Az Európai Néppárt küszködésében, hogy mitévő is legyen Orbán Viktorral, a politikai főáramlat mélyebb gondja jelenik meg, mindennél ékesebben illusztrálva a közép és a populista szélsőség harcát. Az a bizonytalanság tükröződik vissza benne, hogy esetleg napjaink fő ellentéte ma már nem is a jobb- és a baloldal, hanem a nyílt társadalom mellett érvelő haladó erők, valamint a zárt rendszereket pártoló nacionalisták között húzódik. Mindenesetre az EPP a minap érvényben hagyta a Fidesz felfüggesztését, mert mélyen megosztott a magyar párt további sorsát illetően. Vonatkozik ez a CDU-ra is, miközben a CSU egyre inkább szembefordul a magyar vezetővel a Weber-ügy miatt.
Orbán elképzeléseit övezi némi tisztelet a kereszténydemokraták soraiban, még akkor is, ha sokan nem értenek egyet a gyűlölettel teli retorikával. A politikus viszont megint csak kirohant, azzal vádolva a konzervatívokat, hogy azok túlságosan is törleszkednek a baloldalhoz és a liberálisokhoz és ismét azzal fenyegetőzött, hogy átáll egy rivális pártcsaládhoz. A Néppárt ernyőszervezet, csak éppen az évek folyamán a fejére nőtt az Orbán-probléma. De azért védi a Fideszt a szankcióktól. És az is igaz, hogy jól jön neki a 12 magyar EP-képviselő, noha közben a kormányfő elűzte a CEU-t és nem fogta vissza a gyűlöletkeltést sem. Hiábavalónak bizonyultak a remények, hogy majd Tusk megfékezi.
Orbán végig igen pragmatikus: lehetőleg maradna a legerősebb parlamenti csoportban, de ha ez nem megy, akkor kell keresni egy másik frakciót, hogy annak az élére álljon. Támaszkodhat Salvinira, Le Penre, egy-két közép-európai szövetségesre, valamint feltehetőleg a PiS-re is, bár itt belezavarhat az orosz kapcsolat.
A vezércikk arra hívja fel a figyelmet, hogy Lengyelországban egyre nagyobb veszélybe kerül a jogállam, mert a kormány politikai ellenőrzés alá helyezi a bíróságokat. Ráadásul az egész EU a jogállamra épül, és ha valahol fenyegetés éri a jogállamot, az kikezdheti az egész egységes piac jogi alapjait. A lengyeleknél már életbe lépett az ún. szájkosár törvény, amelynek értelmében el lehet bocsátani azokat a bírákat, akik bírálni merészelik a reformokat. A PiS arra hivatkozik, hogy egy sor, igencsak időszerű változtatást máshonnan vett át. Független megfigyelők azonban úgy látják, hogy az innen-onnan lekoppintott megoldásokból összetákolt szerkezetnek egyetlen célja van: kiterjeszteni a politika hatalmát az igazságszolgáltatásra.
A kiindulópont a magyar nacionalista kormány forgatókönyve volt. A Jog és Igazság annak mentén haladva gyorsan kasztrálta az Alkotmánybíróságot, amikor telerakta azt a saját embereivel. Egy-két dologban ugyan az Európai Bíróság közbenjárására visszakozott a kabinet, de a bírák kinevezését továbbra is kézben tartja. Sőt, felelősségre vonásuk jogát is magához vonta. Majd a szájkosár törvénnyel rátett még egy lapáttal, hiába tiltakozott a Legfelsőbb Bíróság. Így most jogi káosz fenyeget, két párhuzamos jogrendszer alakul ki. Ebben a helyzetben az várható, hogy a kormány kibekkeli, amíg áprilisban nyugdíjba meg az LB elnök asszonya és akkor egy vazallust ültet a helyére.
Az unió nem lehet békülékeny, hiába merült fel, hogy új kezdetre van szükség Lengyelországgal, miután megkezdte működését az új Bizottság. Brüsszelnek továbbra is az Európai Bírósághoz kell fordulnia. De legfőképpen a tagállamoknak nem szabad visszariadniuk attól, hogy a szerkezeti alapból folyósított vonzó támogatásokat a jogállam fenntartásához kössék. A tagság feltételekkel jár – jó okkal. Az államok nem élvezhetik az összes előnyt, ha nem követik a szabályokat.
Az EU elkeseredett csúcsnak néz elébe 10 nap múlva a következő költségvetés kapcsán, mivel a szegényebb államok azt követelik, hogy a gazdagabbak fizessenek be többet a közösbe a brit kiválás után. Diplomaták arra figyelmeztetnek, hogy egyre nagyobb a szakadék a két tábor között, pedig az év vége előtt megállapodásra kellene jutni a kérdésben. Ám félő, hogy csak még rosszabb lesz a viszony a két oldal között. A vita minden eddiginél véresebb, mert a Brexit 60 milliárd eurós lyukat ütött a következő hét évre szóló előirányzaton.
