amerikai előválasztás;Demokrata Párt;New Hampshire;

2020-02-12 12:43:38

Újabb állam, újabb kétségek – A New Hampshire-i eredmények még jobban összezavarták a Demokrata Párt elnökjelölti versenyét

Ha ez egyáltalán lehetséges volt.

A szavazatok számát tekintve kettőből kettőt nyert Bernie Sanders, mégsem egyértelmű, hogy ő lesz a Demokrata Párt elnökjelöltje. Más években ilyen iowai és New Hampshire-i eredmények után talán formaság lenne a további verseny, ám 2020 minden tekintetben különlegesnek ígérkezik. Már csak azért is, mert hiába lépett vissza szerdára virradóra két pályázó, a mezőny még mindig kilencfős, túl nagy ahhoz, hogy világosan kirajzolódjanak a párton belüli erőviszonyok.

A radikális szárny vezéralakja egyértelműen Sanders, aki New Hampshire-ben a szavazatok 26 százalékával győzött. Csakhogy négy éve több mint 60 százalékot kapott, így mostani, másfél-két százalékos előnye a centrista Pete Buttigieg előtt már nem is tűnik olyan jónak. Az igazi meglepetés azonban Amy Klobuchar harmadik helye és 20 százalékos támogatottsága. A minnesotai szenátor ezzel bejelentkezett a mérsékeltek háziversenyére. Csakhogy itt indul az első két államban a legtöbb delegátust szerző Buttigiegen kívül Joe Biden, Michael Bloomberg és Tom Steyer is. A volt alelnök abban bízik, hogy a soron következő Nevadában és Dél-Karolinában a spanyol ajkú, illetve a fekete demokrata párti szavazók új életet lehelnek hervadozó kampányába. Bloomberg és Steyer pedig milliárdos, aki eleve lemondott a korai államokról, ellenben tévéreklám-özönt zúdított a március 3-ai „szuperkedden” előválasztó milliókra. Buttigiegnek és Klobucharnak minden New Hampshire-i lendületre szüksége lesz, ha ellensúlyozni akarja a másik három szervezeti vagy pénzügyi előnyét.

Iowa és New Hampshire két kicsiny, több mint 90 százalékban fehérek lakta állam. Kiemelt szerepüket kizárólag a naptárnak köszönhetik, hiszen demográfiai értelemben egyáltalán nem tükrözik az egész országot. Ezzel együtt, még sosem nyerte el az elnökjelöltséget olyan demokrata párti politikus, akinek nem sikerült az első vagy második helyen végeznie New Hampshire-ben. Idén azonban Sanders sokak számára kicsit túlságosan is ambíciózus „forradalmat” hirdet, míg Buttigieg szinte minden forrását Iowára és New Hampshire-re összpontosította, ezért nem feltétlenül áll készen az országos kampányra. Az idők változására jellemző, hogy utóbbi esetében gyakorlatilag fel sem merül, hogy nyíltan meleg, pedig ezelőtt egy-két évtizeddel ez nem hogy az elnökség, de szinte bármilyen más választott tisztség esetében súlyos akadály lett volna.

Sandersszel szemben radikalizmusán túl a korát szokták felhozni. A 78 éves szenátornak tavaly szívrohama is volt, ennek ellenére ő a fiatalok kedvence – csakhogy a fiatalok általában kevésbé aktívak a választások napján, mint szüleik vagy nagyszüleik. A vermonti szenátor négy évtizede változatlan elvek mentén politizál, de még mindig nem világos, hogy át tudja-e törni pártjában a 25-30 százalékos határt. Ennek az a fő oka, hogy a Demokrata Párt szavazói idén nem a saját ideológiájuk visszaigazolását keresik a jelöltekben, hanem azt, hogy ki tudná biztosabban legyőzni Donald Trumpot. Márpedig Sanders jelöltsége esetén keresztet vethetnek az ingadozó centrum vagy az elnökben csalódott republikánusok voksaira.

A győzelemhez tehát mindenképpen valami meglepőre lenne szükség. Az Egyesült Államoknak még sosem volt „demokratikus szocialista”, zsidó, női vagy meleg elnöke. A jelenlegi demokrata párti mezőnyből szinte egyedül Joe Biden felel meg az eddigi hagyományoknak, hiszen fehér, keresztény, heteroszexuális férfi, bár a békemenet amerikai megfelelőjére nem számíthat, mert azok a szavazók Trump mögött állnak. A jelenlegi állás szerint pedig talán az ő jelöltsége lenne a legmeglepőbb.