Börtön, biznisz

A sors és a NER kegye folytán szabadlábon tartózkodó (ügyvédi irodájával korábban színlelt földszerződéseket ellenjegyző, a slamasztikából egy 2010 novemberi ügyészi döntéssel kikerült) Budai Gyula úgy kommentálta a tegnap frissen elfogadott ún. börtönbiznisz-törvényt: „a baloldal ismét a bűnözők és Soros oldalán áll”. Doktor Budai a tőle megszokott nagyvonalúsággal olyankor is dicsér, amikor bírál. A Fidesz lelkiismerete, hogy ezzel a politikai oximoronnal éljünk, arra utalt, hogy a független Szél Bernadett és Szabó Szabolcs nemmel szavazott, a jelenlévő LMP-sek tartózkodtak, az MSZP és a DK képviselői pedig nem vettek részt a szavazásban. Az érintettek talán nem érzik méltatásnak, hogy ki lettek prédikálva, de az az igazság, hogy ha arról az erkölcsi magaslatról érkezik, ahol Budai Gyula (Farkas Flórián, Simonka György stb.) tartózkodik, minden dorgálás felér egy szentté avatással.

A kérdés, hogy tudniillik van-e jobb börtönbiznisz annál, mint hogy amennyiben a megfelelő párt szekerét tolod, akkor lebukás esetén sem kell börtönbe vonulnod – ha pedig akkora lúzer vagy, hogy mégis, akkor a szintén fideszes Mengyi Rolandhoz hasonlóan egy olyan rekreációs komplexumba kerülsz, amely a magyar társadalom politikailag kevésbé involvált bűnelkövetői számára jelentős életszínvonal-emelkedést hozna-, költői ugyan, de nem indokolatlan. De releváns a fordítottja is: hogy a most az igazságosság (mi más?) jegyében az embertelen körülmények között fogva tartottak utólagos pénzbeni kárpótlása ellen szavazatot leadó fideszesek – ha már akkora üzlet szerintük – bevonulnának-e a kártérítési plafont jelentő napi 1600 forintért mondjuk egy 12 fős, még a minimálisan előírt 3,5 négyzetméteres fejenkénti mozgásteret sem biztosító cellába, ha úgy hozná az élet. Merthogy 2022 után akár úgy is hozhatja.