„A bankok becsapják az embereket, akik így tömegesen kötöttek olyan szerződéseket, amelyek alapján a profit a banké, a veszteség és a kockázat pedig a hitelfelvevő ügyfeleké… Ezeket az embereket becsapták, rászedték, becsalták ebbe a pénzügyi konstrukcióba.” Orbán Viktor nyilatkozta ezt 2011-ben a végtörlesztésről és az árfolyamgátról szólva. A kormányfő azt is hozzátette, akit becsaptak, az élhet a hitelből való megváltás lehetőségével, hiszen „a bankok korábban ennek a végtörlesztés miatti veszteségnek a többszörösét megkeresték a magyar embereken”. Diadalittas bejelentések következtek 170 ezer család megmentéséről, akik az út szélén maradtak volna a kormány embersége nélkül. „Miközben nyilvánvaló, hogy aki képes volt a végtörlesztésre, az nem az utolsó buznyákot kotorta elő a párnacihából, hanem gyakran a befektetésnek vásárolt ingatlan hitelét fizette vissza, éspedig részben az akkor fizetni nem tudó, de adófizető emberek pénzéből” – mondta erről Gábor. A negyvenes nyíregyházi tanár a mai napig harcol az egykor 8 milliós, ám a „bankokat porba döngölő” orbáni törvényeknek is köszönhetően mára 18 milliósra duzzadt adósságával.
Perben, haraggal
A Népszava nemrégiben közölt információi szerint tavaly október végéig 2985 kilakoltatás történt Magyarországon. A végrehajtások kétharmadában sikeres árverés után költöztették ki a korábbi tulajdonosokat, a Nemzeti Eszközkezelő által indított eljárásban 281 nem fizetőt lakoltattak ki, lakásügyi határozattal pedig 535 család veszítette el az otthonát.
Kovács László, a Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesületének elnöke pesszimista a jövőt illetően. Szerinte az egykori deviza-jelzáloghitelek nagy többsége a következő 2-3 évben kifut, és legalább 120 ezer lesz a kedvezőtlen végkifejlet: az árverezés. Személyi és gépjárműhitelek nyomán ugyanekkora tétel fog bedőlni szerinte. „Ebben a legújabb folyamatban nem a bankok a hibásak, hiszen ők csak teszik a dolgukat, pénzt keresnek, ahogy és amilyen jogszabályi körülmények között lehet” – mondja a szakértő, akinek az egyesülete mintegy 2000 ügyfelet képvisel különféle eljárásokban. Jelenleg egy magyar állammal mint alperessel szemben indítandó közérdekű keresethez gyűjti az anyagokat a bankszövetségtől, a Kúriától és a követeléskezelők szakmai szervezetétől. Jogalkalmazás és elmulasztott szabályozás körében elkövetett károkozásban tartja bűnösnek az államot. „A 2010-es évek elején fenntartott végrehajtási moratórium csak elodázta a problémákat, amelyek most jelentkeznek. Az állam ugyanis nem gondoskodott arról a jogszabályról, amely a felfüggesztés ideje alatt megakadályozta volna a kamatok felszaporodását. Az elhúzódó ügyintézések miatt megnőtt összegek nem járnak a banknak abban az esetben, ha az ügyintézéssel jelentős késedelembe esett, az állam szerintünk itt is mulasztott” – mondja Kovács László.
A hitelkárosultaknak nevezett tömegek nagyságrendje jelentős, a Facebookon már a hitelkárosult csoportok összefogását szorgalmazó csoport is alakult. E töredezettség, szervezetlenség, és az adósok energiáinak, pénzügyi tehetségének a pislákolása vezetett oda, hogy lényegében gond nélkül, a bankok pártját fogva lehetett átvészelni a kormánynak ezt a tíz évet. „Beszélünk itt nyakra-főre a születések számának ösztönzéséről, ami fontos dolog, de egy szót nem ejtünk arról, hogy micsoda »pénzkidobás« a romlásba vagy a halálba küldeni családok tízezreit – mondja felindultan a már idézett Gábor. – Nemzetgazdasági pocsékolás. Lenyelni a csökkenő teljesítőképességet, fizetni a kórházi kezeléseket, elviselni a rövidebb élettartamot mind pénzügyi kérdés. Azt már nem is említem, hogy az az ország a béka segge alá kerül morálisan, ahol ily módon pusztulni hagynak embereket. De hát ettől a kormánytól nem idegen az érzéketlenség: a hajléktalanok, a szegények, a kirekesztettek, a cigányok nem férnek bele a keresztény szabadság oltalomeszményébe” – összegez a tanár.
