Gyógyíthatatlan sebek

Gyöngyöspatán nincsenek nyertesek, csak vesztesek vannak. Ez akkor sem fog változni, ha a Kúria nyárra várható, a jogerős ítéletet megerősítő – vagy ha elegendőnek bizonyul addig a hatalom részéről folyamatosan érkező pszichés nyomás, akkor megváltoztató – döntése megszületik. Ha a végső verdikt a romák számára kedvező, akkor a kormány fizetni fog, mást nem tehet, ha csak nem akarja önös szempontból még tovább húzni a történetet, s cinikus módon megvárni, míg a cigányok elmennek Strasbourgig. Mert el fognak menni, vesztenivalójuk nincs, legfeljebb nem ők, hanem majd a gyerekeik kapják meg a kártérítést, nem a mostani, hanem háromszoros, négyszeres áron: lehet, hogy gyököt vonni nem tanultak meg, de túlélni igen.

Akik most idegen nyelvi tanfolyamokat kínálgatnak a cigányoknak az elszenvedett szegregációért „cserébe”, azok tökéletesen tudják, a napszámosmunkákhoz, vagy alacsony besorolású szakmunkákhoz, mint amilyeneket a romáknak kínálnak, nem kell Shakespeare nyelvét beszélni. Álságos a felvetés és képmutató is. Nagyecseden, a Járóka Lívia által a roma-nem roma integrációra jó példaként felhozott általános iskolában, amelyről a helyszínen járva kiderült, hogy a szegregáció mintapéldája, négy éve keresnek hiába angol szakos tanárt. Ha a kormány valóban segíteni akarna a cigányokon, a saját iskoláiban kellene elkezdenie a hátrányok lefaragását, de erre láthatóan nincs meg a politikai akarat, s az „össztársadalmi igény”. Maradnak a kétes sikerrel kecsegtető, így-úgy lepapírozott rapid képzések és projektek (lásd még a Farkas Flórián fémjelezte Híd a munka világába program szőrén-szálán eltűnt kétmilliárdja), amik leginkább a szervezőknek hoznak hasznot, a célcsoport számára jellemzően haszontalanok.

„A nyomorúság ott kezdődik, ahol megszűnik minden más cél, és csak egyetlen parancs marad: túlélni a mai napot. Nincs jövő idő. Erre szokták mondani, hogy a cigány nyelvben nincs jövő idő. Nem a nyelvben, a létben nincs” - négy éve mondta ezt egy interjúban Vecsei Miklós, aki ma már a felzárkózási roma stratégia előkészítésének és végrehajtásának koordinálásáért felelős miniszterelnöki biztos. Egy hagymázas ígéret valamilyen informatikai vagy nyelvi kurzusról, az jövő idő. A kenyér meg a jelen.

S mindeközben ott vannak a többségi panaszok az agresszióról, az együttélés szabályairól, az elvárt normákról: igazuk van nekik is, vesztesek ők is. Számukra a szegregáció természetes fogalom, nem is értik, ha valaki megkérdőjelezi jogaikat arra, hogy a romáktól elkülönülten élhessenek, tanulhassanak, dolgozhassanak. Így kényelmes, így nyugalmas. Aki a putriban született, maradjon is ott – beszédes, hogy Gyöngyöspatán hiába akarna egy cigány házat venni a központban, a közösség összezár, neki hirtelen nem lesz eladó az amúgy üres ingatlan. Ez van, így élnek már régóta, és ezen nem is akarnak változtatni.

Komoly, lüktető sebek mindkét oldalon. Érdekből bármikor feltéphetők, mint most, az aktuális politikai szándék szerint. S miközben a kuruzslók gyógyításról beszélnek, tetteikkel épp a sebeket fertőzik tovább.