Előfizetés

Ezt add össze!

Balassa Tamás
Publikálás dátuma
2020.02.09. 12:12

Kurtizánképző könyvre, pilisi zarándokházra, leukémiások gyógyítására, fotográfiai karrier beindítására is gyűjtenek pénzt a közösségi finanszírozás (crowdfunding) két ismertebb hazai platformján jelenleg, de népszavazásra és krumplisalátára is volt már példa.
E forrásszerzési módszer jellemzően startup-ötletek, ipari-technológiai innovációk életképességének felmérésével képes azokat mikroadományokkal piacra vinni. Angolszász oldalakon részvénytulajdon is vásárolható a leendő produkciók megvásárlásával, de a leggyakoribb az, hogy a kisbefektetők terméket és ajándékot kapnak. Még gyakoribb, hogy az ötletben nem hisznek elegen, ezért kudarcos lesz a gyűjtés, vagy éppen túl sokan hisznek benne, miközben életképtelen, és ezért lesz kudarcos. A bizonytalanság és a befektetői kör védelme miatt Magyarország nem engedi ezt a nyílt forrásszerzést és toporog a szabályozás körül. A pénzek-ötletek szabadpiaci áramlását – a Budapest Pride, a menekültellátás és más emberi jogok körüli zabolátlan hírverést – nézve az sem volna meglepő, ha nem csak ez állna a háttérben. A magyar háztartásoknak nagyjából akkora készpénzvagyona van az éves bevételeikkel együtt, amennyiről a központi költségvetést kezelő Országgyűlés – a kétharmadra tekintettel: a kormány – dönt. Ami szintén közösségi forrás, hiszen közpénz az utolsó petákig, a kabinetnek nincs pénze, így a „kormány milliárdokat adott” tartalmú mondatok hazudnak. Ezt azért kell aláhúznunk, hogy érezzük a közösségi finanszírozás hatalmát. Az ország is sajátos közösségi finanszírozásban működik, de a költést az egyszerűség – és a törvények – kedvéért rábízzuk a hatalomra, ami kipcsak-türk félázsiai kultúrákban a következő másodperctől sajátként kezeli a pénzt. A közösségi finanszírozás modelljét a politikai szereplők is felismerték, magyar szervezet is gyűjtött már az amerikai Indiegogo portálon. A menekültkrízis akkor elvitte a show-t, a népszavazástermék apátiába fulladt. Máskülönben, ha elég nagy tömeg hisz a politikai innovációban, akár egy kormányváltást is kifizethetnek az emberek, mert nincs az a polihisztor-stróman, aki a háztartások összeadódó forintjaival versenyezhetne. A fintech, vagyis a pénzügyi innováció a pénzforgalmi és befektetési ötletek megvalósítását forradalmasította. Szota Szabolcs közgazdász-fintechszakértő, a tavaly megjelent Kész a pénz? című könyv szerzője sok lelkesítő, de még több kijózanító történetet ismer átverésekről és bedőlt projektekről a közösségi finanszírozás alig több mint évtizedes történetéből. Az egyik legemlékezetesebb innováció az ezeken ironizáló Zack Browné volt. A fiatalember 10 dolláros gyűjtést indított, hogy élete első krumplisalátáját tető alá hozza. A szabályos kampányban előrebocsátotta, az eredmény lehet ehetetlen is, viszont megígérte, minden támogatójának a nevét elmondja egy videóban. Hosszú mozi lett volna, mivel 6911-en tartották érdemesnek – összesen 13 millió forintnyi dollárra. Zack tematikus szakácskönyvet írt és jótékonykodott, a világ pedig talán tanult belőle, de vélhetően inkább nem.  Szota Szabolcs szerint a közösségi finanszírozás komoly innovációkat is segíthet, de elsősorban a prototípus-fejlesztésre és a piac tesztelésére alkalmas. Azok a kampányok sikeresek szerinte, amelyeket pörgetnek a tulajdonosok, folyamatosan kommunikálnak a befektetőikkel, és a kudarcokat sem fedik el. A magyar Brewie házi sörfőzde 700 ezer dollárt összegyűjtő, főállásban a projekten bábáskodó fejlesztői is így tettek, amikor a körültekintően kiválasztott távol-keleti – nem kínai – gyártás jelentős hibaszázalékot produkált. A modell okos lelemények gazdáját hamar sikeressé teheti, miután gyakran multióriás kerül a képbe: így vásárolta meg a Facebook nemrég a virtuális valóságban utazó Beat Saber lézerkardjátékot. Hasonló ívet futott be, de sikertelen fejlesztés miatt a végén pénz-visszafizetési kötelezettséggel a Kickstarter egyik legnagyobb sztárja, a Peeble okosóra gyártója is. A 2012-es első kampány 10 millió, majd a három évvel későbbi 20 millió dollárt hozott, végül pénzügyi gondok vetették vissza a diadalmenetet, s cég szoftverplatformját – óra nélkül – felvásárolták. Itthon a kockázatot (és ezzel sajnos a hírverést) szűrve, a zártkörű kibocsátás szabályai szerint, ellen­őrzött befektetőkkel kezdte meg a külföldi példákhoz hasonló forrásközvetítést néhány hónapja a Tőkeportál, amely előtte a Magyar Nemzeti Bankkal egyeztette a platformot. 

