Előfizetés

Fotelutazások

Miklós Gábor írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2020.03.23. 19:40

A megváltozott világban sem veszítették el érvényességüket az akár többszáz éves útleírások.
Vesztegzár idején az ember olvas. Olyan ez a mai állapot, mint a hidegháború korszaka volt. Akkor a hatalom zárta be az ország népét, most meg épp a fordítottja történik: a globalizáció szárnyain ért el minket a járvány, s csukott a szobába. Maradj veszteg otthon – üzenik tele jó akarattal. Ez régen is így volt. A fotelutazás ma persze más, mint, amikor az országok bezárták lakóikat határaik közé, s a távolságot is csak kevesen kaphatták meg üveggolyóként. Utazhatunk úgy is, hogy a szenvedélyes utazók internetes naplóit beszámolóit olvassuk. Sokan ezek közül csak az utazásban profik. Viszont gyűjtik a felkeresett országokat, közleményeik inkább szólnak róluk, mint a távoli tájakról, emberekről. (Az útleírás tényirodalom, az útikönyv azaz bédekker hasznos segédeszköz. Vannak e műfajban is kiváló példányok, amelyek olvasmánynak sem utolsók.) Miután felhagytunk az akciós repülőjáratok, s egzotikus úticélok utáni kutakodással, a könyvespolchoz fordulunk. Mert visszatért a lassú élet. Valaha jókat lehetett kóborolni a klasszikusokkal is e hazában, vagy akár a világban. Jókai, Verne, Gárdonyi olvasható volt bédekkerként is. Lehet ám az Egri csillagok hőseivel kalandozni Isztambulban, vagy Aranyemberrel az Al-Dunán. Nem fűzök ehhez nagy reményeket, a környezetemben élő tizenéveseket untatja e szerzőknél a tájak, épületek, népszokások és kultúrák komótos leírása. Annak idején az akkori Gondolat Kiadó sorra jelentette meg az útikalandok sorozatát. Faltam ezeket, miközben tudtam, hogy sem Thor Heyerdahllal nem szelem át tutajjal a Csendes óceánt, s nem számíthatok egyhamar brazíliai dzsungelkalandokra, ahogy Molnár Gábor. Kétszáz kötetet adtak ki vagy harminc év alatt. Nem tudom, mennyire érvényesek ezek az ötven-hatvan éves történetek, biztos sokban van olyasmi, ami manapság nem píszi. Sok későbbi kollégám, akkori külpolitikai újságírók is írtak a Világjárók sorozatba, ezeket újra olvasva sokat megtudhatnánk a kor kódolt beszédjéről. Talán kevesebbet a látnivalókról. Szóval érdemes előszedni ezeket a köteteket, ha van belőlük otthon, a könyvtárak sajnos most zárva vannak. Az igazán nagy kaland az, amikor a lakhelyelhagyástól sújtott fotelutazó saját régi élményeit eleveníti fel még régebbi szerzők írásait olvasva. Két szerzőt javaslok, mindkettő művei egy-két kattintással elérhetők az interneten. Elsőre egy négyszáz éves könyv, Szepsi Csombor Márton egykori kálvinista peregrinus diák élménybeszámolóját, az Europica varietást. „Gyermekségemtől kezdve kiváltképp való indulatomtól hajtattam én az idegen helyek látására.” A szerző bejárta, gyalog, kocsival, hajón az akkori Közép- és Nyugat-Európát, s élvezetesen megírta, amit tapasztalt. Használható a könyv nemzetkarakterisztikaként (már amennyiben lehetséges a nemzetkarakterisztika egyáltalában), s turisztikai látnivalók összefoglalójaként. Megtudhatjuk belőle, hogy Németalföldön nincs bor, de jó a sajt, hogy fájuk sincsen, s ezért csak hetente kétszer főznek, azt eszik egész héten. Megtudhatja az olvasó, hogy az akkori hollandoknál volt valamilyen szociális rendszer és hajléktalanellátás is. Az angolok – ellentétben a hollandusokkal - már akkor sem tudtak idegen nyelveket, latinul is csak egy kocsmárossal tudott beszélgetni. Ír arról, hogy a Westminster apátságban nyugszik Erzsébet és az általa lefejeztetett Stuart Mária, aki az akkor uralkodó Jakab király mamája volt. Legjobban Gallia tetszett neki bőségével, sok látnivalójával és szépen öltözködő asszonyaival. Vámbéry Ármin úti beszámolójából a perzsiai fejezetet választottam ki, mivel viszonylag friss élményeim vannak onnan. A Resid efendi névvel utazó Vámbéry is felkereste Perszepolisz fantasztikus romjait, leírása nem veszítette el érvényességét. Iszfahán, Siráz és Jazd látványosságait is elevenen láttatja. Aki többet akar tudni a perzsa-arab, perzsa-török, síita-szunnita viszonyról, mint amit a mostani zsurnalisztika kínál, forduljon a százötven évesnél régebbi műhöz. Érthető és nagyon szórakoztató. Jó utazást!   

