Előfizetés

Zöld ellenforradalom után zöld pólus

Hargitai Miklós
Publikálás dátuma
2020.03.11. 08:35

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Ha a Párbeszéd három legismertebb arca – Karácsony Gergely, Szabó Tímea és Jávor Benedek – Szél Bernadett-tel együtt ül egy pódiumon, és a magyar belpolitika új zöld pólusáról beszélgetnek, abból lehet ugyan az LMP és a Párbeszéd közeledésére következtetni – ahogyan a sajtó egy része meg is tette –, de csak jelentős képzelőerővel. Karácsonyék nyolc éve távoztak az LMP-ből, de már Szél Bernadett kilépése óta is eltelt két esztendő, vagyis az egyetlen hazai párt, amely hivatalosan is tagja az európai zöld pártok szövetségének, formálisan nem volt jelen a vasárnapi összejövetelen. Amúgy viszont - igaz, a közönség soraiban - nagyon is jelen volt Kendernay János LMP-társelnök, és Ungár Péter, a párt parlamenti képviselője is. (Az összeesküvéselmélet-hívők kedvéért: az MSZP-s Tóth Bertalan mellett ültek.) Kendernay János az eseményt követő sajtónyilatkozataiban egyértelműen arra célzott, hogy nem egyszerű nézőként tartózkodott a teremben: szerinte indokolatlan a „zöld pártpolitikai tér” megosztottsága. És mondott még valamit, ami talán közel visz a fórum jelentőségének megfejtéséhez: azon dolgoznak, hogy az európai zöld hullám végre Magyarországra is megérkezzen. Tény, hogy ha az idei európai választások szolgáltak egyértelmű tanulsággal, az a zöldek megerősödése volt. Ausztriában kormányzás vár rájuk, Németországban utolérték népszerűségben a kormányzó jobboldalt, és a kontinens összes olyan zöld pártja föl tudott ülni a Kendernay által említett hullámra, amelyet a trend kedvező egészségi állapotban talált. Az is valószínűnek tűnik, hogy a magyar helyzet – az LMP-Párbeszéd szakadás, illetve az LMP húzóneveinek elvándorlása – jelentősen hátráltatja idehaza a zöld áttörést. Pedig igény minden bizonnyal lenne rá: különösen a 30-on aluli választók preferenciasorrendjében került látványosan előre a fenntarthatóság, a klímatudatosság. Szél Bernadett célzott is rá, hogy furcsa helyzet van a politikában: zöld értékrendű szavazók sokasága keresi a hiteles válaszokat, de a regnáló eliteknél hiába – azaz a kereslet nincs lefedve politikai kínálattal. Szél egyenesen Orbánék zöld ellenforradalmáról beszélt, aminek a mindenfelé sikeres európai zöldpolitika épp az ellentéte. Jávor Benedek részleteiben is kibontotta, mit jelent a zöld hullám Finnországtól Franciaországig, és amellett érvelt, hogy mostanra a zöldpolitika vált a legfontosabb igazodási ponttá a kontinensen. Szabó Tímea azt világította meg: a fenntarthatóságnak van rengeteg olyan társadalmi, gazdasági, szolidaritási aspektusa, ami egyszerűen kizárja, hogy az orbáni politika valaha is fenntartható irányba forduljon. Karácsony Gergely pedig azt fejtegette, hogy a valódi zöldüléshez nem csupán az elmúlt 10, hanem az elmúlt 30 év hibáival kell szembenézni. Minderről vasárnapi tudósításunkban röviden már beszámoltunk, arról viszont nem esett szó, mi lehet egy zöld pólus létrejöttének realitása, illetve hozadéka. A jelek szerint – ezt a fórum összes résztvevője egyértelművé tette – a magyar belpolitikában van egy pártokon átívelő zöld platform: nem az összes ellenzéki párt zöld, de vannak ellenzéki szereplők – elsősorban a Párbeszédben, az LMP-ben és a jelenlegi függetlenek között –, akik értik és beszélik a Greta Thunberg-i nyelvet, helyesen használják annak kifejezéskészletét, és nem csak a problémákat, hanem a lehetséges válaszokat tekintve is konszenzus van köztük. Ráadásul az egyetértés túlmutat a szűkebben értelmezett környezeti fenntarthatóság témakörén; kiterjed például az előválasztás szükségességére, a civil társadalom megerősítésére, a szociális biztonság építésére, illetve egy gazdasági zöldfordulat indokoltságára is. E pillanatban arra is van némi esély, hogy mindebből valamilyen, a Fidesz ellenzékébe betagozódó valós politikai alternatíva legyen. Méghozzá úgy, hogy nem a jelenlegi párttáborokat kannibalizálják. Szintén európai tanulság ugyanis, hogy azokat a választói csoportokat, amelyek az adott kínálatban korábban nem találtak maguknak pártot – a magyar választók 30-40 százalékáról van szó – igen hatékonyan tudják megszólítani azok a politikusok, akiknek a szavazók elhiszik, hogy valóban akarnak és tudnak is valamit kezdeni a környezeti és klímakrízissel.

