A regionális Volán-társaságok tavaly októberi összevonása óta nem oldották meg a hétféle bérrendszer egységesítését, így ugyanazt a munkát Borsodban vagy Szabolcsban sokkal kevesebbért végezték a dolgozók, mint például Budapest környékén, vagy Győr környékén. (Itt azonban a magasabb fizetés sem elég ahhoz, hogy a sofőrök a kiképzés után ne menjenek át a határ túloldalára 1800-2300 eurós fizetésért dolgozni heti 40 órában.)
Múlt héten szerdán végre megismerhették a VOLÁNBUSZ szakszervezeti vezetői az új, egységes bérrendszer koncepcióját, a társaság elnök-vezérigazgatója ugyanis prezentációt tartott nekik a cégvezetés elképzeléseiről. Az autóbuszvezetők egységes bérrendszerét április 1-től változtatná meg a VOLÁNBUSZ Zrt., méghozzá egyes szakszervezeti vélemények szerint úgy, hogy az több ponton az eddiginél rosszabb helyzetbe hozná a dolgozókat. Megszűnne például az eddigi hétvégi pótlék, a rendelkezésre állás idejét féláron számolnák és a cafetéria éves összege mindenhol 200 ezer forint lenne, holott nem egy korábbi központban eddig ennek több mint dupláját kapták. Annak pedig egyelőre nincs nyoma, hogy a különbözetet beépítenék az alapbérbe.
Szinte követhetetlen a pótlékrendszer átalakítása, információink szerint a járművezetőket inkább felbosszantotta, mint megnyugtatta Dávid Ilona elnök-vezérigazgató kijelentése, hogy az új bérrendszer bevezetésével a munkavállalók keresete nem csökkenhet. A sofőrök lázasan számolgatnak, s ha jó beosztást kapnak, valószínűleg nem is lesz kevesebb a pénzük, de bizalmatlanok. A szakszervezeteknek március 6-ig kell közölni a vállalat vezetésével az álláspontjukat, ezután kezdődhet meg a részletek egyeztetése. Érdeklődésünkre a VOLÁNBUSZ Zrt. annyit közölt, hogy „a 2020. évi bértárgyalások március elején kezdődnek, így tájékoztatást csak a tárgyalások lezárását követően tudunk adni.”
A terveket a Szolidaritás Autóbusz-közlekedési Szakszervezet (SZAKSZ) osztotta meg a dolgozókkal saját honlapján. Bár az érdekvédők hangsúlyozzák, hogy elfogadják tárgyalási alapnak a javaslatot, azt is jelzik, hogy a megismert anyag ebben a formában elfogadhatatlan a számukra.
A buszvezetőket gyakran napi 17-19 órás munkaidők terhelik, és nem ritkák a heti 60-70 órás munkahetek.
Tegnap Bana Tibor jobbikos képviselő a parlamentben próbálta felhívni a figyelmet a távolsági buszközlekedés tarthatatlan helyzetére, néhány napja pedig sajtótájékoztatót tartott, ahol vezénylési lapokkal igazolta: gyakran előfordul, hogy a dolgozók 19 órát töltenek a munkahelyen, ebből 13-14 órát buszon, ami nemcsak nekik megterhelő, hanem egyenesen életveszélyes helyzetet okoz fáradt, kimerült autóbuszvezetőkkel utazni. A párt Vas megyei elnöke saját információira hivatkozva azt állította: egy belső szabály alapján az 50 kilométer alatti utakat és a kötelező pihenőidőt nem kell rögzíteni, így nem ritka, hogy akár négyszer 48 kilométert tesznek meg érdemi pihenőidő nélkül az autóbuszvezetők. Egyáltalán nem példa nélküli, hogy a 19 órás munkaidő alatt 300-400 kilométert is megtesznek az utakon az buszvezetők egyetlen munkanap alatt. A képviselő hozzátette: több forrás is arról tájékoztatta, hogy naponta tagadják meg a 20-25 éves buszok átvételét a járművezetők, mert nem akarják kockáztatni utasaik életét.
Közben az is kiderült, hogy a közszolgáltató állami vállalatok és a kormány mai egyeztetése után március 5-én, csütörtökön a VOLÁNBUSZ Zrt.-nél is megkezdőnek a tárgyalások az idei bérfejlesztésről, ám ez az egyeztetés független lesz az egységes bértarifa rendszer kialakításáról folyó tárgyalásoktól.