Ezen is nyer a NER
„2019 tavaszán megindult az erjedés, de egyik legnagyobb nemzeti tragédiánk megnyugtató, mindenkire kiterjedő, teljes megoldása a jövő távoli ködébe vész. S a szégyen még utána is velünk marad.” Így fogalmazott Szepesházi Péter volt bíró, ügyvéd, a magyar igazságszolgáltatás megszállásának harcos kritikusa a Mércén megjelent minapi publicisztikájában. Az akkori fejlemények után újra feltette a kérdést: tovább szedi-e áldozatait 2020-ban a nemzeti szociális devizahitel-tragédia? Szerinte a hazai igazságszolgáltatás egy éve látszatkompromisszumra tett kísérletet, amikor megpróbálta feloldani az uniós fogyasztóvédelmi jog és a hazai bírói gyakorlat között feszülő látszólagos ellentmondást, amivel 2014 vége óta egyoldalúan kedvez a pénzintézeteknek és a követeléskezelőknek. Megjegyezve, a bankokat ma már nem csak külföldi és nem is mindig politikamentes tulajdonosi viszonyok jellemzik, a faktoringcégeket pedig egyre nagyobb számban erős emberek strómanjai irányítják.
„Az igazságszolgáltatást uraló szakmai elit nyíltan nem vállalhatta fel, hogy sárba tiporja az EU-jogot, miközben persze egy befolyásos csoportjuk a devizahiteles ügyekben éppen azt tette és teszi. Az említett gazdasági érdekcsoportok pedig az új költségvetési ciklusban is ácsingóznak az uniós költségvetési forrásokért” – fogalmaz az ügyvéd.
Hasonlóan vélekedik Kovács László is, aki szerint „egyértelműen a bankok és a követeléskezelők felé lejt a pálya”, s közöttük nem ritka az üzleti kapcsolat sem. Mindeközben állítása szerint az adósmentő intézkedések inkább adósságelmélyítők lettek. Általánosan megnyugtató megoldást nem nagyon lát. „Az ügyfeleim jelentős része külföldre menekült. Ott tudja előteremteni az adósságrendezés forrásait vagy tarthatatlannak ítélte a terheit” – mondja az egyesület elnöke, aki egyes helyzetekben még a legfeljebb a jelzálog értékében meghatározott adósság, vagyis az „elsétálás intézményét” is jobbnak tartaná a semminél. Semmi maradna ugyan az ingatlanból, de tiszta lappal lehetne kezdeni. Sokan több ingatlant elvesztettek már, és még mindig van adósságuk. A követeléskezelők az utolsó szuszt is kiszorítják belőlük.
A szomszéd is licitál
A volt bíró, ügyvéd szerint a jövő egy rosszabb verziójában a problémahalmaz egy része a NER bukását is túlélheti. „A demokratikus ellenzéki neoliberalizmus habozó attitűdje miatt, amely minden állami segítség esetében az egyéni felelősséget firtatja, még akkor is, ha ez a devizahitelek ügyében alig létezik – jegyzi meg Szepesházi Péter. – Sokat fogunk még könnyezni pánikbeteg, depressziós, más lelki és fizikai betegségekkel, nélkülözéssel tönkretett, illetve halálba hajszolt honfitársainkért, családjaikért.”
„Mert az emberek itt alkalmatlanok a megmozdulásra, inkább csak egymással szájkaratéznak. Nekem meg rohadtul elegem van, hogy néhány szakadárral tüntikézzek a sok szájkaratés érdekeiért!” – írja egy tag az egyik Facebook-csoportban. Ugyanitt egy moderátor azt írta: „Aljas dolog és sajnos már ez is magyar valósággá vált! Amikor egy család bajba kerül és árverezik a házát, az ismerősök, sőt még a szomszédok is a segítségnyújtás helyett inkább egymást túllihegve licitálni kezdenek a házra!”
A kormány számára vannak rossz hírek, de ez nincs köztük Gábor szerint. A pedagógus azt mondja, amíg előbb falják föl egymást az emberek, mint hogy kiállnának egymásért, a hatalom gyarlósága is borítékolható.
