Ki a szorításból gátak nélkül

Bernd Róza a Thália Télikertben és Lady Chatterley szeretője a Trafóban, két alapvetően női sors, szabadságvágy és szenvedély.

Hauptmann Bernd Rózája több mint száz évvel ezelőtt született, ritkán játsszák, a nemrég nyílt Thália Télikertben Tarnóczi Jakab rendezte meg. A cselekmény egy zárt falusi közösség kettős terű menzáján (Díszlettervező: Kálmán Eszter) játszódik. Róza a cselédlány nagyon sokat dolgozik, akárcsak a többi falubeli, de ő talán még többet. Mégis ki szeretne törni ebből, a saját életét élni. Azzal lenni akivel akar, azt szeretni, akit éppen megkíván. Erre azonban nincs mód a szeretőket titokban kell tartani, férjet kell választani és eközben a lényeg tűnik el. Mindenki megfigyel ugyan mindenkit, de a fájdalom, a legbelsőbb érzések kibeszéletlenek maradnak. Innen nincs más út, mint a tragédia, pedig nem sokon múlna...

A címszerepben Mentes Júlia Virgina igazi felfedezés. Önazonos, szenvedélyes, vad és bátor. Élni akar, csupán ennyi a bűne és ezért súlyos árat fizet. Fülsüketítően képes sikítani, mégsem hallja meg senki. Zayzon Zsolt, Schell Judit, Bán Bálint és Molnár Piroska, mindannyian erős karaktert formálnak. Nyelvileg emelkedett, sőt kissé nosztalgikus Varga Zsófia szövegkönyve, amelyet Hevesi Sándor fordítása alapján készített. Szintén erős hatásúak az előadásban megszólaló Bach egyházi kantáták. A szereplők összeállnak és többször együtt énekelnek. Azokra a pillanatokra látszólag közösséget mutatnak, miközben körülöttük minden szétesett. Ők maguk is.

David Herbert Lawrence a Lady Chatterley szeretőjét 1928-ban írta, akkoriban pornográfiával vádolták a szerzőt, később azonban nagy siker lett, több filmváltozat is készült a történetből. Színházban nem nagyon játsszák, legalábbis nálunk, valószínű a szexjelenetek miatt is, a Dollár Papa Gyermekei elnevezésű független társulat azonban Ördög Tamás rendezésében a Trafó szobaszínháznyi terű stúdiójában színre vitte. A szereplők szinte valamennyien férfiak, akik gyertyafénynél szócsatákkal váltják meg a világot, csupán egy nő jelenik meg közöttük, Lady Chatterley (Kiss-Végh Emőke), akinek a férje (Schmied Zoltán) úgy tér haza, hogy elveszti a férfiasságát. Törley-Havas Sára dramaturg az eredeti fordítás alapján sokszor költői, de mégis természetesen mondható szöveget alkotott.

Egy szobányi térben nem lehet hazudni, ezért is fontos, hogy az erotika, a testiség miként jelenik meg. Az előadás megoldja azt, ami általában megoldhatatlan. A folyamatra koncentrál, arra, hogy a feleség miként jut el addig, hogy beleszeressen egy másik férfiba, aki nem a fizikailag kiszolgáltatott, ám sármos és intelligens férje, hanem egy vadőr. Kiss-Végh Emőke és a vadőrt játszó Rába Roland színpadi találkozása nehezen feledhető. Rába Rolandra osztani a vadőrt elsőre ellen szereposztásként is értelmezhető, de csak elsőre. Egészen fantasztikus ugyanis, ahogy ők ketten egymásra reagálnak. Ahogy megérintik egymást, ahogy felfedezik egymás testét, ezáltal a sajátjukat is. Ahogy egymáséi lesznek, ahogy képesek az örvényszerű minden határt átlépő egymásra találást megmutatni. Többször szeretkeznek, vadul, önfeledten, aztán az a bizonyos esőben történő csupasz futás itt neonfénynél történik meg. Ez a jelenet az előadás egyik csúcspontja. A néző és a játszó között minden gát eltűnik. És talán a színháznak mégiscsak ez az egyik lényege. Igaz, nagyon ritkán történik meg.