Egy beavatott forrás úgy ítéli meg, hogy a nettó befizetőknek igazolniuk kell saját polgáraik előtt: ők harcolnak minden egyes pennyért. De egyelőre mindenki beássa magát. Az Európai Tanács elnöke a múlt héten minden tagállam vezetőjét személyes találkozón figyelmeztette, hogy ha nincs egyezség, akkor jövőre be kell fagyasztani a kiadásokat, ami igencsak kedvezőtlenül hatna ki a felzárkózási alapra, és nagy csapást mérne az EU hitelességére. Ám a felhívás falra hányt borsónak bizonyult. Ám Michel remélhetőleg kellő lendületet tud felmutatni a csúcstalálkozón. A nagy kérdés az, a nemzeti jövedelem hány százalékánál húzzák meg a határt a befizetésekhez.
A magyarok, lengyelek, spanyolok azt szeretnék, ha maradna a fejlesztési segítség eddigi szintje. A franciák és írek amellett kardoskodnak, hogy nem szabad hozzányúlni az agráralaphoz. A soros finn elnökség a kohéziós támogatásoknál 12, a mezőgazdasági szubvencióknál pedig 13 százalékos mérséklést javasolt. A gazdagabbak viszont ragaszkodnak a bőséges visszatérítések rendszeréhez.
Az osztrák szociáldemokraták ügyvezetője arra figyelmezteti a kormánykoalíció nagyobbik pártját alkotó konzervatívokat, hogy azok haladéktalanul vessenek véget az ország orbanizálásának. Az előzmény az volt, hogy a lap hozzájutott annak az előadásnak a szövegéhez, amelyet az ÖVP-irányítás alatt álló védelmi tárca szóvivője pár napja tartott, és abban az áll, hogy a katonai vezetőknek meg kell válogatniuk, kiknek nyilatkoznak. Mert szerinte a sajtó, illetve hadsereggel nem éppen baráti viszonyban lévő szerkesztőségek kihasználják a meggondolatlan kijelentéseket, sőt, kijátszhatják egymás ellen a legfelső parancsnokokat. Erre mondta azt azután az SPÖ-vezetője, hogy ez nagyon emlékeztet arra, amit Orbán és társai csinálnak.
Megszólalt a Szabadságpárt frakcióvezetője is, aki az előző kabinetben belügyminiszterként kapott éppen eleget, amiért hasonló módon igyekezett szabályozni a sajtómegjelenéseket a rendőrségnél. Kickl most pontosan azt veszi rossz néven, hogy ezúttal elmaradt az általános felzúdulás. Szerinte itt nem érvényesül az egyenlő elbánás elve, mert nem szólal meg sem a kancellár, sem az államelnök. Nincs parlamenti vita, a szalagcímek nem a történtekről szólnak. Most bezzeg nem látják veszélyben a sajtószabadságot. De hát a védelmi miniszter néppárti - hangsúlyozta.
A berlini Humboldt Egyetem egyik neves történészprofesszora vitába száll több kollégájával, akik szerint ami Thüringiában történt és történik, az erősen Weimart idézi. Michael Wildt rámutat, hogy a múlt nem ismétli önmagát, és a mai Németország nem az, mint ami 1932-ben volt. Ma már sokkal erősebbek a jogállami biztosítékok, és érvényesül a közmegegyezés, hogy a pártok nem működnek együtt a demokrácia ellenségeivel. Ahhoz túlságosan is ismert, milyen bűnöket követett el a náci rezsim. Továbbá jóval jelentősebb a nyilvánosság, a sajtó és a civilek befolyása. Azon kívül az AfD nem az, mint egykor a Nemzeti Szocialista Párt volt. Célja nem fasiszta diktatúra létesítése, hanem olyan jobboldali-tekintélyelvű rendszer, mint amilyen Magyarországon is van. De az is éppen elég, tette hozzá a szakember.
Miközben Európa azt ünnepli, hogy 75 éve megszabadult Hitlertől, a földrészről nagyjából 600 náci azért gyűlt össze Budapesten, hogy gyászoljon. Az alkalmat az úgynevezett becsület napja szolgáltatta számukra, tehát az 1945-ös kitörési kísérlet évfordulója. Fekete ruhában, a saját szélsőjobbos mozgalmuk zászlói alatt koszorúkat helyeztek el az általuk hősöknek tartott fasiszták és a kollaboránsok tiszteletére. Egyikük, egy német arról beszélt, hogy ma ugyanazok az ellenségek, mint annak idején. Úgy hívják őket: Rothschild, Goldman és Sachs.
De volt két ellenmegmozdulás, nagyjából 300 részvevővel. Viszont a megemlékezés után több ezer ember éjszakai menetet tartott a fővárosból az egykori kitörés csaknem 60 kilométeres útvonalán. Az esemény évek óta igen népszerű, és ez felveti az aggályt, hogy a szélsőséges üzenet beszivároghat a politika fő áramába. Hunyadi Bulcsú a Political Capitaltől azt mondja, hogy a részvevők a legagresszívabb és legerőszakosabb embertípust testesítik meg. Szerencsére ezúttal nem voltak összecsapások. A mostani szervező, a Légió Hungária azt állítja, hogy ők nem sértették meg a törvényt, szó sincs erőszakról vagy törvénytelenségről. Viszont a jövőben is élni kívánnak a jogukkal, még ha az egész világ is áll velük szemben. Ezt tanulták a kitörés hőseitől. Hunyadi ugyanakkor arra emlékeztet, hogy terjed a szélsőjobb mondandója.
