Sok nagyon derék átlagemberrel vitatkoztam az elmúlt két hétben arról, miért ne lehetne becsületesen, hasznosan megszervezni a gyöngyöspatai cigányok kárpótlását úgy, hogy közben azért mégse boruljon rájuk az a százmillió forint. Értettem is a jó szándékot a felvetések mögött – felnőttképző tanoda létesítése, házfelújítási program beindítása, elnyújtott részletfizetés tisztes havi fixnek megfelelő összegben –, mégis ugyanazt ismételgettem mindenkinek. Hogy rendben, de akkor legyen így akkor is, ha az ön haszontalan szomszédja nyer a lottón: szálljon ki egy bizottság, kérjék számon, vett-e a gyereknek kalucsnit belőle, az asszony pedig megcsináltatta-e végre a fogát.
Orbán Viktor nagyon jó lóra tett, amikor előrántotta a zsebéből a gyöngyöspatai kártérítés ügyét. Joggal feltételezte, hogy a magyarok zöme mit sem ért abból, miért is ítélte meg a bíróság ezeknek az embereknek a pénzt: nem pusztán mert nem mehettek uszodába, hanem mert egész egyszerűen elvették tőlük a jövőt. Az átlagember, de még a kocsmában hőbörgő sem tudja elképzelni, milyen az, ha valaki analfabétán kerül ki az iskolából amiatt, hogy hattól tizenhat éves koráig nem is próbálják megtanítani semmire. Készséggel elhiszi a hatalomnak, hogy ott, ahová a mentő sem megy be, még ha emberélet van is veszélyben, nem azok a szabályok érvényesek, mint az ország szerencsésebb felén. Ami jár, az jár, ami nem jár, az nem jár.
Persze mielőtt tágra nyílt szemmel csodálkozni kezdenénk azon, hogy Orbán ezt meg merte lépni, nem árt emlékeztetni magunkat: ezt csinálja már egy évtizede. Kihasználja a lecsúszástól fenyegetett széles rétegnek azt a kényszermozgását, hogy miközben fölfelé nyújtogatja a karját segítséget keresve, elszántan tapos lefelé. Igen jól reagál tehát minden olyan meggyőzően előadott szövegre, amelyből megtudhatja, ki is az igazi felelős az ő bajaiért. A migránsok, akik elözönlik szép hazáját; a hajléktalanok, akik nem átallanak vitelszerűen élni; a tébérendszer potyautasai, akik milliárdokat síbolnak el a közös kasszából – ki fog még derülni róluk az is, hogy minden várólistára duplán íratják fel magukat –, és most a romák, akik munka nélkül kapnak százmilliókat, miközben mások keccsölnek.
Ezek az ősi recept szerint előállított szövegek szinte tökéletesek. Hiszen hiába kezdi magyarázni bárki, hogy migránsok itt nincsenek is, meg hogy a hajléktalan is pont olyan adófizető állampolgár, mint bárki más, elvégre a kannás boron és a vizes zsemlén épp annyi áfa van, mint a barrikolt villányin meg a wellness ciabattán. A moral insanity által táplált populista demagógiával borzasztó nehéz fölvenni a versenyt - egyszerűen mert a „nem te vagy a hibás” andalító üzenetével kellene szembeállítani azt a mondandót, hogy igenis, te vagy a hibás.
Mert nem teszel eleget. Nem kényszeríted ki az államtól, hogy mindenkinek egyformán jó oktatás és egészségügy jusson, és hogy legyen megbízható, sűrűn szőtt szociális védőháló a rászorulók alatt. Pedig ebben nem fog segíteni senki, ez kizárólag az átlagemberek felelőssége.