Több mint 100 fenyegetett faj sodortak a kihalás szélére az ausztráliai tüzek

Publikálás dátuma
2020.01.21. 11:44
Sminthopsis aitkeni
Fotó: Jody Gates / fame.org.au
Az Ausztrália déli és keleti részében tomboló bozóttüzek által érintett fenyegetett fajok listáján jelenleg 272 növény-, 16 emlős-, 14 béka-, kilenc madár-, hét hüllő-, négy rovar-, négy hal- és egy pókfaj szerepel.
Több mint 100 fenyegetett állat- és növényfaj természetes élőhelyének legalább 50 százalékára kiterjednek az Ausztráliában tomboló bozót- és erdőtüzek, amelyek az érintett fajok egy részének a kihalását is okozhatják - derült ki az ausztrál környezetügyi minisztérium előzetes elemzéséből. 
A mutatók szerint egy pók-, egy erszényes- és 47 növényfaj élőhelyének legalább 80 százalékát érintik a tüzek. A szakemberek szerint a legsúlyosabb helyzetben lévő emlős a Sminthopsis aitkeni nevű apró, egérszerű erszényesfaj lehet, amely az ausztráliai Galápagos-szigetekként is emlegetett Kenguru-szigeten honos. A Dél-Ausztrália szövetségi állam partjainak közelében fekvő sziget több mint fele vált a lángok martalékává az elmúlt hetekben. 
A jelentés szerint további 65 fenyegetett faj, köztük az Ausztrália délkeleti csücskén előforduló hosszúlábú potoró és a Kenguru-szigeten honos barnafejű hollókakadu feltételezett és ismert élőhelyének 50-80 százaléka esik a bozóttüzek sújtotta térségbe. Ezen kívül 213 fenyegetett faj természetes élőhelyének 10-50 százalékát veszélyeztetik a lángok. Az Ausztrália déli és keleti részében tomboló bozóttüzek által érintett fenyegetett és költöző fajok előzetes listáján 
272 növény-, 16 emlős-, 14 béka-, kilenc madár-, hét hüllő-, négy rovar-, négy hal- és egy pókfaj szerepel.

Kutatók korábban arra figyelmeztettek, hogy az érintett fajok egy része akár ki is pusztulhat a tüzek nyomán.
Szerző

Halálra vannak ítélve a Pireneusok gleccserei

Publikálás dátuma
2020.01.21. 11:11

Fotó: ERIC FEFERBERG / AFP
Szakértők szerint harminc éven belül eltűnhetnek a Spanyolország és Franciaország között magasodó Pireneusok mozgó jégtakarói, ami felforgatja a helyi ökoszisztémákat és a biológiai sokféleséget, ami többek között a síturizmusra is hatással lehet.
"Nem tudunk pontos dátumot mondani, de a Pireneusok gleccserei halálra vannak ítélve"

- idézte Pierre René gleccserkutatót az AFP-t.

A szakember és kollégái a magashegység francia oldalán lévő 15 gleccserből kilencet tanulmányoztak az elmúlt 18 évben, és eredményeik alapján úgy becsülik, hogy a térség jégárjai a következő 30 évben, 2050-ig bezárólag eltűnnek.
Az ENSZ szerint az elmúlt tíz év volt a bolygó eddigi legmelegebb évtizede a hivatalos mérések megkezdése óta. A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az üvegházhatású gázok folyamatos kibocsátása nyomán várhatóan tovább nő a globális átlaghőmérséklet, a jégmezők visszahúzódását, a globális tengerszint emelkedését és a szélsőséges időjárási jelenségek megszaporodását eredményezve. A mutatók szerint továbbá 2019 volt a második legmelegebb év az időjárási feljegyzések kezdete óta. A tavalyinál melegebb globális átlaghőmérsékletet csupán 2016-ban jegyeztek fel.
A Pireneusok gleccserein végzett vizsgálatok - jégmagminták, GPS-nyomkövetés -, ugyanabba az irányba mutatnak, mint amit már az Alpok és más magashegységek gleccsereinél észleltek a kutatók: a melegebb és szárazabb telek nyomán a mozgó jégtakarók menthetetlenül zsugorodnak és vékonyodnak.
A René és kollégái által tanulmányozott kilenc gleccser felszíne együttesen jelenleg 79 hektár, míg 17 évvel ezelőtt még 140 hektár volt. A 19. század közepén ezek a jégmezők 450 hektárnyi területet foglaltak el, ma már azonban a pusztulásuk üteme folyamatosan gyorsul. 2002 óta a kilenc gleccser évente 3,6 hektárral zsugorodik. Ez alól a 2019-es év sem volt kivétel: a kilencből öt gleccser alja átlagosan 8,1 méterrel húzódott vissza a múlt nyáron, míg az előző években az átlag még csak 7,9 méter volt.
A kutatók arra is figyelmeztetnek, hogy a gleccserek eltűnése a magaslati ökoszisztémákra és biológiai sokféleségre is hatással lesz, olyan következményeket előidézve, amelyek jócskán túlnyúlnak a hegyvidéki területeken. Ahogy a hőmérséklet emelkedik és egyre több területről tűnik el a jég a gleccserek visszahúzódása miatt, a vidék sokkal inkább ki lesz téve az olyan növény- és állatfajok betelepedésének, amelyek jelenleg csak a lejjebb fekvő területeken tudnak boldogulni.
Egy 2018-as jelentés szerint a Pireneusok maximális átlaghőmérséklete 1,4-3,3 Celsius-fokkal nőhet a század közepéig. Mindez megpecsételheti a térség több tucatnyi síparadicsomának sorsát.
Szerző

