Előfizetés

Utat vesztett az emberiség - interjú Csepeli György szociálpszichológussal

Czene Gábor
Publikálás dátuma
2020.03.23. 08:30

Fotó: Népszava
A pánik táptalaja a bizonytalanság okozta szorongás, amelyet csak a határozott, empatikus, kooperatív kommunikáció csillapíthat – hangsúlyozta Csepeli György szociálpszichológus.
A közkeletű meghatározás szerint a pánik olyan „kétségbeesett rémület, amiben a menekülési kényszer felülbírálja a józan észt”. Lehet hiányérzetünk ezzel a definícióval, de az mindenképpen lényeges kérdés, hogy a pániknak mennyiben meghatározó eleme az irracionális viselkedés.
A pánik klasszikus társadalmi csapda, amelyet magyarul Hankiss Elemér írt le először 1978-ban. A csapdahelyzetekben egyéni szempontól a viselkedés nem feltétlenül irracionális, hiszen a lényeg az egyén túlélése mindenáron, mégha annak ára a többiek odaveszése is. Ez az észszerű számítás azonban megtörik akkor, ha a többiek is elsősorban a saját menekülésüket tartják szem előtt. Ebben az esetben következik be a Hegel által leírt „ész csele”, amikor mindenki akar valamit, de az lesz a végén, amit senki sem akar.

Milyen összefüggésben áll az egyéni vagy családi, csoportos élethelyzetben kialakuló, illetve a társadalmi méreteket öltő pánik? Ezek hogyan hatnak egymásra?
Pánikhoz tömegek kellenek. A tömegben az egyén elveszti önmagát, egyedi történetét, visszazuhan lelkileg a nyelvelsajátítás előtti életkorba, ahol a korlátlan örömvágy és a kielégülés elmaradása miatti frusztráció volt az úr. A 19. századi tömeglélektan szerzői a pánikot a fertőzés okozta járványokhoz hasonlították, de ez csak analógia volt. A pánikban egyik ember utánozza a másikat, gyorsan és meggondolatlanul, mindenki menekül. Sokféle pánik van. Magyarországon emlékezetes a Budapesten 1979-ben kitört menekülési pánik, amelyet egy rémhír váltott ki (földrengés hatására a Gellérthegy belecsúszik a Dunába – a szerk.), vagy az 1997-es Postabank-pánik (terjedni kezdett, hogy a bank léte veszélybe került, a betétesek rohantak kivenni a pénzüket – a szerk.) 2011-ben a West Balkán szórakozóhelyen tört ki halálos áldozatokat követelő pánik. A pánik idegenek tömegében tör ki leginkább. Az ismeretség, a rokonság, a barátság szálai gyengítik a pánikviselkedés senkire tekintettel nem lévő, pusztító hatásait. A Hankiss által „hiányzó hősök”-nek nevezett személyek is megjelenhetnek ilyen helyzetekben.

Milyen jellegzetességei vannak a járványveszély idején kialakuló pániknak?
A koronavírus okozta pánik sajátossága, hogy nincs hova menekülni előle. A menekülés iránya nem kollektív, hiszen a fő veszélyforrás a másik ember. Mindenki oda menekül, ahol rajta kívül senki vagy csak kevés ember van. Ha ezt elérte, akkor ott kell maradnia, ahol van. Ez a pánik tehát passzivitásra ösztönöz, de egyébként lelki alapja éppen úgy a félelem, mint az aktivitásra ösztönző pániké.

A felvásárlási láz (amit sokan „pánikvásárlásnak” neveznek) mennyiben tekinthető tipikus pánikreakciónak?
A rémhír által kiváltott pánik törvényszerű velejárója a felvásárlási láz, amelyre már volt példa, amikor világvégét, atomrobbanást vizionáltak az egymást megőrjítő emberek.

A hivatalos közlések szerint teljesen fölösleges, értelmetlen nagy készleteket felhalmozni otthon. Ki viselkedik ilyenkor józanul: az, aki hitelt ad a hivatalos közléseknek, vagy pedig éppen ellenkezőleg, az, aki nem ad hitelt ezeknek a közléseknek, és „jól bevásárol”? Netán pont az a lényeg, hogy csak utólag derül, melyik stratégia volt a helyes? Ha viszont így van, lehet-e az otthoni készlethalmozást eleve irracionális pánikreakciónak minősíteni?
A felvásárlási láz nem feltétlenül pánikviselkedés. A kijárási tilalom lehetősége, a járvány várhatóan több hónapos kifutási ideje indokolhatja a gyógyszerek, a háztartási cikkek, a tartós élelmiszerek beszerzését. Az e körön túl terjedő vásárlás viszont már a pánik műve.