7 ezres átlagadomány

Az első magyar online közösségi adománygyűjtő platformot adjukössze.hu néven indította a Nonprofit Információs és Oktató Központ Alapítvány (NIOK). Civil szervezeteket segítenek hozzá a működésük stabilizálásához, amit filantrópiafejlesztéssel, a jótékonyság kultúrájának népszerűsítésével támogatnak. Az első kampányaikat hat éve indították, évente átlagosan 60 körüli célkitűzést fogalmaztak meg az oldalukon a civilek. „Az utóbbi években állandó növekedést tapasztalunk – mondja Gergely Anna Boglárka programszervező –, tavaly már csaknem 80 kampány futott az oldalunkon az állatvédelemtől a gyermekjogi ügyekig, a környezetvédelemtől a dokumentumfilm-vetítésekig. Emelkedik az átlagadomány összege is, a hat évvel ezelőtti 5 ezer forintról az elmúlt évben mintegy 7500 forintra nőtt.” A múlt évben közel 50 millió forint adomány gyűlt össze, ami ötszöröse a 2014-es értéknek. Ebben nincsenek benne sem az állandó bankkártyás, sem a telefonos adománygyűjtések, amelyek eltérnek a közösségi adománygyűjtés klasszikus formáitól. Utóbbi kampányok mindegyikében megtalálható ugyanis három kötelező elem, a kitűzött cél (amely nem azonos az általános missziós céllal) és a célösszeg, valamint a 4–90 nap közötti kampányidőtartam. A legsikeresebb szervezetek között a vidéki menhelyeket támogató Hangya Közösség említhető, amely három kampánnyal 10 millió forintot tudott előteremteni. Rendszeresen és eredményesen gyűjt a Budapest Pride is. A meghirdetett cél, egy közösségi konyhafelújítás megcélzott 400 ezer forintos összegének a háromszorosát teremtette elő mindössze két hét alatt az Oltalom Karitatív Egyesület. Ez a szervezet Iványi Gábor evangélikus lelkész vezetésével hátrányos helyzetű fiatalokról és hajléktalanokról gondoskodik, és amióta a kormány megvonta tőlük az egyházi státuszt, kifejezetten nagy szükségük van az adományokra. Jó kommunikációval, rendszeres információáramlással fenntartható az adakozás. „A sikeres kampány nekünk is fontos, ezért a legfontosabb tudnivalókat az induláskor egyórás tanácsadással adjuk át. Tréningeket is szervezünk, igény esetén mentorcsomagot is biztosítunk, hogy minél felkészültebbek legyenek a szervezetek” – mondja a programszervező.  

