„Ha lélekként visszanézek ide, a Földre, és azt látom, nincs már olyan gyermek, aki éhezik, nem jut tiszta ivóvízhez, szabad oktatáshoz, biztonságos otthonhoz, szerető közösséghez, és a hatalomhajhászás helyett bolygószinten az olyan közös kihívásokra kezdünk el koncentrálni, mint a fenntarthatóság, az ökológiai egyensúly visszaállítása…” – ez Egres Katinka válasza beszélgetésünk végén arra a kérdésre, mikor lenne igazán boldog. Ennyit persze a mindenkori világszépe is elmondhatna a mindenkori világdöntőben, és akár meg is hatódhatnánk tőle, mégsem hinnénk, hogy ezzel minden megoldódott. A fiatal színművész, énekes-dalszerző és előadó az életével igyekszik megmutatni, „hogyan tudjuk tettekké változtatni a szeretetünket és szavainkat”. Szerinte mindig dönthetünk úgy, hogy mindegy, mi van kívül, béke van belül, mert „a boldogság belső választás kérdése. Ez gyakorolható, meg lehet tanítani az idegrendszerünknek”, mondja, később bebizonyítva azt is, a „kívül maradt világért” is felelősséget érez.
Brad Pitt után szabadon
Egres Katinka tizenhat éves korától mint az egykori kaposvári Toldi drámatagozatos gimnázium diákja, a Déryné Vándorszíntársulattal járta az országot falunapi előadások, ünnepi megemlékezések színész-énekeseként. Ez az „iskola” olyan művészeket nevelt, mint a Moszkva térből ismert Balla Eszter és Karalyos Gábor, a Made in Hungaria zenés vígjátékkal befutott Szabó-Kimmel Tamás vagy éppen Bartsch Kata, Török Anna. Elsőre vették föl az egyetemre 2006-ban Lukáts Andor és Jordán Tamás, a Kaposvár-jelenség egykori csikys művészeinek az osztályába. Az egyetem után vidéki és fővárosi színházakban játszott, de Koltai Róbert Megy a gőzös című filmjének cigánylánya, Böske szerepe hozta meg az ismertséget. A 9 és fél randi után úgy tűnt, pályája csak felfelé ívelhet.
„Egészen másként éltem meg ezt az időszakot, és a folyamatos munka biztonsága nem volt az érzéseim között”, meséli az ökotudatosan választott Andrássy úti Ecocafe kávézóban. Egy ösztöndíjjal Máltára került, ahol rátalált a szerelem, és ahol végül három évet töltött francia zenetanár férjével. Itt született első gyermekük, Maya, akit öt évvel később Mateo követett. A művész akkoriban külföldi filmekben kapott szerepeket, majd egy színészügynök javaslatára Londonba költözött családjával. A metropolisz valósága kiélesítette, nem a természettől távoli, nyüzsgő emberáradatra vágyik, miközben a szerepajánlatok sem segítették a művészpályán maradást.
„A kelet-európai színészekkel, köztük a magyarokkal általában zűrös, rossz arcú figurákat, gengsztereket vagy kurvákat játszatnak el”, emlékszik ügynöke intelmeire, amely jelezte, nem lesz egyszerű szétfeszíteni e skatulyát. Játszott több filmben, Brad Pitt-tel forgatott a Z Világháború zombithrillerben, és Los Angeles-i meghívást is kapott. Olyan feladat azonban, amihez szívesen adta volna az idejét és az energiáját, nemigen találta meg.
Fontoknál fontosabb
„Az életidőnk és a figyelmünk: ez a két legfontosabb erőforrásunk, jól kell élnünk velük. Nem mindegy, hogy a belső értékrendünk és a napi cselekedeteink mennyire vannak összhangban egymással. Ha mennyországot is teremthetünk, miért mérgezzük magunkat és egymást minden létező szinten? Ha konstruktív hatást nem is tudunk mindig létrehozni, legalább ne ártsunk!”, mondja Egres Katinka, mosolyogva hozzátéve: a jelek szerint inkább pályát tévesztett filozófus lakik benne, semmint karrierista színész.
