„Próbálok éber maradni”

Publikálás dátuma
2020.01.26. 12:46

Fotó: Béres Márton / Népszava
Amióta az eszét tudja, színpadra készül. Tízévesen Dosztojevszkij-darabban szerepelt, az egyetem után nagyjátékfilmekben lett ismert. Brad Pitt-tel forgatott, londoni ügynöke volt, Hollywood felé kacsingatott, amikor a boldogságát mégis inkább ökoközösségekben kezdte keresni. Ha megvan a belső békéje, akkor sem hagyja nyugodni a környezet káosza. Tanul és tanít, dalokkal és olajokkal gyógyít, és keres nyughatatlanul.
„Ha lélekként visszanézek ide, a Földre, és azt látom, nincs már olyan gyermek, aki éhezik, nem jut tiszta ivóvízhez, szabad oktatáshoz, biztonságos otthonhoz, szerető közösséghez, és a hatalomhajhászás helyett bolygószinten az olyan közös kihívásokra kezdünk el koncentrálni, mint a fenntarthatóság, az ökológiai egyensúly visszaállítása…” – ez Egres Katinka válasza beszélgetésünk végén arra a kérdésre, mikor lenne igazán boldog. Ennyit persze a mindenkori világszépe is elmondhatna a mindenkori világdöntőben, és akár meg is hatódhatnánk tőle, mégsem hinnénk, hogy ezzel minden megoldódott. A fiatal színművész, énekes-dalszerző és elő­adó az életével igyekszik megmutatni, „hogyan tudjuk tettekké változtatni a szeretetünket és szavainkat”. Szerinte mindig dönthetünk úgy, hogy mindegy, mi van kívül, béke van belül, mert „a boldogság belső választás kérdése. Ez gyakorolható, meg lehet tanítani az idegrendszerünknek”, mondja, később bebizonyítva azt is, a „kívül maradt világért” is felelősséget érez.  

Brad Pitt után szabadon

Egres Katinka tizenhat éves korától mint az egykori kaposvári Toldi drámatagozatos gimnázium diákja, a Déryné Vándorszíntársulattal járta az országot falunapi előadások, ünnepi megemlékezések színész-énekeseként. Ez az „iskola” olyan művészeket nevelt, mint a Moszkva térből ismert Balla Eszter és Karalyos Gábor, a Made in Hungaria zenés vígjátékkal befutott Szabó-Kimmel Tamás vagy éppen Bartsch Kata, Török Anna. Elsőre vették föl az egyetemre 2006-ban Lukáts Andor és Jordán Tamás, a Kaposvár-jelenség egykori csikys művészeinek az osztályába. Az egyetem után vidéki és fővárosi színházakban játszott, de Koltai Róbert Megy a gőzös című filmjének cigánylánya, Böske szerepe hozta meg az ismertséget. A 9 és fél randi után úgy tűnt, pályája csak felfelé ívelhet. „Egészen másként éltem meg ezt az időszakot, és a folyamatos munka biztonsága nem volt az érzéseim között”, meséli az ökotudatosan választott Andrássy úti Ecocafe kávézóban. Egy ösztöndíjjal Máltára került, ahol rátalált a szerelem, és ahol végül három évet töltött francia zenetanár férjével. Itt született első gyermekük, Maya, akit öt évvel később Mateo követett. A művész akkoriban külföldi filmekben kapott szerepeket, majd egy színészügynök javaslatára Londonba költözött családjával. A metropolisz valósága kiélesítette, nem a természettől távoli, nyüzsgő emberáradatra vágyik, miközben a szerepajánlatok sem segítették a művészpályán maradást. „A kelet-európai színészekkel, köztük a magyarokkal általában zűrös, rossz arcú figurákat, gengsztereket vagy kurvákat játszatnak el”, emlékszik ügynöke intelmeire, amely jelezte, nem lesz egyszerű szétfeszíteni e skatulyát. Játszott több filmben, Brad Pitt-tel forgatott a Z Világháború zombithrillerben, és Los Angeles-i meghívást is kapott. Olyan feladat azonban, amihez szívesen adta volna az idejét és az energiáját, nemigen találta meg.  

