Szörnyűséges alak a galériában

Publikálás dátuma
2020.03.04. 11:45
Felnőtteknek is okozhat meglepetést a műfajok találkozása
Fotó: Erdős Dénes / Népszava
A bábszínházat mint megelevenedő képzőművészetet mutatja be a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapest Bábszínház és a Pozsonyi Pagony közös programja.
Ha megfelelő időben toppanunk be a Magyar Nemzeti Galériába, találkozhatunk ott Rókával, aki a hírnevével ellentétben nem is ravaszdi, hanem inkább furfangos, és nagyon is bátor állatka. Barátjával, Jajával kieszelte, hogyan is csempéssze ki a meséből a rettenetes Nenét, akitől Simike úgy reszket minden este, hogy majd kiszorítja a szuszt Rókából. Hogy kicsoda Jaja? Ha akarja, olyan, mint egy rongydarab, vagy selyemsál. Róka szerint képzeletbeli barát, a gonosz Nene szerint nincs is. Pedig az van, amit az ember mond. Van varázsszalag, pipiskebogyó-tea is, és természetesen van Jaja. Aki ezt nem hiszi, járjon utána a vasárnap kezdődő Mini Textúrán, a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapest Bábszínház és a Pozsonyi Pagony (nemcsak) gyerekeknek szóló összművészeti programsorozatán. A képzőművészet, az irodalom és a bábszínház mostani (harmadszori) találkozásának sajátossága, hogy a színházi szereplők egy része (a bábok) szintén képzőművészeti alkotások. Jajával, Nenével és Rókával (Spiegl Annával, Hannus Zoltánnal és Szolár Tiborral) Roskó Gábor egyik varázslatos világú főműve, a Nézzük, mi újság a nagyvilágban? című festménynél lehet találkozni, ott fog megelevenedni Bán Zsófia meséje. De márciusban hétvégenként két alkalommal Kiss Judit Ágnes, Gévai Csilla, Nényei Pál és Molnár T. Eszter meséjét is megelevenítik a galéria állandó tárlatának termeiben a Budapest Bábszínház művészei.
A bábszínház mint megelevenedő képzőművészet: ezt mutatja be a Mini Textúrához kapcsolódóan március 29-ig az Egymásra hangolva című tárlat, amely a hetvenéves Budapest Bábszínház mintegy húszezer figurájából álló gyűjteményéből mutat be huszonegy bábcsoportot, Bod László, Boráros Szilárd, Bródy Vera, Gábor Éva, Hoffer Károly, Koós István, Ország Lili, Schéner Mihály és Szűr szabó József művészetén keresztül. Olyan bábokkal, képekkel, amelyek leginkább meghatározták a Budapest Bábszínház arculatát – így a felnőtteknek szóló tárlatvezetéseken is meglepő lehet az aha-élmény. Ahogy az 1950-es éveket sok kiváló író a gyermekirodalomban vészelte át, úgy a bábszínház adott menedéket olyan nagyszerű képzőművészeknek, mint Bálint Endre, Bródy Vera, Jakovits József, Korniss Dezső, Márkus Anna, vagy Ország Lili. A Tiltottak menedéke − Művészek az Állami Bábszínház műhelyében című tárlat a Magyar Képzőművészeti Egyetemen az ő munkáikat mutatja be március 13-ig.

Infó:

Mini Textúra Március 8., 14., 22., 29. Magyar Nemzeti Galéria   Egymásra hangolva – A Magyar Nemzeti Galéria és a hetvenéves Budapest Bábszínház gyűjteményének találkozása Magyar Nemzeti Galéria nyitva: március 29-ig Kurátor: Palya Gábor Tiltottak menedéke − Művészek az Állami Bábszínház műhelyében Magyar Képzőművészeti Egyetem, Barcsay terem nyitva: március 13-ig Kurátor: Kolozsváry Marianna 

Témák
bábszínház

Tízévesen izgalmasabb a gengszternagyi, mint a három kismalac – Interjú a Bábszínház új vezetőjével

