Fityisz

Áder János nagyon beteg. Otthon fekszik, szigorúan elsötétített szobában, még a felesége se látogathatja. A személyzet is csak lábujjhegyen közlekedhet a palota folyosóin. Kedvenc horgászbotja a sarokban porosodik, a csalis doboz egyre büdösebb a fridzsiderben.  
Áder János a Csendes-óceán közepén rekedt egy halászbárkában, a magyar fenekező válogatott tagjaival. Még a karantén előtt elindultak, és azóta nem kapnak kikötési engedélyt. A helyzet reménytelennek tűnik, bár Szijjártó Péter a minap megígérte, hogy amint lehetséges, repülőt küld a kimenekítésükre. Addig is jelentkezzenek a legközelebbi konzulátuson. 
Áder Jánost elrabolták az ufók. Magányosan tengeti napjait egy űrhajóban, valahol az Alfa Centauri túlsó szélén, és arra gondol, istenem, miért pont én? Miért nem Pataky Attila? 
Csak így lehet. Valahogy. Mert az teljesen kizárt, hogy az állam feje, a hadsereg főparancsnoka nem szólal meg, nem mond akár csak két biztató mondatot. Persze nagy kérdés, hogy miről is beszélhetne. A globális felmelegedésről vagy az édesvíz készlet kiapadásáról? Esetleg az emberi jóságról mint olyanról, vagy a magyarok országáról, amelyik minden viszontagság közepette mégis megmaradt, mert mi, magyarok vagyunk az Úristen kiválasztott népe? 
Egyébként bármiről beszélhetne. A vírus, ami térdre kényszerített országokat, egész földrészeket, könyörtelen. Nincs orvosilag igazolt ellenszere, megelőző oltása. Egyetlen ismert gyógyszer, vitamin vagy ájurvédikus por sem képes megállítani. Az emberiség (vagyis mi mindannyian) ezért fordulunk kedvenc gyógymódunkhoz, a szimbólumokhoz. Énekelünk, táncolunk, zenére kezet mosunk. Üzeneteket küldünk a világ egyik végéből a másikba, szolidárisak vagyunk, együtt sírunk, nevetünk azokkal, akik egyedül vannak egy sivár panelban, a falu utolsó házában, a híd alatt vagy egy hajléktalan szállón. Fityiszt mutatunk a halálnak. És példát egymásnak. 
Reuven Rivlin, Izrel állam elnöke a minap mesét olvasott fel a Facebookon. A Kiadó szoba az állatok házában című mesében különféle állatok élnek békében együtt. A történet szerint, miután a házból kiköltözik az egér, a helyére egy sor új állat jelentkezik. Sajnos a disznó és a hangya sem tud kijönni az ott lakókkal, a macskával, a mókussal és a kakukkal. Egyedül egy galamb képes alkalmazkodni, és kompromisszumokat kötni a béke érdekében, így ő kapja az üres szobát. Közhely, de még milyen! De úgy tűnik, vannak idők és helyzetek, amikor egy jól megválasztott közhely képes gyógyítani. Vagy legalább erőt adni ahhoz, hogy kirángassuk magunkat a kétségbeesésből. 
Miről is beszélhetne egy elnök? Bármiről. Arról például, hogy ne féljünk, a harckocsik és a katonák (akiknek ő a legfőbb parancsnoka) csak azért járőröznek az utcáinkon, hogy biztonságban érezzük magunkat. Hogy a korlátlan felhatalmazás, amit a miniszterelnök kér, csak a mi érdekünket szolgálja, és higgyük el, minden rendben lesz. Ő ott lesz, és ha törvénytelenséget tapasztal, azonnal közbelép. Ilyesmi. Elhinnénk? Talán. De legalább úgy éreznénk, hogy mi is érünk annyit, hogy egy mesét mondjanak nekünk. Legalább.
Szerző
Kövesdi Péter