Fontoknál fontosabb

„Az életidőnk és a figyelmünk: ez a két legfontosabb erőforrásunk, jól kell élnünk velük. Nem mindegy, hogy a belső értékrendünk és a napi cselekedeteink mennyire vannak összhangban egymással. Ha menny­országot is teremthetünk, miért mérgezzük magunkat és egymást minden létező szinten? Ha konstruktív hatást nem is tudunk mindig létrehozni, legalább ne ártsunk!”, mondja Egres Katinka, mosolyogva hozzátéve: a jelek szerint inkább pályát tévesztett filozófus lakik benne, semmint karrierista színész. Kasztingokra, ha hívják, a mai napig reménykedve megy el, sokszor neves kollégákkal versenyezve, néha a forgatókönyvtől tántorodva el. Elismeri, hogy ez hiba lehet, de sokszor mondott már nemet, ha úgy érezte, vállalhatatlan egy munka. Nem szeretne azonosulni egy magyar kiszerelésű Szex és New York-sorozat felszínességével, de azzal sem, hogy egy brit reklámfilmben 33 ezer fontos gázsi fejében, vidáman permetezze a filmbéli gyermeke környezetét valami fertőtlenítő „csodaszerrel”. „Próbálok természetesen élni, gyógyszereket nem szedek, gyógynövényi olajokkal gyógyítom magam és a családom. Szerintem a belső elégedettségérzésünk, boldogságunk kulcsa az, hogy a választásaink, döntéseink, napi cselekedeteink mennyire követik a lelkünk szavát. Az életemben rendben vagyok, de a pénzért az értékrendemmel ellentétes munkát végzek? Ez szerintem nem működik.” Akkoriban nagyot fordult vele a világ. Szervezett egy féléves európai túrát, és Walestől Olaszországon át Portugáliáig a természettel harmóniában élő, önellátásra törekvő ökoközösségekbe látogatott. Magyarországra hazatérve a Pilisben vágtak bele új párjával és azonos értékrendű családokkal a „paradicsomi létállapot” megteremtésére, majd Szentendrén szereztek hasonló tapasztalatokat. Szombaton a lelket, vasárnap a telket művelték, de hol az együttműködés világos keretei hiányoztak, hol a laptop fölött töltött idő nem állt egyensúlyban a kertgondozási hajlandósággal. Az idilli Domonyvölgybe költöztek ezután, ahol egyhektáros területen szereztek több tudást a gazdálkodásról, állattartásról. Közben egy évig tanult a somogyvámosi Krisna-völgy lakóitól, az ökogazdaság működésében, az ökoközösség szervezésében mélyedt el. Két legnagyobb tanítómestere mindig „a Természet és a Jóisten volt”.  

Lelkünk magjai

„A világon mintegy tízezer ökoközösség próbál visszatalálni azokhoz a gyökerekhez, amelyek nem a fogyasztásról, a szén-dioxid-kibocsátásról, a természet és egymás kizsigereléséről, hanem az önmagunkkal, egymással és a természettel való kapcsolat mélyítéséről és az egység újra felfedezéséről szólnak. A sokszoros elidegenedés helyett az „egész-séget” keresik, amellyel a testi, lelki és idegrendszeri bajok is orvosolhatók, megelőzhetők. Szerinte a növényt sem vagdosni kell, ha nem érzi jól magát, hanem az optimális környezetét kell visszaállítani a talaj újjáélesztésével például. „A talajtudatosság létkérdés, mert amink van, mind a termőföldből kölcsönözzük. A monokultúrás és vegyszeres gazdálkodás miatt azonban az elmúlt harminc évben 10-20 százalékról tizedére csökkent a föld mikrotápanyag-tartalma. A sejtjeink nemcsak az építkezéshez szükséges energiát nem kapják meg, de rengeteg mérgező anyaggal is találkoznak. A sejtszintű devianciák, a daganatos megbetegedések nagyrészt az étrendünkben kimutatható mikrotápanyag-hiányra, a sugárzásokkal tovább terhelt, természetdeficites és mozgásszegény életmódra, valamint a mérhetetlenül sok stresszre vezethetők vissza. Mindeközben annyi minden foglalja le az elménket, hogy alig vagyunk kapcsolatban saját magunkkal, ami szintén a test megbetegedéséhez vezet. Hiszen a test a lelket hivatott szolgálni, és ha letérünk a lélek útjáról, a test jelezni fog. Ehhez az újrakapcsolódáshoz le kell tudnunk csendesülni”, mondja Egres Katinka. Jelenleg annak az ökoközösségnek keresi a helyét a párjával, s maguknak a talpalatnyi földet, ahol a természetes életre és a tudásmegosztásra is lehetőségük van. Reményeik szerint most elég közel járnak a mindenben tökéletes tájegység megtalálásához és a partnerséghez a hely tulajdonosával. A boldogságot azonban nemcsak ebben képzeli el. „Nehéz úgy boldognak lenni, hogy jól érzed magad a bőrödben, de ha kifelé nézel, nem lehetsz nyugodt. Ha jól vagy, akkor következhet az empátia, a kifelé és a másokra figyelés. Én próbálok éber maradni.”  