A kurtizán DNS-mintája

A másik ismert hazai adománygyűjtő szolgáltatás, a GiveMyChance májusban lesz egyéves, és elsősorban magánszemélyek megvalósításra vá­ró ötleteinek a támogatására alapították. Összeköttetést biztosítanak a megálmodott tervek és az azokban fantáziát látók szabad pénzeszközei között. Ezen a platformon tűzte ki célul 2 millió forintos nyomdaköltség előteremtését Ágens színész-rendező, aki a sok száz előadást megélt interaktív terápiás előadás, a Kurtizánképző középkori standup comedy után könyvet ír hét év szerelmi okosításaiból. Majd szilveszterig pörög a 45 ezer forinton álló számláló. Már 124 ezer forintnál jár, viszont 79,9 millió forintot célzott meg az elvonulást, meditálást és jógázást, szellemi központot tervező pilisi zarándokház terve. Az 50 kW-nál nagyobb teljesítményű villám-töltőállomás hiányát szúrta ki Debrecenben egy fiatalember, a hasonló igényekkel rendelkezőktől szeretne 5 millió forintot összegyűjteni; 34 ezer forinton áll. A beugrási küszöb 30 ezer forint, ezután kerül föl egy kampány az oldalra. Ezt a pénzt akár a kampánytulajdonosok is megfinanszírozhatják valakin keresztül, de a beugrási küszöb így is alkalmas a komolytalan ötletek kiszűrésére. „Aki közösségiforrás-gyűjtésre adja a fejét, intelmeink ellenére is hajlamos csalódottságot érezni, ha ezután nem jönnek a forintok számolatlanul. Pedig ez nem megy magától, a kampányokkal dolgozni kell, kitartóan és szorgalmasan” – meséli Nagy Adrienn alapító ügyvezető igazgató. „Van, aki feladja vagy újragondolja a várakozásait, de az már mindenképpen nagy dolog, ha kérdése van, mert akkor tudunk segíteni a stratégiatervezésben. Ha igazán eltökélt valaki, akkor előbb-utóbb jönni fog a segítség. Persze a siker értelemszerűen soha nem garantált, a platform részben arra is szolgál, hogy egy ötlet életképességét teszteli.” Az alapító szerint a csapatépítés, a hasonló érdeklődésű, lelkes támogatók becsatornázása elengedhetetlen a továbblépéshez. Jó példa erre azoknak a beteg gyerekeknek a megsegítése, akik a közösségi források nélkül nem jutottak volna kezeléshez. Ezeket a folyamatokat a médiahírek pörgették föl, de addig is el kellett jutni valahogy, akár több hónapos sikertelenség után. Eszter is megtapasztalta ezt, akinek ugyan csak a 3,5 millió forintos cél egyharmadát adta össze a kampányban 91 együtt érző ember, de a barátok, osztálytársak összefogása előteremtette a hiányzó részt, így a rendkívüli fájdalommal járó idegrendszeri gyulladásos betegség olaszországi kezelése elérhetővé vált. Jelenleg a hatesztendős autista Nimród vár segítségre, akinek az állapota több terápia után jelentősen javult, s most egy kijevi őssejtkezelés 3,7 milliós költségét szeretnék összegyűjteni. A számos megpróbáltatáson átesett édesanya az autizmus szakértőjeként több tucat előadást tartott már itthon és külföldön, s egy megsegített család felvállalta egy kezelés költségeit. Hasonló támogatásra számítanak, de még messze járnak a célösszegtől. A gyógyulások a segítés örömét adják vissza az adományozóknak, és ez a pszichológusok szerint az immunrendszert is erősítő hormonokat termel. A kampányok azonban nem ritkán előfinanszírozások, vagyis a cél megvalósulása után „termék” formájában visszaadják az adományt (a pilisi zarándokházban a támogatás lelakható). A Kurtizánkönyv limitált számú, 150 ezer forintos adományozói például DNS-mintát és a kötetben nem szereplő titkos történeteket kapnak, a kétszer ennyit fizetők személyesen is találkozhatnak a titokzatos színész-szerzővel, és bármit kérdezhetnek tőle.  

Ma hatna Gandhi?

A Ma hatna Gandhi? című könyvének egy-egy példánya mellett a bőkezű adakozóknak színes vászonrajzot vagy extra bónuszként falfestést ad ajándékba Fekete Valér. A Sior néven publikáló egri születésű fiatalember graffitis és street art művész, aki Skóciában él a családjával. „Sok művész szépen elcseszi az életét a nagy önmegvalósításban, rossz esetben a körülötte élőkét is, én ezt nem akartam, van rendes melóm, és a munka után alkotok. A családomnak nem akarok kafkai sorsot” – nyilatkozta Valér életmódjáról a koncertblognak. A külföldre költözés motivációi között a globális felmelegedés reális veszélyét említette. „Magyarország bajban lesz, elsivatagosodás fenyegeti, plusz amikor megindulnak az emberek délről, a vízhiány miatt, ott fog mindenki kopogni. Aztán elégedetlenek voltunk az iskolarendszerrel, nem akartuk a gyerekeket kitenni ennek. A kisfiamnak (Down-szindrómával született – a szerk.) meg csak parkolópálya jutott volna a sajátosságával. Utáltam a közbeszédet, a regnáló földesurak hatalmát, bár történelemtanárként tudom, otthon ez a normális, sajnos. Nem tanultuk meg a demokráciát, a vezetők, mint korábban is mindig, pöffeszkedő seggfejek, kevés üdítő kivétellel.” Ezek után hívtuk fel Valért, aki nehéz fizikai munkával, tetőtisztítással keres kenyeret a családnak. Csak legal (engedélyezett) skót felületekre és szemétre, kidobott pozdorjára fest, volt már brit vásárlója több is. Nemrég meghívták a bristoli street art-fesztiválra. „Köhögnek a gyerekek, ezer dolgom van. Egyszer majd elmegyek, és akkor nagyot bulizok, de az nem most lesz” – mondja. Szerinte a bizalom a közösségi finanszírozás lényege. Az emberek ismerik a médiából, bíznak benne és az álmaiban. Valér első könyve a minap megjelent, 741 ezer forintot gyűjtött 59 támogatótól.

