Fityisz

Áder János nagyon beteg. Otthon fekszik, szigorúan elsötétített szobában, még a felesége se látogathatja. A személyzet is csak lábujjhegyen közlekedhet a palota folyosóin. Kedvenc horgászbotja a sarokban porosodik, a csalis doboz egyre büdösebb a fridzsiderben.

Áder János a Csendes-óceán közepén rekedt egy halászbárkában, a magyar fenekező válogatott tagjaival. Még a karantén előtt elindultak, és azóta nem kapnak kikötési engedélyt. A helyzet reménytelennek tűnik, bár Szijjártó Péter a minap megígérte, hogy amint lehetséges, repülőt küld a kimenekítésükre. Addig is jelentkezzenek a legközelebbi konzulátuson.

Áder Jánost elrabolták az ufók. Magányosan tengeti napjait egy űrhajóban, valahol az Alfa Centauri túlsó szélén, és arra gondol, istenem, miért pont én? Miért nem Pataky Attila?

Csak így lehet. Valahogy. Mert az teljesen kizárt, hogy az állam feje, a hadsereg főparancsnoka nem szólal meg, nem mond akár csak két biztató mondatot. Persze nagy kérdés, hogy miről is beszélhetne. A globális felmelegedésről vagy az édesvíz készlet kiapadásáról? Esetleg az emberi jóságról mint olyanról, vagy a magyarok országáról, amelyik minden viszontagság közepette mégis megmaradt, mert mi, magyarok vagyunk az Úristen kiválasztott népe?

Egyébként bármiről beszélhetne. A vírus, ami térdre kényszerített országokat, egész földrészeket, könyörtelen. Nincs orvosilag igazolt ellenszere, megelőző oltása. Egyetlen ismert gyógyszer, vitamin vagy ájurvédikus por sem képes megállítani. Az emberiség (vagyis mi mindannyian) ezért fordulunk kedvenc gyógymódunkhoz, a szimbólumokhoz. Énekelünk, táncolunk, zenére kezet mosunk. Üzeneteket küldünk a világ egyik végéből a másikba, szolidárisak vagyunk, együtt sírunk, nevetünk azokkal, akik egyedül vannak egy sivár panelban, a falu utolsó házában, a híd alatt vagy egy hajléktalan szállón. Fityiszt mutatunk a halálnak. És példát egymásnak.

Reuven Rivlin, Izrel állam elnöke a minap mesét olvasott fel a Facebookon. A Kiadó szoba az állatok házában című mesében különféle állatok élnek békében együtt. A történet szerint, miután a házból kiköltözik az egér, a helyére egy sor új állat jelentkezik. Sajnos a disznó és a hangya sem tud kijönni az ott lakókkal, a macskával, a mókussal és a kakukkal. Egyedül egy galamb képes alkalmazkodni, és kompromisszumokat kötni a béke érdekében, így ő kapja az üres szobát. Közhely, de még milyen! De úgy tűnik, vannak idők és helyzetek, amikor egy jól megválasztott közhely képes gyógyítani. Vagy legalább erőt adni ahhoz, hogy kirángassuk magunkat a kétségbeesésből.

Miről is beszélhetne egy elnök? Bármiről. Arról például, hogy ne féljünk, a harckocsik és a katonák (akiknek ő a legfőbb parancsnoka) csak azért járőröznek az utcáinkon, hogy biztonságban érezzük magunkat. Hogy a korlátlan felhatalmazás, amit a miniszterelnök kér, csak a mi érdekünket szolgálja, és higgyük el, minden rendben lesz. Ő ott lesz, és ha törvénytelenséget tapasztal, azonnal közbelép. Ilyesmi. Elhinnénk? Talán. De legalább úgy éreznénk, hogy mi is érünk annyit, hogy egy mesét mondjanak nekünk. Legalább.