Letagadni a halált - Súlyos következményei lehetnek a koronavírus pusztításának Kínában

Publikálás dátuma
2020.01.28. 09:00

Fotó: Ren Chao / Xinhua
A pekingi vezetés ezúttal nem tud külső ellenségre mutogatni.
Hszi-Csin Ping kínai elnök 2013-as megválasztása új fejezetet jelentett az ország történelmében. A nacionalizmussal, a médiakontroll további szigorításával, a több százmillió arcfelismerő kamera létesítése nyomán egyfajta orwelli állam kiépítésével kívánta megvalósítani, ahogy ő fogalmazott, a „kínai álmot”. Ez két célkitűzést jelentett, 2021-re az országnak mérsékelt jóléti társadalommá, 2049-re pedig fejlett országgá kell válnia. A hongkongi események, illetve a Dél-Kínai-tengeren való terjeszkedés, a Peking szempontjából balul elsült januári tajvani elnökválasztásra adott reakció (hiába nyert a Kínával szemben kritikus elnökjelölt, a hivatalban lévő Caj Jing-ven, Kína azt közölte, továbbra is az ország Kínához csatolására törekszik) azt jelzi, hogy az „álom” megvalósítását nem csak az állam határain belül képzelik el. Az álom megvalósítása, Kína megújítása azonban nehézségekbe ütközik. Az évtizedeken át tartó egyke-politikának, mely szerint a családoknak csak egy gyermekük születhet, idővel súlyos demográfiai, a gazdaságra is kiható következményei lesznek. A nemzetiségi problémák is elnyomással egy ideig orvosolhatóak ugyan, de hosszabb távon ez aligha jelenthet megoldást. Emellett az Egyesült Államokkal való kereskedelmi vita azt mutatta, hogy a kínai gazdaság bármennyire erős, még mindig sebezhető. A koronavírus megjelenése és gyors terjedése azonban olyan kihívás elé állította Hszi Csin-pinget, amilyennel vezetése alatt még nem kellett szembesülnie. Hétvégén ő maga is kénytelen volt elismerni a helyzet súlyosságát, de azért hozzátette, „együtt” legyőzik a járványt. A kínai média a vírus tömeges terjedését is összeköti a propagandával, annak sulykolásával, hogy összefogással mindent elérnek, ezúttal azonban sokan adnak hangot a rezsimmel kapcsolatos szkepticizmusuknak. A megfélemlítés ezúttal nem működött olyan hatékonyan, mint máskor. Pedig amikor év elején ketten is beszámoltak arról a kínai közösségi oldalon, a Weibón, hogy veszélyes vírus terjed, „álhírterjesztés” miatt letartóztatták őket. Amikor pedig az egyik vuhani kórház (e 11 milliós városban hat jelentősebb kórház működik, közülük a Hausan Hospital a legjobban felszereltek közé tartozik az egész országban) orvosa panaszkodni kezdett, milyen körülmények között kell dolgozniuk, s mennyire súlyossá vált a helyzet, váratlan „látogató” bukkant fel a kórházban, aki arra intette őt és kollégáit, inkább maradjanak csendben. Még családtagjaiknak sem beszélhetnek a koronavírus következményeiről. Az orvosok a kórházak foglyaivá váltak: aki felmond, attól megvonják orvosi képesítését. Ám a Weibón, illetve a Twitteren felbukkanó, a kórházakban készült sokkoló felvételek mutatták, hogy a megfélemlítésnek is vannak határai. Amikor az emberek már a haláltól félnek, akkor nem érdekli őket az, hogy milyen terrorral, megtorlással kell szembenézniük, bátran megosztják a képsorokat, amelyek arról tanúskodnak, hogy több száz méteres sor áll a rendelő, sőt, a kórház előtt, hogy az ápolók hisztérikus sírásban törnek ki: nem bírják tovább, hogy a kórház folyosóján halottak sora fekszik. Hszi