Kabát-hálózsák a hajlékvesztetteknek

A közösség támogatásával nemcsak munkahelyeket teremtenek, hanem a rászorulóknak is segíthetnek a cégek, szervezetek. A Sheltersuit nevű holland alapítvány a hajléktalanokat óvja meg termékeivel az életveszélyes kihűléstől. Az általuk gyártott hálózsák nappal kabáttá alakítható, meleg, szél- és vízálló. Az alapítvány honlapján különböző összegű adományokkal lehet támogatni a vállalkozást, de honlapjukon arra is lehetőség van, hogy bárki elindítson egy olyan kampányt, melyben saját közösségében gyűjt a Sheltersuit javára. (Ez hasonló a Facebookon indítható adományos kampányokhoz.) A kabát-hálózsákot Hollandiában gyártják, korábbi menekültek és hajléktalanok dolgoznak az alapítványnál. A vállalkozás környezettudatosságból is jeleskedik, a felhasznált anyagok egyrészt a helyi textiliparban leselejtezett termékei közül kerülnek ki, másrészt a fesztiválokon otthagyott hálózsákokat, sátrakat is újrahasznosítják. Hollandiában már több mint 3000 kabát-hálózsákot osztottak szét, de Szarajevóba és Lisszabonba is vittek a menekülteknek, hajléktalanoknak. A közösségi finanszírozás ilyen felhasználása nem egyedülálló, 2016-ban a billionBricks egy Kickstarter-kampányban 145 ezer dollárt gyűjtött össze azért, hogy 500 vízálló, kifordítható, WeatherHYDE nevű sátrat gyártsanak a dél- és délkelet-ázsiai lakóhelyüket elhagyni kényszerülők számára. A sátor megvédi őket a hidegtől és az extrém melegtől is. Kuslits Szonja

Meddőség: évek telnek el a diagnózisig

Kuslits Szonja
Publikálás dátuma
2020.02.09. 08:00

Fotó: AFP
Párok százezrei küzdenek termékenységi problémával Magyarországon, mégis, egyes helyeken óriási az információhiány, vannak, akiknek sorstársak adnak tippeket arra vonatkozóan, hogy milyen vizsgálatokat kellene elvégeztetni. Lapunknak szakemberek beszéltek arról: bár az esetek felében a férfiakkal van probléma, gyakran ők jutnak el legutoljára a megfelelő tesztekig. Bár az eltörölt finanszírozási korlát miatt az állami központokban a pénz többé nem akadálya a lombikprogramok elvégzésének, de a szükséges szakszemélyzet és a meddőség okait feltáró szakorvosok hiánya okozhat problémákat.
„A nők és férfiak 10 százaléka küzd jelenleg különféle termékenységi problémákkal, és ez néhány éve még csak 6 százalék volt, tehát folyamatosan növekszik a meddő párok száma”