Kvantumklubos gyógyhatás

Egres Katinka színész, énekes-dalszerző, előadó két éve kezdett elmélyedni a több mint 4000 éves múltra visszatekintő gyógynövényolaj-terápia világában. Erről a budapesti Kvantumklubban hetente tart workshopokat. Nem szakadt el az előadó-művészettől sem, spirituá­lis műhelyek, konferenciák közönsége előtt lép fel, máskor óvodában énekel gyerekeknek. Mint mondja, ezek számára a „szerelemdolgok”. A próza is megmaradt: James Allen brit filozófus Ahogyan gondolod és Élj szívből! című műveit fordította le és adta ki a Mitér Tudatműhely gondozásában hangoskönyv formában, az 1900-as évek elején írott művek a tolmácsolásában hangzanak el. Spirituális közössége a Mag Vagy Facebook-oldalon is követi.

Szerző
Frissítve: 2020.01.27. 12:51

Asszony vagy örök élet? - A cölibátus miatt támadják Ferenc pápát egyházbeli ellenfelei

Publikálás dátuma
2020.01.26. 12:00

Fotó: VINCENZO PINTO / AFP
A katolikus egyház őskonzervatívjai XVI. Benedeket használják fel a pápa ellen.
XVI. Benedek pápa már nemegyszer vált félreértés áldozatává. Többször is előfordult, hogy amikor meghökkentő kijelentés hangzott el az emeritus – vagyis nyugalmazott – pápától, titkárán, Georg Gänsweinen keresztül volt kénytelen tudatni: szavait rosszul értelmezték, kiragadták a szövegkörnyezetből. A legutóbbi botrány nyomán azonban felmerül a kérdés: mit szabad egy tisztségéről lemondott pápának és mit nem? Elvileg ugyanazok a jogok illetnék meg, mint egy bíborost, ő azonban nem mindig tartja magát ehhez és továbbra is a katolikus egyház fejeként viselkedik. XVI. Benedek legutóbb a „Szívünk mélyéről” című könyv társszerzőjeként bukkant fel, amelyben bírálták Ferenc pápa azon törekvését, hogy lehetővé tenné a nős férfiak pappá szentelését a gyéren lakott és sajátos klímájú Amazonas régiójában, így enyhítve a kínzó paphiányt. Miután híre ment, hogy XVI. Benedek lényegében utódját bírálta, titkára révén azt üzente, visszavonja nevét a szerzők közül. Erre a könyv ötletgazdája, Robert Sarah – ő kérte fel XVI. Benedeket arra, hogy a papi nőtlenségről értekezzen a műben – közzétette az emeritus pápával folytatott levelezését, amelyből kiderült: a lemondott egyházfő valójában tudott arról, milyen munka is készül és a könyv levonatát is elolvasta.  

