Előfizetés

Vietnámi mohabéka szaporodott a debreceni állatkertben

MTI
Publikálás dátuma
2020.01.30. 08:57

Fotó: Clement Carbillet/Biosphoto / AFP
Egyedülálló tenyésztési siker, hogy egy pete ebihalként fejlődik, a szakemberek remélik, hogy néhány hónap múlva végtagokat is növeszt.
Tavaly júniusban három vietnámi mohabéka érkezett a debreceni állatkertbe, bő fél év elteltével a gondozók három petét fedeztek fel viváriumukban. Közülük egy termékenynek bizonyult, és immár ebihalként fejlődik a kulisszák mögött. A körömnyi állat szépen cseperedik, és remélhetőleg néhány hónap múlva végtagokat is növeszt, majd végül csatlakozik társaihoz a pálmaházban – mondta el az intézmény vezetője. Nagy Gergely Sándor hozzátette, a vietnámi mohabékák emberi gondozásban igen nehezen szaporíthatók, Magyarországon nem volt még rá példa.

Álcázza magát

A vietnámi mohabéka (Theloderma corticale) a Vietnám és Laosz északi, illetve Kína velük szomszédos részén fekvő esőerdőkben őshonos. Félvízi fajként barlangokban és sziklahasadékokban él. Bőre – mintázatának és apró kitüremkedéseinek köszönhetően – mohos kőfelületre emlékeztet, így az állat könnyedén beleolvad környezetébe.
Mivel vadon élő populációi fogyatkozóban vannak az élőhelypusztulás és az illegális befogások miatt, a faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) kihalással fenyegetett fajokat tartalmazó Vörös Listáján – közölte Nagy Gergely Sándor.

Pápaszemes pingvin kelt ki a Szegedi Vadasparkban

MTI
Publikálás dátuma
2020.01.29. 17:06

Fotó: BARBARA SAX / AFP
A szürke tollazatú fiókát a harciassága miatt a viszályt teremtő északi istenségről, Lokiről nevezték el.
Pápaszemes pingvin (Spheniscus demersus) kelt ki a Szegedi Vadasparkban, a felnőttektől eltérően nem fekete-fehér hanem szürke tollazatú fiókát a harciassága miatt a gondozók a viszályt teremtő északi istenségről, Lokiról nevezték el. Picur és Totya utóda novemberben bújt ki tojásából – mondta Veprik Róbert igazgató.    
Az ápolói közelebbről is megismerkednek a néhány hetes madárral, ugyanis most szoktatják rá, hogy a kezükből elvegye a halat. Erre nemcsak az egyes pingvinek megfelelő táplálása miatt van szükség, hanem azért is, mert a madarak vitaminokat és gyógyszereket kapnak. Ez utóbbi elkerülhetetlen, mert - szemben az északi félteke madaraival - a szúnyog által terjesztett madármalária képes megbetegíteni őket. A fertőzés pedig végzetes számukra. Amint a fióka megszokja az emberi kézből való etetést, újra csatlakozhat a vadaspark pingvincsapatához.
A pingvinek monogám, életre szóló kapcsolatban élnek a kolónián belül, és mindkét szülő szerepet vállal a fiókák felnevelésében. A költési idő valamivel hosszabb, mint a legtöbb madárnál, akár 42 nap is lehet. Többnyire 1-3 tojást raknak. A fiókák elválasztása körülbelül két hónapos korukban kezdődik, ekkortól tanulják meg, hogyan szerezzenek táplálékot maguknak. A természetben tengerre szállnak, az állatkertekben azt kell megtanulniuk, hogyan vegyék el a táplálékot a gondozójuk kezéből.
A pápaszemes pingvineket fajmegmentési program (EEP) keretében tartják Szegeden, így szaporításuk természetvédelmi érdeket is szolgál. A természetben a legnagyobb problémát az élőhelyek pusztulása, a tojásvadászat és a kevesebb táplálék mellett a Dél-Afrika térségében sajnos nem ritkán előforduló olajtanker-katasztrófák jelentik. Egy-egy ilyen tragédia alkalmával ezrével pusztulnak a pingvinek is. A pápaszemes pingvinek 2011-ben érkeztek a Szegedi Vadasparkba. A fiatal egyedek idővel párba álltak, majd 2014-ben ki is kelt az első két fióka, amelyek ma már a csapat teljes jogú tagjai.

Növényevő állatok segíthetnének késleltetni az olvadást és legelővé alakítani a tundrát

MTI
Publikálás dátuma
2020.01.29. 12:16

Fotó: Peter Steffen/dpa Picture-Alliance / AFP
Nagytestű növényevő állatok betelepítésével helyre lehetne állítani az északi-sarki tundra egykori mamutlegelőinek ökoszisztémáját, és mérsékelni a globális felmelegedés hatásait – vélik az Oxfordi Egyetem kutatói.
A legelő állatok, mint a lovak vagy a bivaly közismertek a körülöttük lévő táj alakításának képességéről, például gátolják a fák növekedését azáltal, hogy összetapossák vagy megeszik a növendékfákat. Amikor ezt a folyamatot hasznosítják az ökoszisztéma korábbi állapotának helyreállítására, azt újravadonosításnak nevezik. A folyamat felhasználható egy ökoszisztéma átalakítására, egy kívánatosabb állapot létrehozására. Ezt nevezik megafaunális ökoszisztéma tájalakításnak - olvasható az egyetem honlapján ismertetett tanulmányban.
A füves ökoszisztéma, az úgynevezett mamutsztyeppe, amely a pleisztocén földtörténeti korban létezett, eltűnt, amikor a nagy növényevők, köztük a gyapjas mamutok kihaltak. 
A lovak és a bivalyok lehetnének a tájépítészek, akik átalakítanák napjaink tundráját legelőkké.

 Az erdős vegetáció eltávolításával, a fű növekedésének erősítésével és a hó összetaposásával a nagy emlősök növelik az albedót, a földet érő, visszaverődő napsugárzás mennyiségét. A füves területek kedveznek a szén elnyelésének a füvek mély gyökereiben, és lehetővé teszik, hogy a téli hideg mélyebben behatoljon a talajba. Együtt ezek a változások hűtik az észak-sarki térség földjeit és késleltetik az örökfagy - a permafrost - olvadását.
"Az Északi-Sark már változik, és gyorsan. A semmittevés azt jelenti, hogy teret adunk a gyors, visszafordíthatatlan változásoknak. Bár az északi-sarki öko-tájépítés tudományát még nem igazán tesztelték, benne van a lehetőség a dolgok jelentős megváltoztatására, komolyan fontolóra kell venni a cselekvést a térség érdekében" - mondta Marc Macias-Fauria, a tanulmány vezetőszerzője.