– kezdi Tóth Miklós egyetemi tanár, ­belgyógyász endokrinológus, a Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság elnöke. Fontos hangsúlyozni, hogy nem csak a nők, de a férfiak termékenysége is csökkent az utóbbi évtizedekben. Az esetek 40-50 százalékában náluk találnak problémákat az orvosok. „Nagyrészt ez is civilizációs ártalom, a környezetünk szennyezése, a táplálékunkba kerülő toxikus anyagok (úgynevezett endokrin diszruptorok) mind hozzájárulnak a termékenység csökkenéséhez. Ma már tudjuk, vagy legalábbis gyanítjuk, hogy a környezetünkben előforduló műanyagszármazékok, amik például a PET-palackokból is kioldódnak, csökkenthetik a férfiak nemzőképességét. De a hormonkezelések is lehetnek ártalmasak, ha ugyanis valakinek tesztoszteront adnak, mert alacsony ennek a hormonnak a szintje a szervezetében, akkor ezzel párhuzamosan károsodik a nemzőképesség” – részletezi Tóth professzor. Bár az esetek felében a férfiak részéről van probléma a termékenységben, mégis ők azok, akik nehezebben jutnak el a megfelelő vizsgálatokig. Ha egy párnak hosszú ideig nem sikerül gyermeket nemzeni, általában a nők mennek orvoshoz, ők kérnek kivizsgálást, pedig a férfiak esetében jóval egyszerűbb, fájdalommentes és gyors a termékenységi vizsgálat. „A meddőségi kivizsgálást minden esetben a férfiakkal kellene kezdeni, de ez sokszor nem vagy csak egy későbbi fázisban történik meg, pedig ez egy egyszerű spermavizsgálat volna. Az erre specializálódott andrológus szakorvos azonban inkább csak a magánellátás keretein belül érhető el, nagyon kevés állami szakrendelés van az országban” – tudjuk meg Tóth Miklóstól, aki úgy véli, a jó ellátás ott kezdődik, hogy az orvos leül a beteggel és megfelelő időt szán a meddő pár kórtörténetének felvételére. Erre azonban a túlterheltség miatt az állami ellátásban gyakran nincs mód. 

Csak a vetélések után

„Gyakran találkozom olyan történetekkel, amelyek arról szólnak, hogy nem küldték el a nőket és a férfiakat sem a megfelelő vizsgálatokra a családtervezés kezdetén, így nem derül ki az inzulinrezisztencia vagy a pajzsmirigy-alulműködés, esetleg a trombózishajlam, csak akkor, mikor már több vetélés is történt” – mondja Sevcsik M. Anna, a Babagenetika mozgalom elindítója. Szerinte senkinek nem lenne szabad elveszítenie egy babát ezeknek a kivizsgálásoknak a hiánya miatt, időben el kellene végezni az összes szükséges tesztet. Egyes helyeken pedig nemcsak a vizsgálatok sorrendjén, hanem a hozzáálláson is változtatni kellene. „Tudok olyan párról, akiket fél év után lombikra küldtek pusztán a koruk miatt. Más esetekben úgy kezdik a beültetéseket, hogy alapdolgokat sem vizsgáltak. A test mellett pedig a lélekkel is foglalkozni kellene, mert egy ilyen folyamat lelkileg is megterhelő a pár mindkét tagjának” – érvel Sev­csik M. Anna. Sze­rin­te ígéretesek a most induló állami központok, ahol a tervek szerint nagyon jó körülmények között, magas színvonalon látják el az érintetteket. Arra, hogy milyen sok fájdalom lehet a következménye annak, ha valaki nem a megfelelő orvosokhoz fordul és nem kap tájékoztatást a szükséges vizsgálatokról, Viktória esete a legkiválóbb példa. Az ő harcuk a babáért 2016 szeptemberében kezdődött. „Tudatosan gondolkodtunk, elmentem a nőgyógyászomhoz, hogy átbeszéljünk mindent és hogy nézze meg, minden rendben van-e. A citológiaeredményem sajnos rossz lett, 2017 februárjában 26 évesen meg is kellett műteni. Mire itt minden jól alakult, már 2017 májusában járunk, akkor kezdtünk próbálkozni. Decemberben azonban begyulladt a mellem és tályogos lett, műteni kellett. Mire ebből is rendbe jöttem, már 2018 áprilisa volt. Újra próbálkozni kezdtünk, sikertelenül. Kértem cikluslaborra beutalót és időpontot egy meddőségi intézetbe is. 2018 szeptemberében kezdtük meg az intézetben a kivizsgálásokat. Kiderült: 27 évesen korai petefészek-kimerülésem van. A lombik volt az egyetlen út, aminek 2018 decemberében kezdtünk neki, önköltségen, mivel nem tudtuk, mennyi ideje van a petefészkeimnek. Sajnos nem sikerült az első beültetés. Februárban ismét belevágtunk, akkor az első stimulációból megmaradt fagyasztott embriónkat kaptam vissza, de akkor sem maradt velünk a baba. Az orvos azt mondta, minden rendben, a következőnek sikerülnie kell! Júniusra volt tb-s időpontunk lombikra, így ismét belevágtunk, de mint az előzőek,­ a júliusi beültetés sem járt sikerrel. Végül a sorstársak tanácsaira mentem el immunológiára, ahol egy vizsgálat feltárt egy véralvadási zavart. Ezt előtte egyetlen orvos sem javasolta. A lombikok hatására a pajzsmirigyhormonom is magas lett a babához, így keresnem kellett egy endokrinológust. Most minden rendeződni látszik, újra belevágunk egy fagyasztottembrió-transzferbe, bízunk benne, hogy végre sikerül” – meséli Viktória.  