Maszkok kórházas tévésorozatoktól

Népszava
Publikálás dátuma
2020.03.23. 18:20

Fotó: IMDB
A Grace klinika és 19-es körzet című amerikai tévésorozatok producere, Krista Vernoff felajánlotta a kórház- és tűzoltósorozat forgatásához szükséges eszközöket - vette észre a Deadline cikkét a 24.hu. - A 19-es körzetnél szerencsére volt háromszáz maszkunk, amit a helyi tűzoltóságnak adtunk. Nagyon jól jött nekik. A Grace klinikánál maradt még a készleten köpeny és kesztyű is, amit szintén eladományozunk. Nagyon hálásak vagyunk, hogy az egészségügyi dolgozók ilyen keményen dolgoznak ezekben a nehéz időkben, a felajánlások mellett pedig azzal segítünk, hogy otthon maradunk - mondta a producer. Egy kanadai orvosos produkció, a Good Doctor szintén felvette a kapcsolatot az egészségügyi intézményekkel, hogy mivel tudnak hozzájárulni a járvány miatt egyre fogyó eszközök pótlásához. A felajánláshoz csatlakozott egyebek mellett a New Amsterdam stábja is. A többek között Golden Globe díjjal kitüntetett, Amerikában 2005-ben, Magyarországon 2006-ban indult Grace klinika epizódjait mostanában nálunk a TV4 sugározza. Az NBC-n másfél évvel ezelőtt, Magyarországon tavaly februárban debütált New Amsterdam első évadának ismétlését a Cool, a második évadot pedig az AXN csatornán lehet követni. 

Mozdulatlan reménykedés

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2020.03.23. 12:30

A regény két húszas évei elején járó fiatal nő életébe enged bepillantást.
Mi a barátság? Hogyan definiálható egy beszélgetés? Mire valók a szavak? Kifejezhetőek egyáltalán a gondolataink? Megragadható-e a szeretet? Van értelme bárminek is? Nehéz lenne megfogni Sally Rooney történeteinek erejét, talán a tömérdek kérdőjel mögött érdemes kezdeni a keresést. Ezt bizonyítja a magyarul nemrég napvilágot látott Baráti beszélgetések is, a dublini szerző első kötete, amellyel 2017-ben elnyerte a The Sunday Times Fiatal Írók Díját. Az író hazánkban második, Man Booker-díjra jelölt regényével lett ismert, és a Normális emberek után sokan vártuk már a Baráti beszélgetések megjelenését. Nem hiába, a könyv a már jól ismert, különös hangulatot csempészi újra a nappalinkba. A Dudik Annamária Éva érzékeny fordításában megjelent regény két húszas évei elején járó fiatal nő életébe enged bepillantást: míg az írói pályáját egyengető Frances hidegfejű és szenzitív, addig legjobb barátnője, a szépséges Bobbi kissé öntelt és hiú. A mű kezdetén ismerkednek meg az ismert fotóssal, Melissával, majd egyre közelebb kerülnek hozzá és jóképű férjéhez, Nickhez. Frances és a férfi rövidesen flörtölni kezdenek, ám kezdetben csacskaságnak tűnő kalandjuk idővel fájó érzésekhez vezet. A történetleírásból elsőre ugyan szirupos melodráma rajzolódhat ki, ám a nemi és társadalmi hovatartozás gyakran felvetődő kérdései, a könyvön végigvonuló érzelmi hullámvasút, és Sally Rooney szikár, könnyedén beazonosítható nyelvezete egész mást ígér. A regény olyan sorsokat tár elénk, amelyek sajátjaink is lehetnének: kiegyensúlyozott boldogság érzetét keltő pillanatok, és megfoghatatlan bonyodalmak egyaránt tarkítják az írást. Összetett cselekményre ezúttal sem kell számítani, és bár aprólékosan megrajzolt karakterekkel találkozunk, sokkal inkább az emberi kapcsolatok ingatag működésmódja, a (nők közötti) barátság és a szeretői viszony dinamikája áll a középpontban. Miközben a szerző finoman nyomatékosítja, valójában minden abból a kérdésből ered: kik is vagyunk mi? Nem állít mást, mint hogy a korántsem szabályos párbeszédek és hétköznapi mozzanatok mögött rejlik a mondanivaló. Hogy mindaz, amit életnek nevezünk közel sem olyan összetett, mint gondolnánk: egymás után következő napokból, feladatokból, beszélgetésekből, végső soron csak a múló időből, és az eközben kimondott, vagy ki nem mondott gondolatokból áll. A regény folyamatos feszültsége azonban nem nehezedik ránk, hiszen Frances és Bobbi történetét olvassuk, ahogy korábban Mariannét és Connellét. Attól kezdve, hogy bekerülünk Sally Rooney könyves univerzumába, nincs más vágyunk, csak mozdulatlan megfigyelőként ott maradni benne, azt remélve, ez a világ minden hasonlósága ellenére sem egyezik azzal, amiben a napjainkat töltjük. Infó: Sally Rooney: Baráti beszélgetések, 21. Század Kiadó, 2020. Fordító: Dudik Annamária Éva.