Kasztingokra, ha hívják, a mai napig reménykedve megy el, sokszor neves kollégákkal versenyezve, néha a forgatókönyvtől tántorodva el. Elismeri, hogy ez hiba lehet, de sokszor mondott már nemet, ha úgy érezte, vállalhatatlan egy munka. Nem szeretne azonosulni egy magyar kiszerelésű Szex és New York-sorozat felszínességével, de azzal sem, hogy egy brit reklámfilmben 33 ezer fontos gázsi fejében, vidáman permetezze a filmbéli gyermeke környezetét valami fertőtlenítő „csodaszerrel”. „Próbálok természetesen élni, gyógyszereket nem szedek, gyógynövényi olajokkal gyógyítom magam és a családom. Szerintem a belső elégedettségérzésünk, boldogságunk kulcsa az, hogy a választásaink, döntéseink, napi cselekedeteink mennyire követik a lelkünk szavát. Az életemben rendben vagyok, de a pénzért az értékrendemmel ellentétes munkát végzek? Ez szerintem nem működik.”
Akkoriban nagyot fordult vele a világ. Szervezett egy féléves európai túrát, és Walestől Olaszországon át Portugáliáig a természettel harmóniában élő, önellátásra törekvő ökoközösségekbe látogatott. Magyarországra hazatérve a Pilisben vágtak bele új párjával és azonos értékrendű családokkal a „paradicsomi létállapot” megteremtésére, majd Szentendrén szereztek hasonló tapasztalatokat. Szombaton a lelket, vasárnap a telket művelték, de hol az együttműködés világos keretei hiányoztak, hol a laptop fölött töltött idő nem állt egyensúlyban a kertgondozási hajlandósággal. Az idilli Domonyvölgybe költöztek ezután, ahol egyhektáros területen szereztek több tudást a gazdálkodásról, állattartásról. Közben egy évig tanult a somogyvámosi Krisna-völgy lakóitól, az ökogazdaság működésében, az ökoközösség szervezésében mélyedt el. Két legnagyobb tanítómestere mindig „a Természet és a Jóisten volt”.
Lelkünk magjai
„A világon mintegy tízezer ökoközösség próbál visszatalálni azokhoz a gyökerekhez, amelyek nem a fogyasztásról, a szén-dioxid-kibocsátásról, a természet és egymás kizsigereléséről, hanem az önmagunkkal, egymással és a természettel való kapcsolat mélyítéséről és az egység újra felfedezéséről szólnak. A sokszoros elidegenedés helyett az „egész-séget” keresik, amellyel a testi, lelki és idegrendszeri bajok is orvosolhatók, megelőzhetők. Szerinte a növényt sem vagdosni kell, ha nem érzi jól magát, hanem az optimális környezetét kell visszaállítani a talaj újjáélesztésével például. „A talajtudatosság létkérdés, mert amink van, mind a termőföldből kölcsönözzük. A monokultúrás és vegyszeres gazdálkodás miatt azonban az elmúlt harminc évben 10-20 százalékról tizedére csökkent a föld mikrotápanyag-tartalma. A sejtjeink nemcsak az építkezéshez szükséges energiát nem kapják meg, de rengeteg mérgező anyaggal is találkoznak. A sejtszintű devianciák, a daganatos megbetegedések nagyrészt az étrendünkben kimutatható mikrotápanyag-hiányra, a sugárzásokkal tovább terhelt, természetdeficites és mozgásszegény életmódra, valamint a mérhetetlenül sok stresszre vezethetők vissza. Mindeközben annyi minden foglalja le az elménket, hogy alig vagyunk kapcsolatban saját magunkkal, ami szintén a test megbetegedéséhez vezet. Hiszen a test a lelket hivatott szolgálni, és ha letérünk a lélek útjáról, a test jelezni fog. Ehhez az újrakapcsolódáshoz le kell tudnunk csendesülni”, mondja Egres Katinka. Jelenleg annak az ökoközösségnek keresi a helyét a párjával, s maguknak a talpalatnyi földet, ahol a természetes életre és a tudásmegosztásra is lehetőségük van. Reményeik szerint most elég közel járnak a mindenben tökéletes tájegység megtalálásához és a partnerséghez a hely tulajdonosával.
A boldogságot azonban nemcsak ebben képzeli el. „Nehéz úgy boldognak lenni, hogy jól érzed magad a bőrödben, de ha kifelé nézel, nem lehetsz nyugodt. Ha jól vagy, akkor következhet az empátia, a kifelé és a másokra figyelés. Én próbálok éber maradni.”