Nem mindig volt elvárás

Vajon miért ragaszkodnak annyira egyes katolikus főpapok a szűzi életformához? (A keleti ortodox egyházakban például nősülhetnek a papok.) Maga a kifejezés a latin caelibatusból származik, amelynek jelentése: „házasulatlan állapot”. A katolikus egyház tanítása szerint a cölibátus „teljes férfit” igényel, a példa Krisztus és az apostolok, akik nőtlenül vállalták szent szolgálatukat. Az Újszövetségben, Máté evangéliuma szerint, amikor a tanítványok a házasság kérdését firtatták Krisztusnál, ő megjegyezte: „Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról.” Szintén Máté evangéliumában a tanítványok nőtlenségére is konkrét utalást találhatunk, amikor Péter felvetésére Krisztus kijelentette: „Aki nevemért elhagyja otthonát, testvéreit, nővé­reit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy a földjét, százannyit kap, s az örök élet lesz az öröksége.” A nőtlenség mégsem volt mindig elvárás, az első keresztények időszakában megbecsülték ugyan azt, aki önmegtartóztató életet élt, ez azonban nem volt kötelező. A III. században azonban már az egyháztanítók úgy vélték, a papi szolgálat megfelelő gyakorlásához mindenképp szűzi életmódra van szükség. Az 1059-es I. Lateráni zsinat már kimondta, hogy a hívek nem vehetnek részt a nős papok által celebrált szentmisén, a II. Lateráni zsinat (1139) pedig úgy fogalmazott, hogy a főpapság számára a házasság tilos. Ugyanakkor már a XV. században a Konstanzi, majd a Bázeli zsinaton is voltak kezdeményezések a cölibátus eltörlésére, a Tridenti zsinaton (1545–1563) pedig felmerült, hogy egyes papok – megszegve az előírásokat – továbbra is nőkkel élnek együtt. Őket elrettentésképpen súlyos büntetéssel sújtották, akadtak, akiktől éves járandóságukat is elvették. Jón Arasonról, aki Izland utolsó katolikus püspöke volt 1524–1550 között, pél­dául közismert tény volt, hogy felesége és három fia van. A reformáció idején mind erősebbé vált az a vélekedés, amely szerint a cölibátus nem keresztény életforma, az ellenreformációban azonban a papi nőtlenséget komoly erényként állították be. Az 1900-as évek elején ismét vita alakult ki a cölibátusról, ám a reform­katolikusok nem voltak egységesek abban, szükséges-e a papi szolgálat teljesítéséhez a nőtlenség. A II. Vatikáni zsinat (1962–1965) Presbyterorum Ordinis kezdetű dekrétuma boncolja a kérdést. Mint a dokumentum fogalmaz, „a cölibátus sok szempontból nagyon megfelel a papságnak”. „A mennyek országáért vállalt szüzesség, illetve cölibátus által a papok új és sajátos értelemben szentelődnek Krisztusnak, könnyebben ragaszkodnak hozzá osztatlan szívvel” – hangzik a zsinati irat.  
Ferenc pápa üdvözli Benedeket 2018-ban
Fotó: Vatican Media / AFP

A tradíciók súlya

A jelenlegi pápa még Buenos Aires érsekeként is beszélt a papi nőtlenség kérdéséről. A „Ferenc pápa: Beszélgetések Jorge Bergoglióval” című interjúkötetben nem beszélt elutasítóan a cölibátus esetleges eltörléséről. Diszciplináris, s nem hitbéli kérdésnek nevezte, amely „ezért változhat” […] „Ha az egyház megfontolás tárgyává tenné a kérdést, akkor azt nem a papok száma miatt tenné… Jelenleg a papi nőtlenség fenntartása mellett vagyok, minden előnyével és hátrányával együtt. A tíz évszázad tapasztalata ugyanis inkább pozitív, mint negatív. A tradícióknak komoly súlya van.” Szerinte az a nyugati katolicizmusban tapasztalható törekvés, amely szerint vitát kell kezdeményezni a cölibátus eltörléséről, „pragmatikus, kulturális okokra vezethető vissza”. Ugyanakkor úgy véli, hogy a szabályok még minden papra vonatkoznak, így aki nem tud engedelmeskedni, „fel kell hagynia a szolgálattal”. Kifejtette azt is, nincs meggyőződve arról, hogy amennyiben a lelkipásztorok számára lehetővé tennék a nősülést, sokkal több fiatalt vonzana a papi hivatás. Mikor merült fel annak a lehetősége, hogy az amazóniai régióban nős férfiakat szentelhessenek pappá? Az ötlet valójában nem Ferenctől származik, s már a 2005-ös püspöki szinóduson is felvetődött a lehetősége, tehát abban az évben, amikor XVI. Benedek II. János Pált követte a pápai trónon. Ferenc pápa azonban már nem sokkal 2013-as megválasztása után felvetette annak a lehetőségét, hogy pappá szentelhessék azokat a házas férfiakat, akiknek erkölcsösségéhez nem férhet kétség, szakszóval őket nevezik „viri probatinak”. Ezt a megoldást támogatta a tavaly októberi pánamazóniai szinódus is. Igaz, nem kötelező érvényű döntésről van szó és a végső szót a katolikus egyházfőnek kell kimondania, aki ezzel kapcsolatos dekrétumát várhatóan néhány hónap múlva teszi közzé. Jól látható, már óvatos nyitása is mekkora ellenállásba ütközik a konzervatív bíborosok részéről. Az azonban új szintet képvisel a Ferenccel szembeni támadások körében, hogy az őskonzervatívok XVI. Benedeket használják fel a jelenlegi pápa ellen. Pedig Ferenc valójában sosem beszélt a papi nőtlenség teljes eltörléséről, 2016-ban például úgy foglalt állást, „a papi cölibátus megmarad olyannak, amilyen. Az egyháznak jó alapjai vannak arra, hogy kitartson a cölibátus mellett.”