Orvosok nélkül nehéz

A meddőséget okozó betegségek nagy csoportja endokrinológiai eredetű – a pajzsmirigy vagy az agyalapi mirigy betegségei, a mellékvesekéreg alul- vagy túlműködése, de akár a diabétesz vagy az inzulinrezisztencia is ide sorolható. Ezek kezelését pedig kifejezetten megnehezíti a szakemberhiány. „Az utóbbi 5-8 évben nagyon sok endokrinológus hagyta el az állami ellátás rendszerét és inkább a magánellátás felé fordult, így a betegeknek még nehezebben hozzáférhető a térítésmentes ellátás, hónapokat, de akár fél évet is várhatnak egy vizsgálatra az endokrinológiai szakrendelésen. Vidéken pedig még a budapestinél is kevesebb az endokrinológus” – mondja Tóth Miklós professzor. Budapesten még nagyjából megfelelő a szakemberek létszáma, de a betegellátás ott is súlyosan alulfinanszírozott. A teljesítmény-volumenkorlát (TVK), vagyis az a felső összeghatár, amit a társadalombiztosítás egy hónapban finanszíroz a vizsgálatokért a kórházaknak, nagyon alacsony. Ezért sok intézmény igyekszik úgy alakítani a fekvő- és járóbeteg-portfólióját, hogy a számára kifizetődőbb megbetegedések kerüljenek „előtérbe”. Részben ezzel magyarázható, hogy a nőgyógyász-endokrinológiai szakrendelések egy része bizonyos hormonvizsgálatokat nem végez el, mert vagy hiányzik a megfelelő la­bor­háttér, vagy az intézmények ezzel is spórolni akarnak, hiszen szűk a keret. Gyakran arra kérik a betegeket, hogy ezeket a vizsgálatokat máshol csináltassák meg és már a kész leletekkel érkezzenek. Ugyan az intézmények többsége küzd az endokrinológushiánnyal, a hivatalos tájékoztatás szerint ez nem számít hiányszakmának az országban, ahogy az immunológus sem. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma közzétett tájékoztatójából ugyanakkor megtudtuk: Bács-Kiskun, Baranya, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád, Győr-Moson-Sopron, Haj­dú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Komárom-Esztergom, Tolna, Vas, Veszprém és Zala megyében is hiányszakmának minősül a szülészet-nőgyógyászat. 

Türelemjáték

„Csak Magyarországon százezreket érinthet a meddőség, annak kiderítése azonban, hogy miért nem sikerül természetes úton a teherbe esés, a legjobb és leggyorsabb esetben is egy-másfél év lehet, hiszen számtalan különféle diagnosztikai vizsgálatot kell elvégezni, és kezelni az esetleges tünetmentes fertőzéseket” – szögezi le Gidai János szülész-nőgyógyász, a fővárosi Istenhegyi Géndiagnosztikai Centrum orvosa. Ez hosszú idő, de mint mondja, ebben az esetben ezzel számolnia kell a pároknak. Érthető okokból azonban nehéz türelmesnek lenni, ha valaki évek óta próbálkozik. „Az anyai életkor egyre inkább kitolódik, drasztikusan megnőtt az utóbbi időben a 35 év felett gyermeket tervezők száma, sokan 42-43 évesen keresnek fel engem is. Ilyenkor pedig már számos olyan tényező van, ami csökkenti a teherbe esés lehetőségét” – mutat rá a szülész-nőgyógyász. Nemrégiben nemzetstratégiai érdekből több meddőségi központot államosított a kormány, a budapesti székhelyű Forgács Intézetet, a budapesti és szegedi Kaáli Intézet, a tapolcai Pannon Intézet, a budapesti Várandós Egészségügyi Szolgáltató Kft. és a Sterilitas Egészségügyi Ellátó Kft. sincs már magántulajdonban. A vásárlás részleteiről szinte semmit sem tudni, a cégek volt tulajdonosai nem nyilatkoznak. Az állami kommunikáció szerint a cél, hogy hatékonyabbak legyenek a lombikkezelések, több gyermek születhessen. Ugyanakkor eddig sem csak a volumenkorlát szabott határt a meddőségi intézetek eredményességének, hanem például az orvoshiány, de embriológusokból is kevés van az országban. A nőket (és ritkábban férfiakat) tömörítő közösségi csoportokban az intézeteket leggyakrabban éppen az a kritika éri, hogy sokszor futószalagszerűen végzik az inszeminációkat és lombikbeavatkozásokat, a háttérben húzódó valódi okok feltárása nélkül. Egy-egy probléma kapcsán rendre ugyanannak a 3-4 szakembernek (például andrológusnak vagy immunológusnak) a neve vetődik fel, hozzájuk sokszor több hónap a várakozási idő, jellemzően a magánrendelésükre. Az egyelőre egyáltalán nem látszik, hogy mindezt a jelenlegi intézkedéscsomag megoldja-e.