Hómofisz

Ha már otthoni munkára kényszerít az élet, a kihívást elfogadva végzem a dolgom. Ám engedve a csábításnak, amikor csak tehetem, füzértartásban (Malászana) gyönyörködöm a világ múzeumainak gazdag gyűjteményeiben. Folyóiratok archív kiadásait böngészem, népszerű írók által kifejezetten karantén esetére ajánlott olvasmányokat lapozgatok, ingyenesen letölthető mozifilmekkel hozom be a többéves lemaradásom, esténként pedig (amikor már nem bírja a derekam és a térdem) a színházi közvetítések egyikén alszom el. 
Kipróbáltam az üvegfestést, az ékszerkészítést, több-kevesebb sikerrel, de be kell valljam, az ingyenes online szex, bár biztonságosnak tűnt, még a jóga-akrobatikánál is megerőltetőbb. Mondjuk, az utóbbi már tágabban értelmezi azt a kulturális sokszínűséget, amit nap nap után, óráról órára felkínálnak a nemes lelkű adományozók e válságos időszakban. Ráadásul a feleségem is megvető tekintettel szemléli a kultúra eme rutinszerű fogyasztását – a jógáról beszélek természetesen. A teve pózt (Ustrászana) kifejezetten rühelli.
Ő bezzeg, aki szintén home office-ban dolgozik, azzal múlatja az idejét, hogy próbálja megfejteni a különböző digitális oktatóprogramokkal szintén bajmolódó távtanárok küldeményeit. Telepít és feladatokat nyomtat a két általános iskolás gyerekünknek, próbálja őket az íróasztal, illetve a tablet, laptop elé ültetni, és ott marasztalni. Boltba jár, a posta és a gyógyszertár előtt sorakozik hosszan (csak nehogy hazahozzon nekem valami vírust!), főz, takarít, mos. Nagyon úgy látom, hogy elhanyagolja a hivatali munkáját… 
A kultúra jelen bőséges áldásával meg szinte egyáltalán nem törődik. Este aztán még csak annyit sem mond: eszedbe ne jusson! És még csodálkozik, hogy az ingyenes online sze… szecessziós kiállítások ejtenek rabul.
Szerző
Rácz I. Péter

Túlélés

Beléptünk egy újabb gazdasági visszaesés időszakába. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara felmérése szerint a kérdéseikre választ adó, csaknem 2000 fővárosi vállalkozás 93 százaléka nagyon kedvezőtlennek látja az elkövetkező hat hónap üzleti kilátásait. S bár a cégméret növekedésével párhuzamosan nő az optimizmus, aligha vannak ezek között a hazai autógyárak, az elmúlt évek fogyasztást ösztönző kormányzati propagandájából hasznot húzó kereskedők és vendéglátósok, de még a zuhanó olajárakat elszenvedő üzemanyag forgalmazók sem. 
„B. G. vagyok. Vállalkozó. Közvetlenül 15 alkalmazottam van. Kávézónk 10 éve működik. Az évek során üzletünk biztosította a megélhetésünket. Átlagon felül végzett sok munkánk ellenére – köszönhetően a kötelezően fizetendő magas adóknak és járulékoknak elsősorban – nem volt lehetséges olyan tartalékokat képeznünk, amely a jelenlegi krízishelyzeten engem és csapatomat átsegítené. (...) nekünk anyagi segítségre van szükségünk! Azonnal! És nem hitel vagy adókedvezmény formájában! Hiszen napok alatt dől össze minden.” A közösségi médiának a petíciók közlésére szakosodott oldalán olvasható ez a felsikoltás, úgy is mint a kormányfő által az elmúlt száz esztendő legsikeresebb évtizedének minősített időszak kórképe.
A kávéháztulajdonos annak közlésével sem marad adós, mi a túlélést biztosító állami támogatás formája: feltétel nélküli alapjövedelmet követel mindenkinek, gyorsan, bürokráciamentesen, 100 ezer forintot. (Mintául feltehetően Donald Trump elnök egy héten belül kézbesítendő 1000 dolláros „ajándéka” szolgált, amelyet minden amerikai állampolgár megkap.) Ha B. G. ötlete megvalósulna, amit természetesen kívánok, ez korántsem rengetné meg a költségvetést, hiszen a tartalékok erre bőven fedezetet nyújtanak, és emellett még a kereskedők is jól járnának. 
A pénz a túléléshez szerényen számolva talán elég, a talpra álláshoz azonban aligha. Az állam támogatása nem elég. Olyan lelemény is kell, mint egy hazai vállalkozás ötlete: az önfertőtlenítő falburkolat.
Szerző
Bonta Miklós