Bonta Miklós;
euró;Matolcsy;maastrichti kritériumok;
2020-01-22 08:22:00
Felettébb furcsa állítással állt elő Matolcsy György tavaly novemberben: „A hiány korszakának vége, most a bőség időszaka következik, az információ, az energia, a nyersanyagok egyre olcsóbbakká válnak. Eurázsia államai közös pénzt használnak majd a jövőben, amely digitális lesz, az aranyon és az elektromosságon alapul majd.”
Ebből joggal lehetett arra következtetni, hogy minek nekünk az uniós csatlakozásunk feltételéül szabott euróbevezetéssel vesződni. Az MNB elnöke olyan távlatot vázolt elénk, mint amilyen – eurázsiai példával élve – egykor Mongóliával történt, midőn a kapitalizmus kihagyásával a feudalizmusból egyenesen a szocializmusba szárnyaltak. A bőség időszakának küszöbére érkezett Magyarország is hasonló cipőben jár. Légiesen átlépve az eurócsatlakozás elé kemény feltételeket állító maastrichti kritériumokon, a forintot egyenesen a még nevesincs eurázsiai közös pénzre váltanánk.
De még egy negyedév sem adatott meg a pénzvilágnak, hogy megbarátkozzon ezzel a páratlan távlattal, máris idejétmúlttá vált a gondolat. Történt pedig, hogy megjelent egy formás, visszafogottan modern kis kötet, amely a maastrichti kritériumok megújítását taglalja. A könyvecske több szempontból is felettébb gyanúsnak tűnik. Egyáltalán nem emlékeztet a gigantikus méretű, legalább 3-5 kilós Matolcsy-opuszokra. A kiadó is a megszokottól eltérően nem valamelyik Pallas-alapítvány, hanem "csak" az MNB. Matolcsy pedig sem szerző, csupán szakmai tanácsadó.
A kötet első mondata meg egyenesen mellbevágó: „Az euró Európa gazdaságtörténetének leggrandiózusabb projektje.” Se digitális világ, se arany, se elektromosság. A tanulmánykötet mondanivalója mindössze annyi: miképpen korszerűsíthetők az európai közös pénz bevezetésének feltételei. S a célok tekintetében még az is lehet, hogy igaza van!