A személyes tapasztalat, a hivatalosságok felé meglévő bizalmatlanság működik ilyenkor, vagy valamilyen bennünk élő ősi, atavisztikus ösztön?
A pánikviselkedés evolúciós eredetű. Állatok esetében az egyedek kollektív vészreakciója a faj túlélését szolgálja. Az állatok nem képzelődnek, a veszély számukra érzéki tény, ami elől, ha nem menekülnek, akkor elpusztulnak. Emberek esetében a helyzet bonyolultabb. A pánik a legkorábbi életkor szorongásait szabadítja fel, és a kollektív menekülés fölös áldozatokkal jár.

Az indokolatlan méretű felvásárláson kívül milyen más jeleit látja pániknak? Jelzem: ugyanígy indokolt lehet az a kérdés is, hogy miért nem tapasztalni szélesebb körben pánikot? Miért vannak sokan, akik még mindig nem veszik komolyan a veszélyt?
Háromféle viselkedést látok. Az első fajta viselkedés a túlzás. A megbetegedés esélye ugyan nagy, de a súlyos betegség kialakulása és a halál bekövetkezése kevéssé valószínű. A túlzók önmagukat és hozzátartozóikat a súlyosan megbetegedettek sorában hajlamosak látni, ami miatt teljes elszigetelődésre ítélik önmagukat. Jellemző tünet a hírek szelektív fogyasztása, ami miatt a bennük lévő feszültség csak nő. A másik fajta viselkedés a tudomásul nem vétel, vagy ha az nem lehetséges, a bagatellizálás. A hírek kerülése, a dac a jellemző reakció, ami egyébként egy tőről fakad a túlzók hiszterikus infantilizmusával. A harmadik változat a pragmatikus, előrelátó, másokra figyelő viselkedés. A pragmatikusok keresik a tényszerű, pontos információkat, tudomásul veszik a vírus elkerülhetetlen terjedését, és tudják, hogy pár egyszerű szabály betartásával a terjedés lassítható. Ők belátják: egyedül ez teszi lehetővé, hogy a súlyosan megbetegedettek ne egyszerre zúduljanak rá a mentőkre és a kórházakra.

A mostani rendkívüli helyzetben a pánik milyen egyéb (eddig nem tapasztalt) megnyilvánulásaira kell még felkészülni? Melyek lehetnek a pánik legveszélyesebb, akár súlyos következményekkel járó megnyilvánulásai?
Nem szívesen beszélnék ezekről a megnyilvánulásokról, amelyek részletezése inkább növelné, mintsem csökkentené a pánikot. A hatóságoknak azonban körültekintően fel kell készülniük a destruktív következményekkel járó megnyilvánulásokra, amelyek felmérése reményeim szerint már megtörtént.

Hogyan, milyen technikákkal és módszerekkel előzhető meg az „össznépi pánik” kitörése? Mennyire fontos a kormányzati tájékoztatás és kommunikáció szerepe? Mennyire fontosak ehhez képest a kormányzat tényleges intézkedései?
A lakossági pánik hatásainak tompítása kommunikációs feladat. A közösségi média lehetőség ad arra, hogy az emberek maguk találják meg a szorongásaikat csillapító módszereket. Az önkormányzatok, állami szervezetek üzenetei kulcsfontosságúak. Nem hazudhatnak, nem késlekedhetnek, nem bizonytalankodhatnak, nem beszélhetnek összevissza. Hiteles és szakszerű tájékoztatást kell nyújtaniuk. A pánik táptalaja a bizonytalanság okozta szorongás, amelyet csak a határozott, empatikus, kooperatív kommunikáció csillapíthat.