Csin-ping számára a lehető legrosszabbkor jött a válság. Január 15-én sikerült ideiglenesen lezárnia a kereskedelmi vitát az Egyesült Államokkal, ami elviekben megerősíthetné a külföldi befektetők Pekingbe vetett bizalmát, s feledésbe merülhet, hogy a másfél héttel ezelőtti adatok szerint 29 éve nem volt ennyire lassú – 6,1 százalékos – a gazdasági növekedés. Bár az év hátralévő részében szakértők szerint ismét felgyorsulhat az emelkedés, a tömegjárvány miatt további lassulás várható. A vírus megjelenése sokkal nagyobb veszélyt jelent a pekingi vezetés számára, mint a hongkongi tüntetések, vagy a tajvani választási eredmény. Ezúttal ugyanis nem lehet letagadni azt, hogy a válság forrása, gócpontja Kínában található. Ezúttal nem lehet másra, külső, fondorlatos, ellenséges erőkre mutogatni. Bár a koronavírus megjelenésével kapcsolatban is lehetett összeesküvés-elméleteket olvasni, médiaértesülések szerint Vuhanban két laboratórium is található, ahol vírusokkal dolgoznak, s egyes feltételezések szerint innen is kikerülhetett a kórokozó, az emberek azt a magyarázatot aligha hinnék el, hogy az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) áll a vírus tombolása mögött. Annál is inkább, mert általános vélemény, hogy a hatóságok lassan reagáltak. Ugyan gyorsabban, mint a 2002-es SARS járvány idején, de így is súlyos hanyagsággal lehet vádolni őket. Két nappal például azelőtt, hogy Kína elismerte: emberről emberre terjed a járvány, több tízezres ünnepséget tartottak Vuhanban a Holdújév közeledte alkalmából. Nem csoda, hogy legalább 15 vuhani orvos betegedett meg, hiszen nem árulták el nekik, hogy a vírus emberről emberre is terjedhet. A kínai médiából nagyon kevés információ derül ki, a vidám műsorok, vetélkedők nem azt tükrözik, hogy mekkora a baj és egyre több többmilliós város kerül karantén alá. A Caixin című lap például már egy hete azt állította, hogy a valódi megbetegedettek száma eléri a hatezret. Ami a hatóságok lassúságát illeti, ebben Hszi Csin-pingnek is megvan a maga személyes felelőssége. Kezdetben, 2013 után, komoly népszerűségre tett szert korrupcióellenes harcával, amikor a kommunista párt egy sor középvezetőjével szemben léptek fel. Összesen 100 ezer ember ellen indult eljárás. Ám számos hivatal maradt hatékony és hozzáértő vezetés nélkül, ennek hátrányai különösen válsághelyzetekben, például a 2015-ös tiencsini robbanássorozat során voltak érzékelhetőek: az egyes hivatalvezetők, illetve beosztottjaik, félve a következményektől, nem jelentik feletteseiknek az aggasztó híreket. A korrupcióellenes harc ráadásul felülről irányított volt, arra kínosan ügyelt a vezetés, hogy rá nézve kényes részletekre ne derüljön fény, s Hszi Csin-ping politikai ellenfeleivel szembeni fegyverként vetette be. Hogy a kínai elnök most nagyon is érzi a veszélyt, jelzi, ellentámadásba lendült és személyesen irányítja a járvány elleni küzdelmet. A recept megint a régi lehet, találnak pár középvezetőt, esetleg néhány felsőbb vezetőt, akiket bűnbaknak állítanak be, s akiken el tudják verni a port. Hszi elnök ígéretet tett arra, minden lehetséges eszközt bevetnek annak megfékezésére, s az összefogást mindent legyőz. Ám a vírus nem úgy viselkedik, mint az emberek, attól még, hogy letagadják valódi pusztítását, folytatja tombolását, az ország határain túl is.

