Jó lenne, ha mindaz, ami most történik, túllépne Eszenyi Enikő személyén. Persze nem mondhatjuk, hogy a forgószélszerű eseményeknek ne ő lenne a főszereplője. Elindult a harmadik vígszínházi igazgatói ciklusáért, csakhogy történt egy sokak számára váratlan esemény, amelyből lavina lett. Számos volt vígszínházi művész, illetve jelenlegi társulati tag vádolta meg verbális erőszakkal, hatalommal való visszaéléssel. A fenntartó vizsgálatot indított, amit már több mint kétszáznegyven társulati tag kért is. Ezen a ponton Eszenyi Enikő visszavonta a pályázatát, és arról írt, hogy befejezi a több évtizedes munkáját a Vígszínházban.
Főiskola után került a Szent István körúti teátrumba, majd elkezdett rendezni, és 2009 óta vezette az intézményt. Nem vitatható, hogy a szakmai ingadozások ellenére érvényes, sőt sokszor izgalmas, felkavaró előadások születtek a direktorsága alatt. Ezek közül többet ő jegyzett rendezőként. Többnyire meg tudta tölteni az ezerkétszáz fős nézőteret. Ez nagy tett! Csakhogy milyen áron? Régóta hallani szóbeszédeket arról, hogyan bánik Eszenyi a munkatársaival, miként próbál, hogyan beszél a háttéremberekkel. De sokáig ez belső ügy maradt. Mint ahogy sok cégnél is így van, a mai napig. A forgószél azonban nem kegyelmez. Feldúl mindent, ami eddig érinthetetlennek és tabunak számított.
És ez így van rendjén. Ebben a történetben, bármennyire szeretnék sokan belemagyarázni, nem a politika döntött, hanem a kiállás. Sok elismert művész és színházi ember úgy gondolta, nem hallgathat tovább. Ebből a lett a forgószél. És ez sodorta el Eszenyi Enikőt, bár a vizsgálat érdemi része még hátravan. Reméljük, ez a felbuzdulás nem áll meg Eszenyinél: és ha másnál is felvetődik a verbális erőszak és a hatalommal való visszaélés vádja, amennyiben bebizonyosodik, a förgeteg őt is a lehető legmesszebbre repíti.