Publikálás dátuma
2020.03.04. 10:05

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Muzeális előadások helyett saját korszakos produkciókkal vonzana több korosztályt is a teátrumba – mondja a Népszavának adott interjújában az új igazgató, Ellinger Edina.
Eddig színészként és rendezőként dolgozott a Bábszínházban. Hogy készült fel az igazgatói pozícióra, ahol huszonöt év után váltja Meczner Jánost? Hét évvel ezelőtt kérdezte, hogy lennének-e vezetői ambícióim. Válaszul beadtam a doktori iskolába a jelentkezésemet a Színművészeti Egyetemre. Három éve igazgatóhelyettes lettem és az igazgató úr úgy adagolta nekem a feladatokat, hogy egyre jobban belemélyedjek a négyszáz fős nagyteremmel, száz fős kamara stúdióval és negyven fős kisteremmel rendelkező, több mint száz alkalmazottal dolgozó színház rendszerébe.    Meczner János továbbra is részt vesz a színház életében? Igazgatói tanácsadó lesz. Nagyon fontos az a tapasztalat, amivel ő rendelkezik. Húsz éve ismerjük egymást, és ha létezik olyan, hogy „szakmai édesapa”, akkor az számomra ő. Igazgatói pályázatában azt írta, hogy folytatni fogja a bábműfajért korábban elkezdett missziót. Miért van szükség „missziós tevékenységre”? Évek óta az a színház mottója, hogy „A báb nem korosztály, hanem műfaj”. Elsősorban az a sztereotípia él Magyarországon, hogy a báb műfaja az egészen kicsi gyerekeknek való. Sokszor még azzal is küzdeni kell, hogy a felsős általános iskolásokat elhozzák hozzánk, mert előfordul, hogy a pedagógus is azt gondolja, hogy a bábhoz mint formához túl nagyok már. Hogyan próbálják elérni, hogy ne cikinek érezzék a bábszínházat, hanem divatosnak? A mai 10-11 éves gyerekek teljesen máshol tartanak, mint ahol mi tartottunk ugyanennyi idősen. Ez ijesztő, de fel kell venni a lépést velük. Amikor ennek a korosztálynak előadást készítünk, nagyon nem mindegy a cím. A „Három kismalac és a farkasra” nyilván azt fogják mondani, hogy dedós. A Gengszternagyi hallatán viszont talán azt gondolják, hogy izgalmas. Ennek a korosztálynak már lehet komolyabb problémákkal foglalkozó előadásokat készíteni. A Mozgató című színházpedagógiai programunk keretében az előadások után foglalkozásokat tartunk. A Gengszternagyi például szórakoztató történet, de a végén meghal benne a nagymama. Ennek feldolgozásához nyilván kell egy, a halandóságról szóló foglalkozás. Legutóbbi bemutatónk, a Szabadesés arról szól, hogy van egy teljesen normális, „kocka” családban élő kisfiú, akire nem hat a gravitáció. Folyamatosan levitál. Tehát más, mint a többiek. A mese azt járja körbe, hogy ezt a gyereket hogyan fogadja el - vagy nem fogadja el - a családja, hogyan talál magára, és hogyan hoz meg egy döntést saját magával kapcsolatban a végén. Fontos, hogy ezekkel a témákkal foglalkozzunk. A 16 éven felüli korosztályt nagyon nehéz „elcsípni”, de amikor sikerül, az nagyon hálás dolog. Amikor ők „együtt mennek” egy előadással, vagy utána a drámapedagógiai foglalkozáson megnyílnak és beszélnek, amikor meglátják, hogy a báb igenis egy érvényes színházi forma az ő korosztályuknak is, az a legnagyobb siker. Hiszen így neveljük ki aztán a felnőtt nézőinket. Ha már a korosztályok bővítésénél tartunk: megjelent a „csecsemőszínház”. Saját példámból tudom, hogy a szülőnek milyen katartikus élmény, amikor húsz percre lekötik a másfél éves gyermeke figyelmét. Ez olyan impulzus, hogy újra el fogja hozni hozzánk, majd remélhetőleg eljutunk arra a szintre, amikor a gyerek mondja három-négy évesen, hogy menjünk el a bábszínházba. A babaelőadásokon még nagyobb a lazaság a nézőtéren, de közben lassan hozzászoknak a gyerekek a színházi közeghez. A színházi szocializáció legelső lépcsőfokai ezek a húsz-huszonöt perces előadások. Utána mindig következik a közös játék, amikor a kicsik meg is foghatják a bábokat. Ennek a korosztálynak ugyanis nagyon fontos, hogy amit lát, azt megfoghassa, megtapinthassa. A színészeink nagyon szeretik játszani ezeket az előadásokat. A bábszínészekről sugárzik, mennyire élvezik, amit csinálnak. Gyakran kapok el ilyen pillanatokat. Csodálatos számomra, hogy a kollégáim ugyanolyan komolysággal veszik a gyerekeknek szóló előadásban a színészi feladatokat, mintha prózai színházban Csehov Három nővérét adnánk elő. A következő évadban is lesznek vendégrendezők? Meczner Jánosnak az volt az elmélete, hogy ha prózai rendezőket hív meg, az mindig egy vérfrissítést ad a társulatnak és a műfajnak is. Amellett, hogy bábrendezők rendszeresen jönnek majd hozzánk az elkövetkezendő öt évben, én is hívok prózai rendezőket, illetve külföldi alkotókat. Folytatódnak az összművészeti programok? Példa erre a pop-up bábkiállítás, amelyen képzőművészetet és a bábműfajt összehangolva kép és báb párokat láthatnak az odalátogatók, és a Mini Textúra, amelynek március 8-án lesz a bemutatója a Magyar Nemzeti Galériában.   Rengeteg bábot őriznek az elmúlt évtizedekből, így legalább egy részük láthatóvá válik. Igen, amit töredéke a több ezer bábból álló gyűjteményünknek. Mindent meg fogok tenni, hogy az elképesztő, több ezer bábból álló gyűjteményünket láthatóvá tegyük. Borzasztó Nagy szükség lenne egy bábmúzeumra Budapesten. Vannak olyan előadások, amelyek évtizedek óta változatlan formában futnak. Nagyon fontosak a muzeális értékeink, elsősorban a bábok, de ha először egy olyan muzeális előadással találkoznék nálunk, ami már ment ötven évvel ezelőtt is - ugyanazzal az esztétikummal, zenével, szöveggel -, akkor nem biztos, hogy visszajönnék hozzánk. Az a feladatunk, hogy a saját korszakos előadásainkat megteremtsük. Nem fontos a hagyományőrzés? A bábtechnikák megőrzése az, ami nagyon fontos: hogy legyen paravános játékunk, amikor van kesztyűs báb, van botos-pálcás báb, legyen nálunk marionett, a nézők találkozzanak néha árnyjátékkal, fekete színházzal, az ún. illúzió színházzal. Ez az én hagyományőrzésem.

