Jól fialnak az orbáni „nem megszorítások”

Számításaink szerint a „nem megszorítások” eredményeként csak tavaly 573 milliárd forintnyi extrabevételre tett szert az állam azokból a különadókból, amit még a 2010-es évek első felében vetett ki a cégekre, illetve a lakosságra a kormány.

Az elmúlt évszázad legfényesebb tíz éveként értékelte Orbán Viktor miniszterelnök 2010 óta tartó kormányzását, kiemelve, hogy mindezt szerinte sikerült megszorítások nélkül megúszni. Miközben azokat az IMF és Brüsszel „hörögve követelte” a kormányzásuk elején – fogalmazott a miniszterelnök hétvégi évértékelőjében.

Lapunk számításai szerint a „nem megszorítások” eredményeként csak tavaly 573 milliárd forintnyi extrabevételre tett szert az állam azokból a különadókból, amit még a 2010-es évek első felében vetett ki a cégekre, illetve a lakosságra a kormány.

Direkt lakossági megszorítás valóban nem volt a 2010-es években, de végül is az adóemelések, a különadók jelentős részét a lakosság fizette meg – mondta a Népszava kérdésére Palócz Éva a Kopint-Tárki Zrt. vezérigazgatója. Míg a 2010-et megelőző baloldali kormányok nem egyszer a szerzett jogok visszavonásával növelték költségvetési mozgásterét, ezt az Orbán-kormányok „okosabban” csinálták: egyszerűen elinflálták a kiadásokat, ez történt a családi pótlékkal, de a nyugdíjemeléseknél is.

Ma már a családi pótlék havi 12 ezer forintja az egygyermekes családok életében nem sokat ér, de hasonló történt a nyugdíjemeléseknél is: néhány év alatt a bérindexált nyugdíjemelésekből a kormányok visszavonultak és ma már azt is vívmánynak adhatja el az Orbán-kormány, hogy a nyugdíjak megőrzik a vásárlóerejüket, vagyis azt, hogy az infláción felül elvileg egy fillért se emelnek. Ennek következtében a bérek és nyugdíjak között az elmúlt három évben jelentős szakadék nőtt, hisz míg a nettó bérek 2016-2019 között közel negyven százalékkal emelkedtek, addig a nyugdíjak tíz százalékkal nőttek. Idén például annak ellenére csak 2,8 százalékkal emelkedtek a nyugdíjak, hogy az éves inflációs várhatóan 3,5 százalék lesz, az már csak hab a tortán, hogy januárban az árak 4,7 százalékkal voltak magasabbak, mint egy évvel korábban.

A 2010-es évek első felében a költségvetés megbillent egyensúlyát a kormány sorozatos adóemelésekkel hozta egyenesbe. Ekkor emelkedett az áfa mértéke 25 százalékról 27 százalékra, amely így mind a mai napig a legmagasabb hozzáadott értékadó a világon. Az általános adóemelés mellett számtalan módon a terhek szétterítésével is próbálkozott a kormány: különadót vetettek ki a kiskereskedelemre, a bankokra, a biztosítókra, a távközlési- és közműcégekre, bevezették a reklámadót – ezen sarcok jelentős részét a cégek azonban továbbterhelték a lakosságra.

A különadók egy része ugyan kikopott a rendszerből, ám az igazán hatékonyakból még tavaly is 573 milliárd forintnyi adó folyt be. A legnagyobb tétel ezek közül a banki átutalásokat és a pénzfelvételt terhelő tranzakciós illeték, amiből csak tavaly 243 milliárd került a büdzsébe. Igaz ebből csak néhány tíz milliárdot fizet közvetlenül a lakosság, ám a cégek a nyakukba kapott pluszterheket beépítik a termékek árába.

Mind a mai napig él a távközlési adó, amely percenként és sms-ként 2, illetve 3 forinttal terheli meg a számlát. Ez kimondva nem sok, de 10-20 forintos percdíjakkal számolva akár a díj 20 százaléka is lehet a különadó, emiatt az EU-ban az egyik legmagasabb mobildíjat fizetik a magyarok. E drágaság pedig a gazdasági fejlődés egyik korlátja, s erre a Magyar Nemzeti Bank elemzői is felhívják a figyelmet. Hasonló a helyzet a biztosítási adóval, amelyet nem szokás megszorításnak tekinteni, annak ellenére sem, hogy a biztosítások díját csak ez a tétel 23 százalékkal emeli meg.

A „nem megszorítások” sorában azonban vannak lazító intézkedések is, ezek közé szokta a kormányzat az egykulcsos szja-t sorolni, amely valójában a magas jövedelműeknek jelentett valódi adócsökkentést, ám az adójóváírás eltörlése miatt az átlag alatt keresőknek ez tehernövekedéssel járt, hacsak ezt nem tudták családi adókedvezménnyel ellentételezni.