Drámai gazdasági hatásoktól tartanak

Egyelőre felmérhetetlen, hogy a koronavírus pusztítása milyen gazdasági következményekkel jár. Mivel azonban a karanténba helyezett Hubei fontos gazdasági fellegvár is, a Coca Colának, autógyáraknak és egyéb nemzetközi cégeknek is van itt lerakata, biztos, hogy komoly visszaesés várható a termelésben. S ne feledjük, már több mint tucatnyi várost helyeztek karantén alá. A kínai Holdújévet követő szünidő alatt általában jelentősen megemelkedik a belső fogyasztás, 2019-ben például a kínaiak ez idő alatt 149 milliárd dollárt költöttek el, most azonban ennek töredékét adhatják ki. Sokan nem mernek elutazni, otthon maradnak, a négy fal között. Az Economist Intelligence Unit becslései szerint a vírus miatt a GDP emelkedése akár egy százalékkal a tervezettnél kevesebb lehet.

Elhibázott a kínai egészségügyi rendszer

A tömeges kínai megbetegedéseknek részben oka a magas népsűrűség, illetve az, hogy sokáig nem kezelték valós veszélyként a már decemberben megjelent vírust. Ok az is, hogy sokak számára megfizethetetlen a kínai egészségügyi rendszer. A szisztéma visszásságaira egy pekingi tragédia világított rá. Tavaly decemberben egy hentes bárdjával ejtett gyilkos sebet az édesanyját kezelő orvoson, miután az idős, 95 éves asszony a kórházban meghalt. A páciensek sokszor a rendszer áldozatainak tartják magukat, ezért mind gyakoribbak az erőszakos jelenetek az egészségügyi intézményekben. Egy tavaly készült felmérés szerint az orvosok 85 százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy a beteg vagy hozzátartozója fizikailag próbálta-e már bántalmazni – írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Pedig nem az orvosok tehetnek az elhibázott rendszerről. Kínában egy polgár átlagosan 30-60 eurónak megfelelő jüant fizet az egészségügyi kasszába, ennek megfelelően az állam az egészségügyi ellátásnak csak egy részét finanszírozza. Ennek mértéke a helytől, várostól is függ. A legnagyvonalúbb Sanghaj, ahol 66 ezer eurónyi összegig téríti meg a kezelést, a legszegényebb Csinghaj tartomány székhelyén, Hsziningben viszont ennek csak a felét. Súlyos gondot jelent azonban, hogy azok a sebészeti eljárások, vagy gyógyszerek, amelyeket az egészségbiztosítás nem fedez, a páciensnek kell fizetnie. Egy kormányközeli kutatóintézet szerint a betegek átlagosan az egészségügyi ellátás 46 százalékát fizetik a saját zsebükből. A városban élőknél ez az arány 55 százalék, a gazdáknál pedig az ellátás összegének kétharmada. A kimutatás szerint, ha rákkal kezelnek valakit, a gyógyításra szánt összeg 90 százalékát kell a betegnek megtérítenie. A kórházak költségvetésük negyven százalékát a gyógyszerek, protézisek, egészségügyi eszközök eladásából fedezik. Ez azonban komoly visszaélésekhez vezet. A McKinsey üzleti szaktanácsadó becslései szerint miközben egy orvos legálisan ezer eurót kereshet meg havonta, nem törvényesen ez az összeg a 6400 eurót is meghaladhatja. A legügyesebb orvosok évi bevétele az 1,3 millió eurót is elérheti.

Washington kivonulna, Prága újabb katonákat küldhet a Szahel-övezetbe

Publikálás dátuma
2020.01.28. 08:34
Illusztráció
Fotó: LUDOVIC MARIN / POOL / AFP
Az amerikai részvételnek még a csökkentése is súlyosan korlátozná a terroristák elleni hadműveletek hatékonyságát a francia védelmi miniszter szerint.
A cseh kormány jóváhagyta, hogy katonákat küldjenek három nyugat-afrikai országba, Maliba, Csádba és Nigerbe a terrorizmus elleni harchoz - írja az Euronews. A tervek szerint 60 cseh katona venne részt a nemzetközi műveletekben, ha a parlament jóváhagyja a döntést. A cseh hadsereg 120 tagja már most is jelen van Maliban. Az EUTM Mali, azaz az EU helyi missziójában vesznek részt. Az EUTM célja, hogy egy olyan európai harci egység létrehozása, amely támogatja a térségben állomásozó francia egységeket és a helyi erőket az iszlamista terrorszervezetek elleni harcban. Jelenleg mintegy 600 cseh katona vesz részt különböző nemzetközi missziókban a világ 20 országában.
A cseh kormány a francia kormány kérésének tenne eleget. Franciaország 2014 óta harcol a különböző milíciák ellen a Száhel-övezetben.

Washington még egyeztet Párizzsal

Washington még nem hozott döntést arról, hogy kivonul-e a Szahel-övezetből - közölte hétfőn Mark Esper amerikai védelmi miniszter Florence Parly francia védelmi miniszterrel folytatott tárgyalásai után Washingtonban. A kijelentésre azt követően került sor, hogy Mark Milley tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának vezetője nemrégiben jelezte Párizsnak, hogy csökkenteni készülnek jelenlétüket a térségben. A francia védelmi miniszter azt szorgalmazta, hogy az amerikai kormányzat továbbra is támogassa a francia erőfeszítéseket a térségben a dzsihadisták elleni harcban. Parly úgy fogalmazott, hogy "butaság lenne" az amerikai hozzájárulás csökkentése a térségben.
Közös sajtóértekezletükön Mark Esper elmondta: hosszú ideje tartanak az egyeztetések Párizzsal a kérdésről, ő személy szerint is már többször tárgyalt Florence Parly asszonnyal. "Egyelőre semmiféle döntést nem hoztunk" - jelentette ki. Leszögezte: az amerikai védelmi minisztérium célja az amerikai jelenlét kiegyensúlyozása a világ több térségében. Mint fogalmazott:
Washingtonnak elsősorban a Kína és Oroszország felől érkező, a védelmi miniszter szerint a korábbiaknál erőteljesebb fenyegetésekre kell válaszolnia.