Háttérbe szorult vizsgálatok

Termékenységi zavarokat okozhatnak egyes szexuális úton terjedő betegségek, mint az ureaplasma, micoplasma és a clamydia, ráadásul ezek tünetmentesen akár évekig is jelen lehetnek a szervezetben. Az anyagcserezavart okozó inzulinrezisztencia, a pajzsmirigy-alulműködés vagy a nem diagnosztizált endometriózis is megnehezítheti a gyermekvállalást. Utóbbit ráadásul kifejezetten nehéz észrevenni és gyakran műteni is kell a beteget, mielőtt egyáltalán szóba kerülhet a gyermekvállalás kérdése. „Az inzulinrezisztenciát okozhatja az elhízás, az egészségtelen táplálkozás, a túl sok cukor és az alkohol fogyasztása, de nekem van olyan betegem, aki egy izmos, vékony balerina, és mégis ezzel küzd. A genetikai tényezőket sem szabad tehát figyelmen kívül hagyni” – mondja Gidai János. Az inzulinrezisztenciát azért is fontos időben diagnosztizálni, mert a betegség együtt jár az úgynevezett policisztás ovárium szindrómával (PCOS), ami meddőséget okozhat. Vannak olyan, gyakran háttérbe szorult vizsgálatok, amiket szintén érdemes elvégeztetni, ha nem sikerül a nőknek teherbe esni. Ilyen például az antifoszfolipid szindróma tesztje. Az immunrendszer zavarával járó állapot ugyanis befolyásolja a véralvadás folyamatát. De fontos említeni az alloimmun vizsgálatot is. Ez főleg azoknál lényeges, akiknél többször előfordult spontán vetélés, mert ez az állapot is okozhatja a baba elvesztését. A komplett teszt jelenleg csak a magánellátás keretein belül érhető el, Gidai doktor kollégáival jelenleg is azon dolgozik, hogy ez változzon. „A Leiden-mutációt is megemlíteném, ez is okozhat véralvadási zavart, ami megnehezíti a beágyazódást és sikertelenné tehet lombikprogramokat. Gyakran tapasztalom, hogy ez a vizsgálat hiányzik a páciens leletei közül, mert senki nem küldte korábban el a tesztre” – meséli a nőgyógyász. A petevezeték átjárhatóságát is meg kell nézni, és olyan, általános nőgyógyászati tesztek, mint a rákszűrés vagy a mammográfia sem szabad, hogy kimaradjanak – a lista tehát rendkívül hosszú.

