A Grammy-gálát is beárnyékolta Kobe Bryant halála

Publikálás dátuma
2020.01.27. 07:21
Greta Gerwing amerikai rendező és színésző beszédet tart a 62. Grammy-gálán, Los Angelesben, 2020. január 26-án
Fotó: ROBYN BECK / AFP or licensors
A rangos díjkiosztó eseményt éppen a helikopterbalesetben életét vesztő sztárkosaras csapatának Los Angeles-i stadionjában tartották.
Tragikus felhangot adott Kobe Bryant kosárlabdasztár halála az idei, 62. Grammy-díjkiosztó gálának, amelynek helyi idő szerint vasárnap este Los Angelesben a Staples stadion - Bryant csapatának, a Los Angeles Lakersnek otthona - adott otthont. Bryant pár órával korábban helikopter-balesetben vesztette életét, és az amerikai zenei szakma legrangosabb díjátadójának elején emlékének szólt minden.
Összesen 84 Grammyt osztottak ki, de csupán tízet a gálán, a többit már előre odaítélték. Az év dala díjat Billie Eilish énekes kapta Bad Guy (Rosszfiú) című számért. A további díjazottakat közül Lizzo, a rythm and blues műfaj énekesnője hármat is elnyert, köztük a legjobb városi kortárs lemezért járót (címe: Cuz I Love You - Mer' szeretlek) és a legjobb egyéni pop előadásét. A 18 éves Billie Eilish pop albumáért kapott Grammyt, a When We All Fall Asleep, Where Do We Go? (Mikor mind elalszunk, hol járunk?) című lemezért. A countrymuzsika-rapper Lil Nas X Billy és Ray Cyrus country énekes nyerte a legjobb zenei videóért, az Old Town Road (Öreg városi út) címűért járó Grammyt. A néhai Nipsey Hussle posztumusz Grammyt kapott, mint legjobb rapper. Beyoncé kapott egy újabb Grammyt, így már 24 van neki, Lady Gaga ezúttal kettőt is átvehetett - írja az MTI.
Szerző
Frissítve: 2020.01.27. 13:45

Az Énekkar igazsága

Publikálás dátuma
2020.01.26. 21:14

A Nemzeti Filharmonikusok Mozart Rekviemje előtt két másik olyan művet is megszólaltattak, amelyek önmagukban is figyelemre méltók. A Nemzeti Énekkar azonban a nagy opuszt emelte éteri magasságba.
Mozart „kis" g-moll szimfóniája, amelyet 17 évesen írt, az egyik legkorábbi alkotása, amely rendszeresen - nem érdekességként – szerepel szimfonikus zenekarok műsorán, mert hát remekmű, bár még nem a „nagy" g-moll léptékével mérve. Hamar Zsolt és a Filharmonikusok előadásban különösen az első tétel volt figyelemre méltó, a lendületes, de a részletekre is megfelelő törődést fordító olvasatot hallottunk. Webert Beethoven kitüntető barátsággal fogadta, az akkoriban körülötte forgolódó kisebb-nagyobb tehetségek között nyilván értékelte a valódi zsenit. A Sharon Kam által megszólaltatott klarinétverseny bőven áradó, gyönyörű dallamaival, magkapó lassútételével joggal kapott helyet a műsorban. Tán kissé sok is lett volna a jó(Mozart)ból, ha az ő A-dúr versenyét hozta volna a Zeneakadémiára a kiváló művésznő, amelynek világszerte elismert előadójaként aposztrofálják. Szimpatikus színpadi egyéniséget mutatva, kotta nélkül, élénken mozogva, pici hibákkal játszotta a komoly virtuozitást, nagy ugrásokat, gyors futamokat, szépen megformálandó dallamokat tartalmazó szólamát. Az ő produkcióját leszámítva azonban maradt hiányérzetünk az első rész után, amit a Rekviem első ütemei sem tudtak feledtetni. Pedig az ott nagyjából hatvan taggal felállt Nemzeti Énekkar a kezdetektől egységes hangvétellel, szépen, jó szövegkiejtéssel énekelt. Az egyes szólamok önmagukban tömbszerűen szóltak, az énekesek valódi közösség tagjaiként léptek fel, amelynek ereje az egységességben volt. Azután megtörtént a mondhatni csoda, lassan a zenélés valódi értelmét megmutató szférájába emelték az addig inkább csak kötelességszerűen letudott produkciókat bemutató estet. Divatos manapság a megszokottnál jóval élénkebb tempókat, feltűnően nagyobb hangerővel hangsúlyozott motívumokat bemutatni; az elvártnál, talán még az előírtnál is nagyobb dinamikai, hangerőbéli különbségekkel figyelmet kelteni. Fontos eleme lehet a meglepetéskeltés egy interpretációnak, az igazán nagy előadók, előadások azonban nem ezzel operálnak, inkább az összetevők pontos adagolásával hatnak, a ritmikai, dallamformálási eszközök olyan finom adagolásával, egy olyan belső egyensúly megteremtésével, amelynek titka végeredményben megfejthetetlen. Hogy egy-egy nagy hangszeres művész, zongorista, hegedűs, de énekes képes erre, azt időnként hallhatjuk, hogy most ilyet egy kórustól hallottunk az különleges és felemelő érzés volt. Olyan mű került így az őt megillető magaslatokra, amit csak ilyen hozzáállással volna szabad előadni. Infó: Mozart „Kis" g-moll szimfónia, Weber 2. klarinétverseny, Mozart Rekviem Előadók: Sharon Kam klarinét, Schöllner Szabina, Szántó Andrea, Nin Duc Hoang Long, Cser Krisztián ének, Nemzeti Énekkar, karigazgató: Somos Csaba, Nemzeti Filharmonikus Zenekar, karmester: Hamar Zsolt Január 24. Zeneakadémia
Szerző