Egyre durvább az európai szmoghelyzet

Publikálás dátuma
2020.01.21. 11:10

Fotó: ELVIS BARUKCIC / AFP
Itáliában drámaian rossz a levegő minősége. Mivel nincs egységes szabályozás, az egyes városok által hozott intézkedések következményei alig érzékelhetőek.
Vasárnapra a kedvező meteorológiai viszonyoknak köszönhetően némelyest javult a levegő minősége az olasz fővárosban, hétfőre azonban jelentősebb áttörést remélnek e téren, mert az előrejelzések szerint esni fog a várva várt eső. Félő azonban, hogy hamarosan ismét aggasztó lesz a károsanyag mértéke a levegőben, s nem csak Rómában, hanem Milánóban és más nagyvárosokban. Múlt héten mindkét településen a dízel-, illetve a régebbi benzinüzemű gépkocsik közlekedésének korlátozását rendelték el. Az országban súlyos gondot jelent, hogy magas légnyomású front határozza meg az időjárást és több mint három hét óta alig esett az eső. Az ország több részén ráadásul nincs légmozgás, így a levegő sem tud megtisztulni. Ennek következtében fokról fokra emelkedik a levegőben lévő káros részecskék aránya. A Po-folyó térségében a legdrámaibb a helyzet. Sűrű köd alakult ki, a légminőség egyre rosszabb. Ám a városokban sem ideálisak a viszonyok. Szálló porból (PM10) az egészségügyi határérték 24 órás átlagra 50 mikrogramm/köbméter. A nagyvárosokban azonban a múlt hét szinte minden napján ennél sokkal rosszabb értékeket mértek. Országos stratégiát nem dolgoztak ki a légszennyezés visszaszorítására, ezért az egyes régiókra, illetve városokra bízták, hogy adott esetben mennyire kemény intézkedéseket hozzanak. Mivel azonban nincs egy egységes rendszer, ezért átláthatatlan viszonyok alakulnak ki. Rómában például múlt kedden szigorú intézkedéseket hoztak, a tilalmat az összes dízelautóra kiterjesztették, még az Euro 6-os környezetvédelmi besorolásúakra is. A tilalom ugyanakkor az Euro 2-es benzines gépjárművekre is vonatkozott. Emellett különféle más korlátozásokat is bevezettek attól függően, hogy magán-, vagy áruszállító gépkocsiról van-e szó. A tilalom nem csak magát a belvárost, hanem az úgynevezett Fascia Verdét is érintette, azaz a városhatár és a belváros közötti úgynevezett zöld zónát. Összesen mintegy 700 ezer ember kényszerült arra, hogy a tömegközlekedést vegye igénybe. Sokak szerint a város vezetése túlzásba vitte az intézkedéseket, ez a szigor nem volt indokolt. Nem meglepő módon hasonló tartalmú közleménnyel állt elő az olajtársaságokat tömörítő egyesület.
Milánóban is korlátozásokat vezettek be múlt héten, a lombardiai városban azonban az intézkedések csak az Euro 4-es besorolású gépkocsikig voltak érvényesek. Elrendelték a készültség vörös fokozatát, amely akkor lép életbe, ha a károsanyag koncentrációja legalább tíz napig haladja meg az egészségre veszélyes határértéket. Kérdés azonban, hogy van-e bármi foganatja ezeknek az intézkedéseknek, ha más városok nem követik a szigort. Torinóban, Bolognában és Padovában például narancsfokozatú készültséget rendeltek el, ami azt jelzi, hogy a károsanyag részecskék mértéke legalább négy napig lépte túl a megengedett határértéket. A legsúlyosabb a violaszínű riasztás, amely már igen komoly gépkocsitilalom elrendelését feltételezi. Cinzia Perrino, a levegőminőséget ellenőrző intézet igazgatója úgy véli, ahhoz hasonlítható a helyzet, amikor egy zárt teremben sokan dohányoznak, de néhányan azt kérik, hagyják abba a füstölést. Ilyenkor valamivel kevesebb lesz a szobában a füst, de amíg nem nyitják ki az ablakot, addig a levegő minősége meglehetősen rossz marad. Alapvető gondot jelent, hogy Rómában elképesztően magas a gépkocsik száma. Minden tizedik lakosra hét autó jut. Londonban, Párizsban, Berlinben ez három és öt közötti. Magyarországon, az Eurostat 2016-os adatai szerint az ezer főre jutó autók száma 338 volt. A másik probléma, hogy az olasz fővárosban az utóbbi években egyre népszerűbbé vált a tűzifával való fűtés. Ez olcsóbb például a gáz- vagy villanyfűtésnél, de a környezetre sokkal károsabb. Olaszországban – Európa államai közül – igen sokan halnak meg a légszennyezettség következtében, derült ki a The Lancet című lap által 2019-en közölt tanulmányból. 2016-ban 46 ezer erre visszavezethető halálesetet jegyeztek fel. Világszerte ugyanakkor hatmillió ember halálát okozta a szmog.