Heti abszurd: Tóni fillérei

Rab László
Publikálás dátuma
2020.02.09. 07:30

Fotó: Népszava
A miniszterelnök teljesen le van gatyásodva. Csórókámnak egy forint megtakarítása se volt tavaly, hirtelen olyan szegény lett, mint a templom egere. Pedig annak idején bányát vett az apukájának a székház árából, de ez még akkoriban volt, amikor futott a szekér (és a Lajos is kellett hozzá, aki matekos osztályban járt fölötte a gimnáziumban). Ide jutottunk, ez már a vég kezdete, egy elszegényedett pofa vezeti ezt az örökké győztes (a Nemzeti alaptantervben) minden háborút és futballmeccset megnyerő országot. Hanem azért szerencsére maradtak még gazdagjaink, Orbán Viktor is tanulhatna tőlük. Most persze nem Lőrinccel példálóznék, épp csak egy kedves jelenetet idéznék föl vele kapcsolatban. Kurucz Árpád fotóriporter kollégám társaságában jártam Felcsúton nem sokkal a Népszabadság bezárása előtt („Tudják, az egy újság volt”). Egy hatalmas szibériai medve kiterített bundája hevert a földön Lőrinc irodájában, óriási metszőfogak meredtek ki a szájából. Fotós kollégám nem mert lehasalni, hogy lentről kattintson a vadászra, azóta bánja, mert úgy lett volna a kép az igazi: Lőrinc meg a fogas jószág. Amúgy vele is gond van mostanában, januárban több olyan nap is volt, amikor nem lett az övé semmi (erőmű, sziget, vasútállomás stb.). Lám, nem árt vigyázni, még vele is előfordulhat ilyen csúfság. Tóni bezzeg gazdag tudott maradni. Aminek fő oka, hogy Rogán és Cili nemrég sajnos a nemzet nagy szomorúságára kénytelen volt elválni. Azért őrzöm meg a házaspárt az emlékeimben, mert a 2016-ban bezárt Népszabi egyik utolsó nagy sztorijának főszereplőit tisztelhettem bennük. Kisgrófo, a mulatós zene császára kotyogta ki a Facebookon, hogy Ciliék magánhelikopterrel érkeztek Szabó Zsófi színésznő esküvőjére. Pedáns képek is készültek a pusztaságban. Akkor ez még nagy szám volt. Arra, hogy Borkai meg hébe-korba maga az elszegényedett Orbán is repked (szigorúan államérdekből), már a fejünket se nagyon kaptuk fel. 809.495.021. Ennyi pénze van most a Tóninak. Ő írta be a saját dolgos kezével a vagyonnyilatkozatába. Gondosan elválasztotta a pontokkal a milliókat, az ezreseket meg a picike forintocskákat. 021 forint, közölte precízen, és nem kerekített, mert a pénz számolva jó (Cilit, aki a telefont is hozzávágta szíve választottjához, nem kell félteni, egyszer azt mondta: „Nyugi, Tóni, nagylány vagyok!”). Aztán egy újabb pontos számadat: 197.352.941. Ez meg a Tóni találmányából származó bevétel, mert olyanja is van neki. Ne tessék kérdezni, hogy pontosan mi. Aki olyan jól tudott seftelni a bevándorlási kötvényekkel (a bevándorlás ellen vívott háborúság idején), simán fel tudta magát találni egyéb területeken is. A találmányos rubrikában is feltüntette Tóni akkurátusan az aprót, egyes szerepel a végén, ami még rokonszenvesebbé és valószerűbbé teszi a történetet. Hogy honnan lett ilyen sok pénze a Tóninak? Nem fogják kitalálni: a válásból. Merthogy utána adta el az ingatlanjait. És azért is van neki sok pénze, mert a fényűző életmódját házas korában a celebbé lett Cili biztosította. Miből? Történetesen azokból a százmilliós állami támogatásokból is, amelyekhez Rogánné egy időben kedvezően alakuló versenyhelyzetének köszönhetően hozzájutott. De ennek most már vége. Tóni is jobban jár, ha odafigyel, nehogy ő is lecsússzon a lejtőn. Lebegjen a szeme előtt Orbán Viktor nullaforintos vagyoni rémálma. Vagy vegye számításba, hogy elég egy olyan aprócska hiba, mint amit a fitneszpápa Norbi elkövetett, amikor beleszállt a duci nőkbe. Egy üzlettulajdonos azonnal felmondta vele a levesszerződést. Ha sokan követik az önérzetes kereskedő példáját, a végén még felkopik a Norbi álla. Élete későbbi szakaszában a legszörnyűbb forgatókönyv szerint még az is előfordulhat, hogy kukázásra adja a fejét. Isten őrizzen bennünket ettől, mert akkor egycsapásra értelmetlenné válna az a sok levesevés, amin átvertük magunkat. Amúgy a válásról jut eszembe az a zacskó zokni meg az a sötétkék alsógatya, amellyel elindultam vándorútra az első házasságom után. A házépítésre fölvett hitelt még évek múlva is törlesztettem. Hogy Tóni anyagilag ennyire megerősödve tudott elválni, az az én szememben egészen csodálatos dolog. Közös bennünk, hogy mindketten elváltunk. De az is világos számomra, hogy – aláírom – kettőnk közül én vagyok a sokkal hülyébb, ez magától értetődő. Ezért is aggódom érte annyira.