővezeték-oszlopok elhelyezése és a felsővezeték-rendszer kiépítése után volt csak látható, hogy egy hiba miatt a Forgalmi utca oldalán lévő 17-18-as vágányok között felállított oszlop akadályozza a villamos elfordulását. Az akadályt jelentő oszlop csak két másik oszloppal váltható ki. Az új oszlopok alapozása már (2017-ben) megtörtént, december közepéig beemelik az oszlopokat a helyükre, és ráhelyezik a felsővezetéket. A BKK vizsgálja, ki tehető felelőssé a hibáért." Erről most, 2020 januárjában BKV azt a tájékoztatást adta lapunknak: "A Budafok kocsiszín esetében nem merült fel, hogy a kocsiszínbe nem fértek be a villamosok, egy tárolóvágánynál egyetlen járműtípus esetén volt probléma. A hibajavítás néhány nap alatt, még a műszaki átadás előtt befejeződött, a kocsiszín azóta is rendeltetésszerűen üzemel." (Az egyetlen járműtípus a CAF hosszú járműve volt, amelynek elhelyezése az egyik indoka volt a kocsiszín átépítésének.) Amikor híre ment annak, hogy több, mint 100 év után új remízt építenek Budapesten, mégpedig Albertfalván (ez a Budafok kocsiszín), akkor mindenki örült. Az öröm azonban alább hagyott, amikor a tervező úgy élte ki a fantáziáját, hogy az egyes vágányok fölé sárga tetőt álmodott meg, és mindegyik vágány befedése azt az illúziót kelti, mintha megannyi villamos lenne az 50 kocsi befogadására alkalmas helyen. Az sem kelt örömet, hogy a sínek közelebb kerültek a házakhoz, így a bekanyarodás eddig nem ismert csikorgását immár testközelből élvezhetik a lakók. Az eredetileg 1899-ben Budafok forgalmi telep névre hallgató létesítmény megépülésekor még nem tartozott Budapesthez, csak 1950-ben lett Nagy-Budapest része, és kezdetben négy vágányos volt. A villamos helyett még a BHÉV szürkekocsijai közlekedtek erre, Nagytéténybe, Budafokra, Budaörsre és Törökbálintra. Tervbe vették, hogy ezeket a vonalakat összekötik vasúti hálózattal, ám az első világháború miatt ezeket a terveket fel kellett adni, pedig Érdnél a földmunkákat is elvégezték. A szürke betűjeles "N", "B", és "T" jelű HÉV-ek 1963-átvedlettek villamosokká és besárgultak, számot kaptak. Ám a budaörsi és törökbálinti vonalszakaszt lerövidítették a Kamaraerdőig, és később a nagytétényi (budatétényi) vonal is elsorvadt. A remiz viszont megmaradt, és új arculattal tovább üzemel. A BKV szerint a budapesti "kocsiszínek műszaki állapota eltérő, van közöttük olyan, amely új, vagy újszerű és van közöttük olyan, amely hamarosan felújítást igényel." (Legutóbb Zuglóban végeztek felújítást.) A további felújításokra szánt összeg viszont egyelőre nem ismert.
Szerző
Témák
CAF villamos