Névjegy

Ellinger Edina 1980-ban született Budapesten. Bábművész, rendező, egyetemi oktató. 2000-2004 között a Színház-és Filmművészeti Egyetemen tanult, 2004 óta a Budapest Bábszínház tagja, majd igazgatóhelyettese. 2014-ben megkapta a Színikritikusok Díját a Boribon és Annipanni című előadás rendezéséért. 2020. márc. 1-től a Budapest Bábszínház igazgatója.

Igazgatóváltás

Rendhagyó társulati ülésen méltatta Meczner János szakmai útját  Gy. Németh Erzsébet főpolgármester-helyettes, aki a Fővárosi Önkormányzat nevében emléklapot, és különleges éremkollekciót adott át, megköszönve az elmúlt 25 év munkáját. Meczner János - aki igazgatói tanácsadóként dolgozik tovább - átadta a bábszínház kulcsát utódjának, tanítványának, Ellinger Edinának. Áprilisban két bemutatóval készül a színház: egy 4 év alattiaknak szóló csecsemőelőadással Rügyek és gyökerek címmel Markó-Valentyik Anna rendezésében. Az alkotók célja már egész kicsi kortól tudatosítani a gyerekekben, mennyire fontos a környezetünk védelme. A produkcióban újrahasznosított elemekből álló díszlettel és bábokkal dolgoznak. Ezt követően Schneider Jankó rendezésében mutatják be Václav Čtvrtek: Rumcájsz című meséjét a Nagyszínpadon. 