A titkos túlélő - Vetítés a Holokauszt Nemzetközi Emléknapján

Publikálás dátuma
2020.01.26. 21:00

Veronica Phillipset zsidó származása miatt 1944. december 1-jén deportálták Budapestről. A ravensbrücki női koncentrációs táborba hurcolták, ahol a gázkamrában is végezhette volna. Veronica azonban azon „szerencsések” közé került, akiket kiválasztottak munkára és átvittek Penigbe, Buchenwald egyik altáborába, ahol embertelen körülmények között kellett sínylődnie. A Penigben töltött időszak után csoportját halálmenetre indították. A menet során sokan életüket vesztették, Johanngeorgenstadtban azonban felszabadították őket a szövetséges csapatok. Ezt követően Veronica visszatért Budapestre, hogy megtalálja édesanyját és fivérét. A világháborút követően mikrobiológiát és genetikát tanult a Brunel Egyetemen, majd Dél-Afrikába költözött, ahol húsz évig a Witwatersrand Egyetem oktatója volt. Az ő történetét meséli el A titkos túlélő című film, amelyet a Holokauszt Nemzetközi Emléknapja alkalmából egyetlen alkalommal vetítenek január 28-án 19 órakor az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A 92 éves, jelenleg Johannesburgban élő, magyar származású Veronica Philips történetéről Johnathan Andrews dél-afrikai rendező készített filmet, amelyben Veronica beszámol a holokausztból való megmeneküléséről, s szavait történészek és szakértők egészítik ki, megvilágítván a korszak összefüggéseit, amelyben mindez megtörténhetett. Johnathan Andrews egy évvel ezelőtt hazánkba látogatott, hogy tárgyalásokat folytasson a film hazai bemutatójának körülményeiről, annak esetleges támogatásáról, ezt azonban a miniszterelnökség, illetve az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség is visszautasította. A rendező akkor így nyilatkozott lapunknak: „Mostanra hetven év eltelt, és az azóta felnőtt generációknak nincs és nem is volt ezzel igazán közvetlen kapcsolata. Amikor megtaláltam a lehetőséget, hogy együtt dolgozzak Veronikával, én sem mondtam, nem is tudtam volna nemet mondani, mert már csupán néhányan élnek a túlélők közül. Ezek olyan dolgok, amelyeket most kell megcsinálni. Ahhoz, hogy ne történhessenek ilyen igazságtalanságok, újra és újra el kell mondanunk ezeket a történeteket.” 
Szerző
Témák
holokauszt
Frissítve: 2020.01.27. 18:03