A sajtókonferencián Parly mindenesetre megerősítette, hogy a Szahel-övezetben a dzsihadisták elleni harcról és az amerikai részvételről folytatódik majd a párbeszéd. A francia tárcavezető szerint az amerikai részvételnek még a csökkentése is "súlyosan korlátozná a terroristák elleni hadműveletek hatékonyságát".
Franciaország 4500 katonát állomásoztat Maliban, Nigerben és Burkina Fasóban. A dzsihadisták elleni küzdelmet Washington hírszerzéssel, drónok végezte megfigyelésekkel, logisztikával segíti, ami évente 45 millió dollárba kerül.

Ne féljenek a magyarok! - interjú Iain Lindsay budapesti brit nagykövettel

Publikálás dátuma
2020.01.28. 08:00

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
Nagy-Britannia január 31-én távozik az EU-ból, de jelentős változások csak év végétől várhatóak – mondta Iain Lindsay budapesti brit nagykövet.
- Néhány egészen horrorisztikus forgatókönyvet olvashattunk arról, milyen következményei lehetnek a Brexitnek a brit és az uniós gazdaság számára. Születtek új elemzések erről? -Nem hiszem. Ezek csak egyfajta előrejelzések, hiszen Nagy-Britannia még nem lépett ki az Európai Unióból. Január 31-én elhagyjuk az EU-t, ez azonban egyelőre csak jogi változást jelent, gyakorlatit nem. Levesszük ugyan az uniós zászlót, de az emberek 99,9 százaléka semmi különbséget sem érzékel majd, így a 3,5 millió uniós állampolgár Nagy-Britanniában, vagy a másfélmillió brit állampolgár az Európai Unióban. A gazdasági következmények sem lesznek érzékelhetőek az év végéig tartó átmeneti időszak alatt, hiszen a kereskedelmi szabályok sem változnak, az emberek jogait továbbra is garantálják. A változások inkább az év végétől várhatóak. Minden attól függ, milyen partnerségi megállapodás születik az Európai Unióval a kereskedelmi és üzleti kérdésekről, illetve a jövőbeni brit bevándorlási rendszer milyen hatást gyakorol majd az uniós állampolgárokra. De hangsúlyozom, ezek a változások majd csak év végén várhatóak. Ha valaki 2020. február 1-jén dönt úgy, hogy Nagy-Britanniában dolgozik, él, vagy tanul, azt mindenfajta korlátozás nélkül teheti. A kilépési megállapodás legfontosabb része az volt, amely kimondta, hogy tovább biztosítják az országunkban élő uniós polgárok jogait. Nyilvánvaló persze, jó lenne az, ha az év végéig megszületne a megállapodás az Európai Unióval. - Kérdés azonban, hogy elég idő marad-e az Európai Unióval folytatandó tárgyalásokra? Ursula Von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szerint nem, ugyanakkor a múlt héten a brit parlament által elfogadott kilépési szerződés megtiltja az átmeneti időszak meghosszabbítását. Mi történik, ha nem születik megállapodás? - Nem tudok hipotetikus kérdésre válaszolni, mi történik, ha… Nézze, még 11 hónapunk van a tárgyalásokra, s arra törekszünk, hogy megszülessen a megállapodás az EU-val. Széleskörű megállapodást szeretnénk. Jelenleg a megbeszélések előkészülete zajlik mind a britek, mind az 27 tagállam részéről. Az Európai Bizottság egy sor szemináriumot szervezett Brüsszelben, a tagországok arról tanácskoznak, melyek számukra a prioritások a megbeszélések során. Maguk a megbeszélések várhatóan február végén, március elején kezdődnek el. Mi úgy véljük, hogy elég idő lesz a megállapodásra, már csak amiatt is, mert erős gazdasági kapcsolatok fűznek az Európai Unióhoz, nem új korlátozásokat akarunk bevezetni, s nem hisszük azt, hogy az Európai Unió korlátozásokat akarna. Ha mindkét oldal jóindulattal és pragmatizmussal tárgyal, sikerül egyezségre jutnunk. - Nagy-Britannia konkrétan mire törekszik ezeken a megbeszéléseken? - Az Európai Unióval a jövőbeni gazdasági és biztonsági kapcsolatunkról