Kurtág-bemutató Pesten – Egy hónap múlva kezdődik a Budapesti Tavaszi Fesztivál

Publikálás dátuma
2020.03.03. 18:44

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Negyvenedik alkalommal rendezik meg április 3-tól a Budapesti Tavaszi Fesztivált. A sorozatot a főszervező, a Müpa mellett bonyolító cég élén Bán Teodórát, aki erre a pozícióra nem pályázott, Faix Csaba váltja. A mostani eseményeket még az előző stáb készítette elő.
Jubileumi sorozathoz érkezett az 1981-ben indult Budapesti Tavaszi Fesztivál. A szervezők gondolva az ünnepi alkalomra olyan társulatokat és művészeket is meghívtak, akik az elsőn is felléptek. Ilyen például a Győri Balett, amely a nyitó estén a Giselle című művet viszi színre Lajkó Félixszel együtt. A Fővárosi Közgyűlés a Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ (BTFK) élére március 1-től Faix Csabát nevezte ki. Ő váltja Bán Teodórát és ő kerül be a sorozat operatív testületébe is helyette. A fesztivált a cég hat éve együtt szervezi a Művészetek Palotájával. Káel Csabától, az intézmény vezetőjétől megtudtuk, hogy csak jövőre kell újra tárgyalni azt a kormány és a főváros között kötött megállapodást, amely garantált összeget biztosít a Budapesti Tavaszi Fesztiválra. Ez eddig kétszer három éves megállapodást jelentett, amely sokat segített a tervezhetőségen. A jövőben a BTFK és a Budapesti Városarculati Nonprofit Kft., amelyet szintén Faix Csaba vezet, egy összevont cégben folytatná a munkát. Ami a BTF klasszikus zenei eseményeit illeti, mint azt Káel Csaba a sajtótájékoztatón elmondta, az események középpontjában negyven évvel ezelőtt is a hangversenyek álltak, az egyik fő cél volt a külföldön élő magyar világnagyságok felléptetése. A zenei kínálat idén is gazdag, választani sokszor nehéz, akár két jelentős esemény is eshet egy estére. 3-án és 4-én Liszt-maraton a Nemzeti Múzeumban, ezt előlegezendő játszotta a zeneszerző műveit Ránki Fülöp a beharangozó eseményen. És szintén 4-én vezényli ismét nálunk, most a Zeneakadémián, Herreweghe a Máté-passiót, a legutóbbi előadást látva, és ismerve a karmester kvalitásait, tudható, a mű alighanem legjelentősebb interpretátorai érkeznek hozzánk. Ötödike szó szerint Ütős Nap lesz: a Zeneakadémia mindkét termében követi egymást a koncertek sorozata, amelynek főszereplői az ütőhangszerek, illetve magyar és nemzetközi művészeik. Szergej Nakarjakov is járt már nálunk, személyében a trombita világhírű megszólaltatóját köszönthetjük 7-én, szintén a Zeneakadémián. Másik meghatározó alakja a historikus zenei mozgalomnak, Ton Koopman is eljön hozzánk sokadszorra, viszonylag ritkán játszott művet, Handel Feltámadás-oratóriumát hozza el a Müpába zenekarával és énekes szólistáival. De aznap 8-án, az Auert Triót hallgathatja az Óbudai Társaskörben, akinek inkább a romantika tetszik. Másnap a Vigadóban Nagy Péter és Kelemen Barnabás játszik a kamarazene kedvelőinek, a 250 éve született zeneszerzőóriás, Beethoven hegedűszonátáiból. Igazi szenzáció, hogy 10-én a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben magyarországi premier lesz: Kurtág A játszma vége című operájának előadására kerül sor, az énekesek, a karmester, a rendező azonos világbemutatón, a Scalában bemutatkozott gárdával. Kurtág György nem tudott a milánói előadásra elutazni, most itt Pesten ott lesz a Müpában. A zongoraművész Ji tavaly is járt a fesztiválon, most ő is Beethoven szonátáit hozza 13-án a Zeneakadémiára. A legkiválóbb magyar régizenei előadók sem maradnak ki a sorból, ők Bach másik hatalmas remekét, a h-moll misét szólaltatják meg Vashegyi György vezényletével  17-én, a Szent István bazilikában.  A fesztivál záróeseménye új helyszínen, a Rákóczi téri vásárcsarnokban lesz, ahol a Máriák városa címmel készül Miklósa Erika és Novák Péter új bemutatóra. 
Frissítve: 2020.03.03. 20:42