Ő lehet a pápa utóda

A napokban foglalta el új vatikáni hivatalát Luis Antonio Tagle fülöp-szigeteki bíboros, akit december 8-án nevezett ki Ferenc pápa a Népek Evangelizálása Kongregáció prefektusának. A Szentszéknek ez a részlege felel a világban zajló missziós tevékenység koordinálásáért. Ferenc pápa azonban további feladatkörökkel is felruházza a részleget, ezért „szuperdikasztériumnak” is nevezik majd. Egy ízben már állt ázsiai főpap a kongregáció élén: 2006-tól 2011-ig az indiai Ivan Dias irányította a munkát.  Az, hogy a befolyásos vatikáni hivatal élére a fülöp-szigeteki főpapot nevezte ki Ferenc, rögtön elindította a találgatásokat, amelyek szerint őt látná szívesen utódának. Ezek a feltételezések pedig talán nem is nélkülöznek minden alapot. Tagle makulátlan személyiség, s Ferenchez hasonlóan a „világ végéről” érkezett a Vatikánba. Az egyházfőhöz hasonlóan fontosnak tartja a társadalom peremére szorultak felkarolását, e törekvését aktívan gyakorolhatja a Caritas International elnökeként. Mindemellett hazájában számos karitatív, a szegényeket megsegítő kezdeményezés élére állt. Sokan „ázsiai Ferencnek” is nevezik, mivel az egyház progresszívebb szárnyához sorolják, korábban bírálta azokat az egyházi személyiségeket, akik éles szavakkal keltek ki a melegekkel, illetve az elvált és újraházasodott katolikusokkal szemben. Ferenc pápához hasonlóan úgy véli, hogy utóbbiak számára ki kell szolgáltatni a szentségeket. Egy 2015-ben adott interjúban kifejtette, az egyháznak új nyelvezetet kell alkalmaznia velük, a szigor semmihez sem vezet, a béke hangján kell megszólítaniuk őket. Hazájában a klímavédelem elkötelezett aktivistájaként is ismerik, ami Ferenc pápa egyik fontos programja. Tagle neve már évekkel ezelőtt felmerült Ferenc lehetséges utódai között. Sőt, már a 2013-as pápaválasztáskor is megemlítették a nevét. A Vatikán ügyeit jól ismerő amerikai újságíró, John Allen pedig 2015-ben sorolta fel a legesélyesebb utódjelöltek, a „papabilék” között. A fülöp-szigeteki főpap mellett szól viszonylag fiatal kora is: 1957 júniusában született. Apja a helyi tagalog nemzetiséghez tartozik, anyja pedig kínai származású. 2012-ben, még XVI. Benedek pápasága idején kreálták bíborossá. Akkor ő volt a pápaválasztó testület, a Bíborosi Kollégium második legfiatalabb tagja.

A hívők is eltörölnék

Léteznek bizonyos vatikáni előírások azon papok számára, akik tisztasági fogadalmuk ellenére gyermeket nemzettek – ismerte el tavaly februárban a Szentszék szóvivője. Előtte a New York Timesnak nyilatkozott erről Vincent Doyle ír pszichoterapeuta, aki maga is egy katolikus pap gyermeke. Mint mondta, a saját szemével látta ezt a dokumentumot, ezek után a Vatikán is kénytelen volt elismerni a létezését. Ebben azt javasolják a gyermeket nemző papoknak, hagyjanak fel az egyházi szolgálattal és szülői kötelezettségüknek szenteljék életüket. Ugyanakkor, mint a Szentszék szóvivője elmondta, ez pusztán ajánlás, és nem kőbe vésett parancs. Természetesen nem tudni, hány papnak lehet gyermeke, de azt igen, hogy bizonyos országokban a lelkipásztorok körében sem túlzottan népszerű a papi nőtlenség tradíciója. Egy az osztrák közszolgálati tévé, az ORF megbízásából 2010-ben készített felmérés szerint az ország papjainak döntő többsége, 79 százaléka nyilatkozott úgy, hogy támogatná a cölibátus megszüntetését. A német katolikus hívők többsége sem ért egyet a papi nőtlenség kötelezővé tételével – egy tavaly készített felmérés szerint a katolikusok kétharmada kívánja ennek eltörlését.