Áttörést hozhat a megerőszakolt nők emlékműve

Czene Gábor
Publikálás dátuma
2020.03.11. 08:00

Fotó: Isabelle Martina / UN Women
Jó esély van rá, hogy egy rendkívül érzékeny emlékezetpolitikai ügyben végre széles körű egyeztetés után emelnek köztéri szobrot a fővárosban.
A Szabadság téri sasos-arkangyalos kompozíció remek példája annak, hogyan nem szabad eljárni. A kormány mindenfajta nyilvános konzultáció nélkül döntötte el, hogy létrehozza az úgynevezett német megszállási emlékművet, amelynek szimbolikája szerint a magyar államot nem terheli felelősséget a vészkorszakért. A hatalom a heves hazai és nemzetközi tiltakozások ellenére megvalósította akaratát.
Nem egyedi esetről van szó: ezt mutatja – egyebek között – a „vörösterror áldozatainak” szobra a Vértanúk terén, vagy éppen az Alkotmány utcában most épülő, föld alatti Trianon-emlékmű.
Az új vezetésű fővárosi önkormányzat szakítani akar azzal a káros emlékezetpolitikai gyakorlattal, amit a Fidesz 2010 után próbált meghonosítani Magyarországon. A közgyűlés január végén egyöntetűen támogatta Karácsony Gergely főpolgármester előterjesztését, hogy legyen emlékműve Budapesten a háborúkban erőszakot elszenvedett nőknek.
A főpolgármester hangsúlyozta, hogy a szovjet katonák által a második világháborúban elkövetett nemi erőszak a rendszerváltásig tabutéma volt. Ma már elvileg nem az, de a XX. század traumáit máig hordozza a magyar társadalom. Az emlékmű felállításával – indokolta javaslatát Karácsony Gergely – olyan szellemi és fizikai hely jönne, amely társadalmi szinten segít feldolgozni ezt a traumát.
A munkacím: „Háború(k)ban megerőszakolt nők emlékműve”. Az elnevezés arra utal, hogy a szoborállítási szándék nem feltétlenül csak a szovjet katonák által elkövetett erőszak áldozatainak emlékére korlátozódik.
A helyszínről vagy egyéb részletekről egyelőre semmit nem tudni, és ez most pontosan így van jól.
Szegedy-Maszák Zsuzsanna, az előkészítéssel és a pályáztatással megbízott Budapest Galéria főosztályvezetője lapunk kérdésére „örvendetes újításnak” minősítette, hogy a tervezett köztéri műalkotás megvalósítása előtt beszélgetéssorozat lesz. Reményei szerint ebben külső szakértők – többek között történészek, szociológusok – mellett civil egyesületek is részt vesznek majd. A pályázat tartalmát ennek eredményeként fogalmazzák meg.
A pályázat valószínűleg már a helyszín megjelölését is tartalmazni fogja – tájékoztatott a főosztályvezető. Szegedy-Maszák Zsuzsanna összefoglalásképpen hangsúlyozta, hogy az emlékmű felállítását „nagyon előremutatóan és példaszerűen” hosszabb előkészítési folyamat előzi meg, amelybe a főváros, a Budapest Galéria és a korszak kutatói mellett a lakosságot is bevonják.
Az emlékmű ötlete a közgyűlési határozat előtt a Kossuth Klubban, egy január közepén tartott könyvbemutatón került elő. A rendezvényen Kunt Gergely, a második világháborús nemi erőszakkal foglalkozó Kipontozva… című kötet szerzője, Pető Andrea történész, a téma egyik szakértője, a CEU professzora és a kormánypártiként ismert Skrabski Fruzsina, az Elhallgatott gyalázat című dokumentumfilm rendezője beszélgetett (az erről szóló hangfelvétel teljes terjedelmében meghallgatható a Válaszonline.hu oldalon).
Pető Andrea a fórumon kijelentette, hogy a „hadsereg a probléma gyökere”. A militarizmus és a hadsereg jellegzetessége ugyanis, hogy a katona erőszakolhat (de nem minden katona erőszakol). Skrabski Fruzsina felvetette, hogy a felszabadító szovjet hadsereg Szabadság téri obeliszkjének korlátjára mementóul ráültethetnének egy nőalakot ábrázoló alkotást. A maga részéről már egy emléktáblával is elégedett lenne. Kunt Gergely egy szépen rendben tartott parkot hozna létre, amely nevében őrzi a katonák által elkövetett nemi erőszak áldozatainak emlékét.
A vita külön szervezés nélkül is folytatódik. Gerő András történész az Élet és Irodalom február 21-ei számában felhívta rá a figyelmet: nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a második világháború idején a Szovjetunióban állomásozó magyar megszálló csapatok egyes katonái előbb erőszakoltak meg nőket, mint az utóbb győztesen bevonuló szovjet alakulatok egyes katonái Magyarországon.
Gerő András azt javasolta, hogy a háború széles értelmében vett civil áldozatainak állítsanak emlékművet. Így elkerülhető az a csapda, ami abból adódik, hogy a háborús nemi erőszak tekintetében a magyar állam egyfelől tettes, másfelől a magyar társadalom áldozat.
Kétségtelen, hogy ebben az esetben a nők nem kiemelt áldozati csoportként lennének jelen. A háborús civil áldozatiságnak azonban – érvelt a történész – része a nők által elszenvedett nemi erőszak, és azzal, hogy ez beilleszkedik egy tágabb kontextusba (összefüggésbe), jelentősége nem csökken, hanem növekszik.
Idő még van, ha nem is túl sok: az ütemezés szerint a pályázatot ez év végén, jövő év elején írják ki, a szakmai zsűri 2021 első felében bírálja el a beérkezett pályaműveket, az emlékmű avatását pedig 2022 első felére tervezik.