akarunk megegyezni. Ennek részletei még nem ismertek, de jó gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat kívánunk kialakítani az EU-val. Ami a mostani, Boris Johnson-, és az előző, Theresa May-vezette kormány törekvései közötti különbséget illeti, a jelenlegi kabinet lazább kapcsolatokat kíván kialakítani az Európai Unióval. A mostani kabinet prioritása a szuverenitás, az ellenőrzés visszaszerzése. Mit is jelent ez? A határaink feletti ellenőrzés visszaszerzését, hogy szabadon folytathassunk nemzetközi, a saját ügyeinket érintő tárgyalásokat, hogy figyelmen kívül hagyjuk az Európai Bíróság döntéseit, de azt is jelenti, hogy nem vonatkoznak ránk Brüsszel szabályai és előírása. Nagy-Britannia globálisabbá válik az EU-ból való kilépés nyomán. - A Times egyik cikkében úgy vélte, hogy Nagy Beitannia Donald Trumppal kívánja zsarolni az EU-t, hogy minél jobb feltételeket csikarjon ki a tárgyalásokon… - Ez egy publicista véleménye. A valóság azonban az, hogy erős gazdasági kapcsolatokra törekszünk az Európai Unióval és ezzel együtt jó megállapodást akarunk kötni az Egyesült Államokkal és más államokkal is. Európában Németországé után Nagy-Britanniáé a második legnagyobb gazdaság és az ötödik legnagyobb az egész világon. Szuverén országként jogunk is van arra, hogy jó megállapodásokra törekedjünk. De ez nem is csoda, a meglepő inkább az lenne, ha azt mondanám, hogy nincsenek különösebb ambícióink. Ne felejtkezzünk meg azért azért arról sem, hogy három és fél évvel a Brexitről szóló népszavazás után még mindig több uniós állampolgár érkezik országunkba, mint amennyien távoznak. Ennek pedig az az oka, hogy sokan Nagy-Britanniára ma is a lehetőségek államaként tekintenek. Olyan országra, amely nyitott bármilyen bőrszínű, nemzetiségű, vallású emberre. S ez az oka annak is, hogy Nagy-Britannia igen sok fiatalt vonz. - Elsősorban a berlini kormány aggódik amiatt, hogy Nagy-Britannia jobb kapcsolatokra törekszik az Egyesült Államokkal, mint az Európai Unióval. Hogy látja ezt? - Tény az, hogy az Egyesült Államok igazi szuperhatalom, amely a legfontosabb szövetségesünk. Védelmi és biztonsági együttműködést kötöttünk Washingtonnal. De ez még nem minden. Rendkívül bizalmas a viszonyunk. Sok brit politikus, legyen akár jobb-, vagy baloldali, számára prioritást élvez a transzatlanti viszony. Jó példa erre Gordon Brown egykori munkáspárti miniszerelnök esete, aki minden nyáron az Egyesült Államokba ment. Úgyhogy nincs abban semmi meglepő, hogy különlegesek a kapcsolataink az Egyesült Államokkal. - Ugyanakkor, amint Steve Mnuchin amerikai pénzügyminiszter a napokban utalt rá, az Egyesült Államokkal sem lesz feltétlenül könnyű megállapodást kötnie Nagy-Britanniának. - Minden megállapodás kihívást jelent. Mindkét félnek megvannak a maga igényei, elképzelései. Attól, hogy Washington a legfontosabb szövetségesünk, ez még nem jelenti azt, hogy a megbeszélések sétagalopphoz hasonlítanának. Ami azonban fontos szempont, hogy az amerikaiak és a britek részéről is komoly jószándék tapasztalható egymás iránt. Meggyőződésem, hogy jó megállapodásokat sikerül majd kötnünk, amint az is, hogy a tengerentúli barátaink is lehetőségként tekintenek erre. Sokkal több dologban értünk egyet, mint amiben nem. Egy új időszak kezdődik számunkra. - Milyen tanácsot adna annak a több százezer magyarnak, akik Nagy-Britanniában dolgoznak vagy tanulnak? - Ne aggódjanak, s ezt teljesen komolyan mondom. A jogaikat nemzetközi szerződések és a brit törvény is garantálja. Senkinek sem kell elhagynia az országot. A letelepedési rendszer (EU Settlement Scheme) keretében az uniós polgárok új törvényi státuszt kapnak, a