Előfizetés

Visszaszól a kulturális szakma

Tölgyesi Gábor
Publikálás dátuma
2020.02.20. 06:30

Fotó: Ladjánszki Máté
Sok múzeum és közgyűjtemény költözése mögött egy ok áll: az Orbán-kormány kinézte a helyüket a hatalmi reprezentációs céljaira - véli több akadémikus.
"Ha egy légvédelmi üteget áthelyeznek, érthető a kormány titkolózása, de ha egy évente több százezer ember által látogatott közintézményt, közgyűjteményt költöztetnek el, totálisan indokolatlan". Az Akadémiai Dolgozók Fóruma és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) szerdai kerekasztal-beszélgetésén Podani János biológus, akadémikus így jellemezte azt, hogy a kormány januárban titkos határozatban döntötte el: a Magyar Természettudományi Múzeumnak év végéig ki kell költöznie a budapesti Ludovika épületéből Debrecenbe, egy meg nem nevezett helyre. Bár a Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkár, Fürjes Balázs bő egy héttel ezelőtt már úgy nyilatkozott, a múzeumnak csak évek múlva kell költöznie, ha már felépült új, tágasabb otthona – egy meg nem nevezett helyen,meg nem nevezett városban −, a több akadémikust is soraiban tudó kerekasztal-beszélgetés résztvevői ezt a koncepciótlanság újabb bizonyítékaként értékelték: a kormány közgyűjteményeket helyez ide-oda anélkül, hogy a terveket megismerhetné a nyilvánosság, a szakma érdemben megvitathatná, és megkérdeznék az érintetteket is.  Mélyi József művészettörténész szerint a számos közgyűjtemény billegő helyzete abból fakad, hogy az Orbán-kormány 2010 óta a hatalmi reprezentáció szempontjából fontos területeket metsz ki Budapestből, amelyeken nagyon hasonló átalakításokat végez, mindegyiknél az 1944 előtti állapotok helyreállításán munkálkodik. Azonban mindhárom területen − a budai Várban, a Kossuth téren és a Ludovikán is – múzeumok, közgyűjtemények vannak. A szakmai kritika ezekbe a kormányzati elképzelésekbe ütközik bele. A művészettörténész szerint nem kérdéses, ha az önkormányzati választások másként alakulnak Budapesten, már a Magyar Nemzeti Galériának is csomagolnia kellene. „Három nagy múzeum zárva van, átépítés alatt áll, komoly veszélye van annak, hogy a közlekedési múzeum, a Néprajzi és az Iparművészeti csak több mint tíz év múlva fog elkészülni. A késlekedés az Iparművészetit fenyegeti leginkább. Ha már becsomagoltak ezek a közgyűjtemények, ezek elkészültét kell megsürgetni. Az előkészületben lévő, javaslatban megfogalmazott átalakításokat − például Nemzeti Galéria, Petőfi Irodalmi Múzeum, Országos Széchényi Könyvtár, természettudományi múzeum − azonban le kell állítani, amíg nincs egy nyilvánosan megvitatott, épkézláb koncepció ezekkel kapcsolatban” – fogalmazott Mélyi József. (Az OSZK kapcsán elhangzott: az intézmény költöztetésére nincs elég szakember, a munkatársak 47 százaléka bérminimumon van, miközben egyes keresetek között tízszeres különbség is lehet.) Marosi Ernő művészettörténész, akadémikus több esettanulmányban azt kifogásolta, hogy a gyűjtemények alapítóinak, örökhagyóinak akaratát is semmibe veszi a kultúrpolitika. „Az 1860-as években az egyik első nagy műemléki vállalkozás volt, hogy a kiváló biológus, Haynald Lajos kalocsai érsek ásatásokat végeztetett Henszlmann Imrével, a leleteket a Magyar Nemzeti Múzeumra hagyta. Ezek aztán a Magyar Nemzeti Galériába kerültek. A Szépművészeti főigazgatója ezeket minden további nélkül visszavágta Kalocsára az érseknek, aki el is dugta szépen a székesegyház alatt létesített műemléki pincében. Attól kezdve élő ember nem látogathatja azokat. Hasonló történt a tudományos akadémia művészeti gyűjteményével is. Alapítványok, gyűjtemények sérültek, olyan privilégiumok, amiket az egykori adományozók pontosan kimértek abban a boldog hiszemben, hogy az általuk összegyűjtött javak a köz érdekében rendelkezésre állnak majd. Ez törvénykezési, nem pedig végrehajtói probléma: az állam nem csinálhat ánuszt a szájából. Kinek van joga felülbírálni azt, amit az előző nemzedékek elfogadtak, szentesítettek, esküvel erősítettek meg? Székesfehérvárnak volt egy országos jelentőségű kőtára. Történeti forrásokat pótolt. Átvészelt sok mindent, az utóbbi harminc évet nem. Szétbontották a kőtárat, raktározták, végül egy lerobbant szovjet laktanyában kötött ki, amelyet az akkori tulajdonosa megőrizte. Most az utcára kerül. És azt is tessék megmondani, a jáki templomnak először a homlokzatáról, aztán a szentélyéről leszedett, gyakorlatilag a teljes Árpád-kori szobrászati anyagnak a kétszeresét jelentő szobrászati dísz most hol látható?” – tette fel a kérdést Marosi Ernő.