Előállhat olyan helyzet, amikor a pánik elkerülése érdekében kívánatos, hogy a kormányzati kommunikáció és a tényleges intézkedések ne álljanak összhangban egymással?
Nem várható el, hogy mindenki mindent megértsen. A tudás egyenlőtlenül oszlik el a társadalomban, kevesen vannak, akik sokat tudnak, és sokan akik keveset tudnak. A kommunikáció szintjét nyilván az utóbbi csoport befogadóképessége határozza meg. Az érzelmi intelligencia viszont egyenletesen oszlik el a társadalomban, akár a félelem, akár a remény érzéseiről van szó. Az a jó kommunikáció, amely a pozitív érzésekre alapozva teremti meg a befogadói közösséget.

Mennyire fontos más közéleti, valamint szakmai, hatósági szereplők – adott esetben a sajtó – szerepe?
A sajtó sokat tehet annak érdekében, hogy a pánik negatív érzelmi hatásai tompuljanak. Hiteles szakértőkre, hiteles információkra van szükség. A naprakész és pontos tájékoztatás a nyilvánosan megszólalók dolga. Ha nem kielégítő a professzionális, közszolgálati és kereskedelmi média teljesítménye, a kiesett funkciót átveszi a közösségi média, amely a görög mitológiából ismert Árgushoz hasonlóan mindent lát. A jelenlegi koronavírus pánik jó alkalom arra, hogy a szakmai, hatósági, kommunikációs szereplők együttműködjenek egymással.

A járvány előbb-utóbb elmúlik. De mi lesz utána?
Az emberiség utat vesztett. Ez a járvány figyelmeztetés volt. Fel kell készülnünk hasonlókra. A nyakló nélküli gazdasági növekedés, az önzés és a mohóság kultúrája át kell hogy adja helyét egy igazságos, fenntartható fejlődésnek, aminek színtere az egész földi világ. Technológiailag a feltételek adottak. A dolgok és az emberek internete, a mesterséges intelligencia lehetővé teszik a globális közjó politikáját. Németh László, ha élne, azt mondaná, hogy nincs más választás, mint a minőség forradalma.

Csepeli György

1946-ban született Budapesten. Szociálpszichológus, az MTA doktora. Kutatási területe a nemzeti identitás, az antiszemitizmus, a romaellenesség. Érdeklődése az utóbbi időben a mesterséges intelligencia gazdasági-társadalmi hatásainak kutatása felé fordult.

Órákon belül több mint 24 ezren tiltakoztak a felhatalmazási törvény ellen

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.03.23. 07:55

Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI
A vasárnap este indított petíciót tízezrek írták alá – attól tartanak, hogy a kormány a járványhelyzetre hivatkozva végleg felszámolná a jogállamot.
„Tiltakozzunk a felhatalmazási törvény elfogadása ellen! Még a rendkívül veszélyes és beláthatatlan járványhelyzet sem indokolhatja azt, hogy a magyar kormány kezébe olyan felhatalmazást adjon a parlament, amivel korlátlan ideig bármilyen tárgykörben jogot alkothat!”

Ezzel kezdődik annak az online petíciónak a felhívása, amit vasárnap indítottak el, és amit hétfőn hajnalig már huszonegyezernél is többen írtak alá – írja a 444.hu. A hírportál reggel háromnegyed hétkor élesítette cikkét, kevéssel fél nyolc után viszont már 24 ezer felett járt a tiltakozó aláírások száma
A Szabad aHang felületén megjelenő petíció – aminek megfogalmazói között van többek között Vörös Imre alkotmányjogász, volt alkotmánybíró, Lövétei István alkotmányjogász, Bárándy Péter volt igazságügyi miniszter, illetve Kaltenbach Jenő és Majtényi László volt ombudsmanok – azzal folytatódik, hogy 
„a hatalom a járványt kihasználva olyan törvényt kíván elfogadtatni, amely kiiktatja közéletünkből a jogállam utolsó, még megmaradt intézményeit, a szólás- és sajtószabadságot, a parlament általi törvényalkotást és a választásokat, mindezt úgy, hogy annak sem időbeli, sem tárgybeli korlátja nem lenne!”

A felhívás azzal zárul, hogy
„a felhatalmazási törvény határidő nélküli, korlátlan hatalmat készül adni egy olyan politikus kezébe, aki minden adandó alkalommal bizonyította, hogy a hatalommal gátlás nélkül visszaél, ha érdekei úgy kívánják. Hiszünk abban, hogy egy ilyen törvényt egyetlen magyar demokrata sem támogathat!”