Szmog a világban

Évente csaknem 9 millióan halnak meg a világon a légszennyezés miatt, köztük mintegy 800 ezer európai - így becsültek a European Heart Journal-ben tavaly májusban megjelent tanulmány szerzői. A szmog inkább a szegényebb térségeket sújtja, az öreg kontinensen a legjobban a Balkánt: a helyiek főként tűzifával illetve széntüzelésű rendszerekkel melegítik otthonaikat - a gáz nincs bevezetve a házakba, az elektromos fűtés pedig túlságosan költséges. A kemény telek során így a kollektív fagyoskodás vagy fulladozás között választhatnak. A szegényebb területeket a közlekedés és az energiatermelés is jelentősen rontja a levegő minőségét: a régen gyártott járművek jóval magasabb károsanyag-kibocsátással rendelkeznek, az erőművek pedig nem ritkán a lakott területek környékén, fosszilis tüzelőanyagok (leginkább szén) égetésével termelik az áramot. A légszennyezettség mégsem feltétlenül a fejelentlenség jele: a rohamosan gyarapodó Kínában illetve Indiában is súlyos gondokat okoz a szmog. A világ két legnépesebb országában egy három évvel ezelőtti tanulmány becslése szerint több mint 3 millióan haltak 2015-ben a rossz minőségű levegő miatt. A bajok abból fakadnak, hogy rohamtempóban iparasodtak, miközben a döntéshozók a lakosság életminőségére kevés figyelmet fordítottak - hasonló a helyzet az ázsiai térség többi feltörekvő nemzetében is. Kínában már évekkel korábban felismerték a problémát és igyekeznek tenni is ellene: például a szén helyett gáztűzülésű erőművekre vagy megújuló energiaforrásokra áttérni. Pekingben és északnyugat-kínai Hszianban hatalmas “légtisztító tornyokat” is felállították, amelyek csökkentik a levegő károsanyag tartalmát. Indiában is küzdenek a szmog ellen, de egyelőre egy fontos lépéssel le vannak maradva Kínához képest: az újdelhi kormány nem tiltotta be a tarlóégetés, amely nagymértékben hozzájárul az ország légszenyezettségéhez. 

Témák
szmog