becsült 3 és félmillió EU-s polgárból 2,7 millióan regisztrálták magukat, akik még ezt nem tették meg, jövő év közepéig van idejük, vagyis 18 hónapjuk maradt még erre. Szoros kapcsolatban állunk Magyarország londoni nagykövetségével, s azt közölték velünk, hogy igen kevesen kértek felvilágosítást jogi helyzetükről, ami arra utal: az emberek többsége meg van győződve arról, hogy továbbra is garantálják jogaikat. A regisztráció egy egyszerű mobiltelefonnal is történhet, papír sem kell hozzá. Ki kell emelnem, nem szeretném, hogy az emberek elhagyják Nagy-Britanniát, ők is fontos szerepet játszottak a társadalmunkban. A Nagy-Britanniában élő, tanuló, dolgozó magyarok is a társadalmunk részeivé váltak. Remélem, nemcsak ők, hanem olaszok, lengyelek, brazilok, továbbra is úgy érzik majd, hogy szívesen látják őt Nagy-Britanniában. - Tapasztalható-e az elvándorlás felgyorsulása az EU-s polgárok részéről? - Igen meglepő, ami történik. A 2016-os népszavazás után a média rossz színben tüntette fel Nagy-Britanniát, egyfajta armageddonként írták le, ami történt. Eltelt három és fél év, a héten kilépünk az Unióból, s továbbra is három és félmillió uniós polgár él nálunk és több uniós polgár érkezik az országba, mint amennyien elhagyják. A hetvenes-nyolcvanas években New York volt a világ központja. Negyven évvel később London nevezhető a globális fővárosnak. Derűlátó vagyok a jövőt illetően is, igen nyitott társadalom a miénk, amire rendkívül büszkék vagyunk. Arra is, hogy a nyolcmilliós Londonban a lakosság negyven százaléka külföldön született. - Új bevándorlási törvényt terveznek Nagy-Britanniában ausztrál mintára. Mi ennek a lényege? - Nagy-Britannia rendkívül népszerű ország, minden évben annyival nő a lakosság száma, mint amennyien Debrecenben élnek. Ezért van szükség a bevándorlás rendszerének szabályozására. A kormányzat most dolgozza ki az új rendszer részleteit. Az ausztrál modell nyomán pontrendszeren alapul majd, s az emberek szakismerete, ambíciója számít, nem pedig az, honnan jöttek. Reményeink szerint a rendszer jövő év január elsejétől léphet életbe. Véleményem szerint a közép-európai régióból a magyarok a legtehetségesebbek és legképzettebbek közé tartoznak. A legjobb diákok között is vannak magyarok. Biztos vagyok abban, hogy az új rendszer életbe lépése után is sok magyar jön Nagy-Britanniába, bár reálisan szemlélve nem érkeznek annyian, mint eddig. - Skócia új referendumot tartana a függetlenségről, Észak-Írországban pedig mind többen támogatják az egységes ír államot. Nem fenyeget Nagy-Britannia szétesésének veszélye a Brexit után? - A skót kormány valóban referendumot akar, de erről a végső döntést a londoni kormánynak kell meghoznia. Amikor 2014-ben népszavazást rendeztek Skóciában az önállóságról, azt generációs referendumnak tartották. Ami Észak-Írországot illeti, a kapcsolata jelentősen megváltozott Írországgal az eltelt két évtized folyamán. Az embereknek kell eldöntenie, mit akarnak, de együtt erősebbek vagyunk.

Iain Lindsay

2016. március 30. óta az Egyesült- Királyság Magyarországra akkreditált nagykövete. Budapesti megbízatását megelőzően Bahreinben teljesített szolgálatot. 1980-tól a brit külügyminisztérium munkatársa. Jelentős időt töltött az ázsiai térségben. 2003 és 2007 között nagykövet-helyettesi rangban segítette Románia NATO-, valamint EU-csatlakozását, illetve a román külügyminiszter politikai tanácsadója volt. Ezt követően Hongkongban nagykövet-helyettesi, valamint a Brit Kereskedelempolitikai és Befektetési Iroda igazgatói pozícióját töltötte be egészen 2011-ig. II. Erzsébet királynő 2002-ben a Brit Birodalom Érdemrendjével tüntette ki.