Mintha nem fognák fel, hogy vészhelyzet van

Czene Gábor
Publikálás dátuma
2020.03.23. 07:30

Fotó: Béres Márton / Népszava
A szegregátumok lakói minden figyelmeztetés ellenére próbálják rutinszerűen tovább élni az életüket.
A szegregátumok lakói is érzékelik a bajt, de a veszély mértékét – másokhoz hasonlóan – még nem mérték fel. Minden figyelmeztetés ellenére próbálják rutinszerűen tovább élni az életüket. Munkatársaimmal reggeltől estig járjuk a településeket. Próbálunk a lelkükre beszélni, könyörgünk nekik. Minden érvet felsorolunk, amit csak lehet, de kevés az eredménye – nyilatkozta lapunknak egy szociális munkás, aki régóta észak-magyarországi szegregátumokban, romák által lakott falvakban és városi szegénynegyedekben dolgozik.
 romák sem csak a hírekből értesülnek arról, hogy baj van. A saját környezetükben is tapasztalják, hogy felmentek az árak, bezártak az iskolák – mondta a nevének mellőzését kérő szociális munkás. Tudnak tehát a járványveszélyről, de valahogy nincs nagy félelem attól, hogy megfertőződhetnek.
Nemcsak a szegregátumokban élőkre érvényes ez, hanem más rétegekre, még a leginkább veszélyeztetett idős korosztályra is. Egyelőre annak sincs elrettentő hatása, hogy a térségben is több településen előfordult: rosszul lettek emberek, akiket koronavírus gyanújával szállított el a mentő.
Összeverődnek, csoportokban beszélgetnek az utcán. Rutinszerűen élik tovább a mindennapjaikat – számolt be a szegregátumokban szerzett tapasztalatairól a szociális munkás. A távoktatás megszervezése számos helyen akadozik. A gyerekek kint játszanak az utcán, úgy élik meg az iskola bezárását, mintha egyszerű tanítási szünetet rendeltek volna el.
„Féltem a családokat. Nem tudom, hogyan leszünk képesek meggyőzni őket arról, mennyire fontosak az óvintézkedések” – fejezte ki aggodalmát. Legalább az biztató, hogy egyre több önkéntes jelentkezik. Bőven elkél a segítség: „Eddig is annyi munkánk volt, hogy alig bírtunk vele. Most pedig egyszerre szakadt ránk sok minden, amire a szociális szakma nem volt, nem is lehetett felkészülve. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom: a második világháború óta nem éltünk át ilyen rendkívüli helyzet.”
Setét Jenő, az Idetartozunk Egyesület elnöke hangsúlyozta, hogy a járvány terjedése elleni fellépés nem etnikai ügy. Nem csodálkozik azon, hogy a romák egy része az országos veszélyhelyzet közepette is „kétkedő magatartást” tanúsít. Hiszen – erősített rá az előzőekre – a társadalom egészében megfigyelhető ez a sajnálatos jelenség: márpedig a romák viselkedése elválaszthatatlan a társadalom egészétől.
A hozzá eljutott hírek szerint is sok helyen jelentős gondot okoz a digitális oktatásra való átállás. A szegregátumokban, szegény településeken élők eleve szükséget szenvednek mindenben, most folyamatosan tartós élelmiszereket és fertőtlenítőszereket kérnek.
Sokfelé megmozdultak a helyi roma önkormányzatok, de nyilvánvaló, hogy önmagukban képtelenek a problémákat kezelni. Ehhez mindenképpen együtt kell működniük a települési önkormányzatokkal és az egészségügyi hatóságokkal. Végső soron azonban – jelentette ki Setét Jenő – leginkább állami feladatról van szó, amit nem szabad önkormányzatokra vagy civil szervezetekre áthárítani. Jó lenne, ha a járványügyi intézkedései során a kormány a társadalom alsó tizedével, a legszegényebb sorban élő egymillió emberrel is intenzíven foglalkozna.
A helyzetet súlyosbítja – tette hozzá –, hogy nincsenek védekezési mintáink: most olyan járványveszéllyel küzd az egész világ és Magyarország is, amire emberemlékezet óta nem volt példa. Ezért is rendkívül fontos, hogy a helyi közösségek vezetői higgadtan járjanak el, és a pánik elkerülése érdekében dolgozzanak.