Nem alaptörvény-ellenesek a választási eljárási törvény azon rendelkezései, amelyek az európai parlamenti (EP) választáson a magyarországi lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárok számára lehetővé teszik a levélben való szavazást, miközben ezt a lehetőséget nem biztosítják az EP-választás napján külföldön tartózkodó, de magyarországi lakcímmel rendelkező választópolgárok számára - mondta ki határozatában az Alkotmánybíróság (AB).
A választási törvényt egy olyan személy támadta meg az AB-nál, aki az EP-választás napján Bostonban tartózkodott, így a hatályos szabályozás alapján csak valamelyik egyesült államokbeli külképviseleten (a legközelebbi elmondása szerint a 4 órás vonatútra lévő New York-i lett volna) tudta volna leadni szavazatát. Ezt az indítványozó sérelmesnek tartotta, ugyanis magyarországi lakcímét nem kívánta (és nem is kívánja) megszüntetni. A diszkriminációt abban látta, hogy a vele összehasonlítható helyzetben lévő, magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárok jóval kisebb teher mellett tudják leadni a szavazatukat, mint ő. A legközelebbi külképviseletre való elutazása ugyanis jelentős költség és idő ráfordítást jelentett volna számára - érvelt.
A választási eljárásról szóló törvény szerint a levélben szavazók névjegyzékébe csak azok vehetők fel, akik magyarországi lakcímmel nem rendelkeznek. Az indítványozó szerint ezek a rendelkezések hátrányosan érintik azon választópolgárokat, akik úgy élnek külföldön, hogy magyarországi lakcímüket nem szüntették meg, továbbá szerinte e rendelkezések a diszkrimináció tilalmába ütköznek, mivel az aktív választójog szempontjából összehasonlítható helyzetben lévő választópolgárokat eltérően kezelnek. (Az indítványozó utalt az EP-választás és az országgyűlési választás eltérő szabályozására is, az AB ugyanis 2016-ban már döntött arról, hogy az országgyűlési választásokon is meglévő különbségtétel a levélben szavazók, illetve a voksukat külképviseleteken leadók között nem alaptörvény-ellenes.)
Az AB öttagú tanácsa - Varga Zs. András, Handó Tünde, Pokol Béla, Schanda Balázs és Szívós Mária - nem osztotta az indítványozó érveit. Az AB határozata szerint a szavazás napján külföldön tartózkodók nem képeznek homogén csoportot. Az egyik csoportba azon választópolgárok sorolhatók, akik valamely Európai Uniós tagállam állampolgárai, és ezzel egyidejűleg Magyarországon rendelkeznek lakóhellyel, a másik csoportba pedig azon választópolgárok tartoznak, akik magyar állampolgárok, de sem Magyarországon, sem más európai uniós tagállamban nem rendelkeznek lakóhellyel.
Utóbbiak korábban nem is szavazhattak az EP-választáson, erre lehetőséget a 2019. január 1-jétől hatályos, 2018 végén elfogadott törvénymódosítás adott lehetőséget. Ezt pedig az AB szerint az Európai Unió Tanácsának (2018/994. számú) határozata alapozta meg, amely arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az uniós lakóhellyel nem rendelkező állampolgáraik számára is teremtsék meg annak lehetőségét, hogy az EP-választáson részt vehessenek.
Az AB szerint tehát a két csoportnak tehát teljesen más a fő csoportképző tényezője: az egyik esetben a magyarországi lakóhely, a másik esetben pedig a magyar állampolgárság. Mivel a választásra jogosultaknak két csoportja határozható meg az EP-választásáról szóló törvény szerint, így a jogalkotónak is lehetősége volt a két csoport számára eltérő eljárási szabályt kialakítani a szavazás módja tekintetében - érvelt az AB, amely azt is hangsúlyozta, hogy a törvényalkotó megváltoztathatja döntését, és bevezethet olyan törvényi szabályozást, amely a szavazás napján külföldön tartózkodó valamennyi választópolgár számára az állandó lakóhelytől függetlenül biztosítja a levélben történő szavazás lehetőségét.
Mindezek alapján az AB nem találta alaptörvény-ellenesnek a választási eljárásról szóló törvény támadott rendelkezéseit, mondván: nem homogén csoporton belül tesznek különbséget, hanem a választójogosultak két különböző feltételek alapján létrejövő csoportja között alkalmaznak eltérő szabályozást.