Heti abszurd: Bogarasok

Publikálás dátuma
2020.01.26. 09:16

Ez a hét mindjárt jól kezdődött vagy végződött a múlt hét, a hülyeség szempontjából mindegy. Akadt ugyanis egy nyugalmazott református püspök, Csu­ka Tamás, aki a múlt vasárnap a kismarosi templom szentmiséjén erőteljes lökést adott a miniszterelnök örök életű igazságának (a cellákba ritkán süt be a nap), mondván, személyesen is megtapasztalta „a civilek által kifejtett lejárató tevékenységet”. Példaként mindjárt a Magyar Helsinki Bizottság akcióját hozta fel: az aktivisták gyufásdobozokban csempésztek csótányokat a cellákba, hogy a fogvatartottak bizonyíthassák a börtönök embertelen viszonyait”. Hogy aztán súlyos pénzek reményében beperelhessék a kormányt. Már kezdtünk rémüldözni, hogy az egyház is komolyabban belehúz a mamelukok diktálta bornírtságversenybe, hogy püspökünk nyugdíjasként sem rest, s magas szellemi babérok­ra tör, hogy nagyobbat mondjon már, mint az egyházkonkurens Erdő Péter bíboros a karácsonyi interjújában, miszerint „az egyház nem jótékonysági szervezet”. De csalódnunk kellett a püspökben, aki hirtelen lépéssel megroppantotta a talpa alá került, jelentős közutálatnak örvendő Blatta orientalist, amit – mint kiderült – az MTI csempészett az útjába. Úgyhogy most a civil szervezet nem a nyugdíjas egyházfit, hanem a prédikációt kiforgató Magyar Távirati Irodát perli be, gondolom, megjósolható hatalmas sikerrel. „A dörzsölt és minden hájjal megkent elítéltek egymásnak adogatták a dobozba a poloskát meg a csótányt”, amikor tudták, hogy jön a körülmények ellenőrzésére a Helsinki Bizottság, hogy „eljátszhassák nekik, hogy itt milyen rosszak a körülmények” – javította az MTI-t a püspök, s megerősítve bennünket hozzátette: „normális ember ilyesmire nem is gondol”, mármint hogy a civilek csempésztek volna. A rabok meg már csak ilyenek: a poloskákat zárkáról zárkára adják egymásnak, csak hogy a börtönökből kitiltott civilek láthassák a bogarakat. Ez itt minden héten a humor helye, de már nem tudom eldönteni, sírjak vagy nevessek. Inkább elmélázok azon, miért nincs kedvem még csak beszélgetni sem azokkal, akik az ellenzéket gazember sorosjugendezik, s bár „jugend” már nem lehetek, sorosista gaz­ember még igen, csak mert azt gondolom, hogy a magyar törvények alapján ítélő magyar bíróságok ítéleteit lehet ugyan bírálni, de a végrehajtást megtagadni nem lehet, mert az a jogállam maradékának a felszámolása. Főként nem teheti ezt meg a miniszterelnök, mert az „oszt jó napot!” után sokan fogják követni egy olyan országban, ahol a törvénytisztelet amúgy sem éppen fényes. Már úgy nézett ki, hogy bogarak nélkül maradunk, s meg kell elégednünk a fitneszguru-reformkonyhakirály-influenszer-kereskedő szavaival, amelyeket atombombaként dobott a családbarát kormány légkörébe, hogy a nők tehetnek a sok válásról, mert szülés után elhízva elvesztik szexuális ­vonzerejüket. Az atombomba hatott. Nem mértük, de biztosan több komment kísérte, mint a napi politikai anomáliákat. Szegény ember vizel és főz – gondoltuk, de aztán a hét közepén a Magyar Nemzet kivágta a hét adu ászát: „Méheket szabadíthatnak Pikóék a járókelőkre”, mert ez a gonosz nyóckeres gazember sorosjugend a klímavédelem nevében méhcsaládokat akar telepíteni a kizöldített buszmegállókba. Csótány vagy méh, nem mindegy? – a méhnek jobb a PR-ja, de amúgy a lényeg úgyiscsak az undorodó vagy félő ember. A választópolgár. Most mondja a Nagy Brehmben járatos kollégám: a méh nem bogár, hanem rovar. Pedig Hárskúti tanárnő a fejembe verte: minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár. Kellene erre emlékezni, de nagyon, ilyen bogaras napokban.
Szerző
Témák
Heti abszurd