23,6 hektárnyi természetvédelmi területet tarolnak le a Paks-Kalocsa hídért

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.03.11. 07:53

Fotó:
A legkevesebb 36,6 milliárdos beruházás csak Paks 2 miatt szükséges, és egyáltalán nem biztos, hogy valaha megtérül majd.
Még az idén elkezdik annak az új Duna-hídnak az építését, ami Kalocsát és Paksot, bővebben pedig Bács-Kiskun és Tolna megyét fogja összekötni. A beruházás előkészületei gőzerővel folynak, írja a 24.hu, heteken belül várhatóan az is kiderül, ki kapja meg a megbízást a 1133 méter hosszú, 12 támaszon álló, 2×1 sávos építmény kivitelezésére. Az építkezést kiemelt állami beruházássá nyilvánították, így a híd (ld. a Magyar Építők által közzétett fenti látványterven) is látható a kivitelező kiválasztása után 40 hónappal már állhat is. A portál azt írja, ennek érdekében viszont
nemrég 23,6 hektárnyi, Natura 2000-es területen álló fa kivágására adott engedélyt a kormányhivatal.

Az építési és a környezetvédelmi engedély már a Nemzeti Infrastruktúrafejlesztő (NIF) Zrt. zsebében van, az utóbbiban engedélyezte a Tolna Megyei Kormányhivatal Szekszárdi Járási Hivatala a fairtást. A 24.hu szerint annak ellenére tették ezt lehetővé, hogy a híd nyomvonala a természetvédelmi szempontból kitüntetett jelentőségű, Tolnai Duna elnevezésű természetmegőrzési területet érinti, amely a Kiskunsági, illetve a Duna-Dráva Nemzeti Parkhoz tartozik. A hatóság szerint ugyanis a 23,6 hektár kiirtandó helyszín 89 százaléka "degradált", az ember természetátalakító hatásainak kitett terület, az építkezés és az üzemeltetés pedig "elviselhető" következménnyel jár majd az élővilágra nézve.
A kormány 2015-ben rendelkezett arról, hogy a Paks 2 projekttel összefüggésben tanulmányban kell vizsgálni egy Paks és Kalocsa között összeköttetést biztosító híd megvalósíthatóságát. Csak a tanulmányra 870 millió forintot különítettek el. A hídépítést Lázár János jelentette be, kiemelve, hogy az új hídra azért van szükség, hogy az atomerőmű-beruházásban minél hatékonyabban részt tudjanak venni a Bács-Kiskun megyében élők is. Ugyanakkor a Duna ezen szakaszára feleslegesnek tűnik egy újabb átkelő, mivel Kalocsától 27 kilométerre délre található az alig használt Szent László híd, északon pedig Dunaújvárosnál, az M8-as átkelőjén, illetve a dunaföldvári Beszédes József hídon lehet keresztezni a folyót. A kormány által megrendelt tanulmányt készítő Hegymagas Kft. 2015-ben 36,6 milliárd forintra becsülte a projekt költségeit, ez a 24.hu szerint
már reálisan inkább 45-50 milliárdos költséget jelenthet.

A portál idéz egy a Közlekedéstudományi Szemlében megjelent tanulmányt is, e szerint a hidat ugyan használhatja majd 100-120 ember, amíg Paks 2 épül, de a beruházás megtérülése a környező települések jövőképe szempontjából még nem látható. Ebben azt is megjegyzik, hogy a Kalocsai járásban élők inkább az utak felújítását, valamint egy kompkikötő megépítését szorgalmazzák.