Kiérkezési számháború: vesztésre áll az OMSZ

Danó Anna
Publikálás dátuma
2020.02.20. 06:00

Fotó: Béres Márton / Népszava
Kozmetikázza a szolgálat az adatokat: a mentők kiérkezési idejét nem a hívástól számítják, hanem a gépkocsik indulása és a helyszínre érkezés között rögzítik.
A mentőszolgálat által prezentált adatok szerint gyorsulnak a mentők - derült ki Rétvári Bence a jobbikos Lukács László kérdésére adott írásbeli válaszából. A humán tárca államtitkára szerint ugyanis az utóbbi években folyamatosan javult a sürgős esetekben a kiérkezési idő: 2018 végén a 15 percen belüli kiérkezési arány még 78 százalék volt, egyetlen évvel később ez az adat már 4 százalékpontos javulást követően 82 százalékra emelkedett. Ez a javulás azonban az érintettek számára nem ellenőrizhető, mivel az adatok nem összevethetők. Ugyanis a mentőszolgálat által újabban publikált számokkal meglehetősen kreatívan értelmezik a valóságot. Egyrészt a kiérkezési időt nem a hívástól számítják, hanem a mentőgépkocsik indulása és a helyszínre érkezés között rögzítik. Így az adatok nem csak azzal az egy-két perccel látszanak rövidebbnek, ami a kikérdezéssel telik, hanem teljesen elfedik azt, amikor kapacitáshiány miatt nincs elindítható gépkocsi a szolgálatnál. Ilyen helyzet a fővárosban és az ide tartozó agglomeráció esetében meglehetősen gyakran fordul elő. Úgy tudjuk: délután öt és hét óra között átlagosan 30 feladatot nem lehet azonnal kiadni, este hét után az ilyen esetek száma tízre csökken. Újdonsága a szolgálat mostanában közölt statisztikájának az is, hogy azok csak a „prioritás egyes” kategóriára vonatkoznak. Ez az statisztikákban egy újólag használt kategória, csupán csak egy része a mentési rendeletben meghatározott azonnali mentést igénylő eseteknek. Ez a fajta mazsolázás arra is lehetőséget ad, hogy a statisztika úgy is javulást mutasson a korábbiakhoz képest, ha valójában semmilyen előrelépés nem történt.
A kiérkezési idők firtatásától a mentőszolgálatnál azért is különösen "nyűgösek", mert az Állami Számvevőszék (ÁSZ) is megállapította: hiába költöttek el az előző uniós ciklusban 15 milliárd forint európai pénzt arra, hogy a sürgős hívások legalább 90 százalékában negyed órán belül kiérkezzenek, ezt nem sikerült teljesíteni. A tavaly nyáron nyilvánosságra hozott, "A vészhelyzeti betegellátás rendszerének ellenőrzése” című vizsgálatban is megállapították, míg a mentők 15 percen belüli kiérkezési idejének aránya 2010-ben 77,6 százalékos volt, 2015-ben már csak 68,2 százalék, 2016-ban 69,7 százalék, 2017-ben pedig ez 64,9 százalékra esett vissza. S Rétvári Bence minapi parlamenti írásbeli válasza szerint 2018-ra az esetek 78 százalékban sikerült 15 perc alatt kiérni a betegekhez. Az idézett ÁSZ vizsgálat részeként megkérdezték az ügyfeleket is, akik szerint viszont csak a hívások felében érkeztek meg 15 percen belül a mentők. A felmérésből az is kiderült, az ÁSZ is értelemszerűnek vette, és a válaszadók arról beszéltek, hogy a hívástól mennyi idő alatt ér hozzájuk a segítség, mert ha ezt nem így lenne, akkor ez egy gépkocsi sofőrök ügyességét mérő adat lenne. Lapunknak közérdekű adatként arról érdeklődött, hogy megyénként mennyi volt az átlagos 15 percen belüli kiérkezési idő. A kapott válaszban csak az autózással töltött időt számolták, így pedig 2019 első 11 hónapjában Győr-Sopron megyében volt a legjobb a helyzet, ahol az esetek 88,1 százalékában értek ki 15 perc alatt, a legrosszabb pedig Pest-megyében ahová 68,9 százalékban értek ki a sürgős hívásokra.

Novák Katalin úgy elmélyítette a lengyel-magyar kapcsolatokat, hogy Lengyel Köztársasági Érdemrendet kapott érte

Népszava-MTI
Publikálás dátuma
2020.02.19. 21:20

Fotó: Máthé Zoltán / MTI
Az államtitkár szerint az országok kapcsolata "nagy hömpölygő folyó" Budapesttől Krakkóig.
Andrzej Duda lengyel államfő a Lengyel Köztársasági Érdemrend parancsnoki keresztjével tüntette ki Novák Katalint, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkárát "a lengyel-magyar kapcsolatok mélyítéséért tett elévülhetetlen érdemeiért". A kitüntetést szerdán Marlena Malag munka-, családügyi és szociálpolitikai miniszter adta át a budapesti lengyel nagykövetségen. Méltatásában a "családbarát politikát" és a visegrádi együttműködést emlegette. Jerzy Snopek lengyel nagykövet ugyancsak a családokat hozta fel a kitüntetés kapcsán: szerinte Magyarország és Lengyelország együttműködése a családbarát politika kialakításában mindkét fél számára gyümölcsöző volt.
Novák Katalin a kitüntetést megköszönve arról beszélt, hogy a két országnak "küldetése van Európában" a "családközpontú megközelítés" képviseletében. Az államtitkár - aki a Fidesz alelnöke is - úgy fogalmazott, a magyar-lengyel kapcsolat "nagy hömpölygő folyó" Budapesttől Krakkóig, a folyót pedig sok mellékfolyó táplálja, és a vizük mára sem apadt el.
Marlena Malag munka-, családügyi és szociálpolitikai miniszter kitűzi Novákra a kitüntetést, a jelenetet szemléli Elizabeta Rafalska EP-képviselő
Fotó: Máthé Zoltán / MTI