karantén;

2020-03-31 08:40:00

Magaságyás

Az első két nap a dühödt takarításé. Ez nem valami népi izé, hanem tudományos tény. Az ember a nappalival kezdi. Boldog örömmel veti bele magát a pókhálózásba, a portörlésbe, olyan sarkokba is eljut, ahová a békeidőkben soha. Az ágy mögött megtalálja a két éve elveszettnek hitt szemüvegét, néhány használt és több vadonatúj papír zsebkendő, valamint egy Lego Batman társaságában. A Lego Batman még a szemüveg előtt landolhatott a bútor mögött, tudniillik a gyerek három éve felhagyott az állandó legózással. 

A második hétre maradnak a könyvek. Nem tudom, másnál hogyan van, de nálunk a könyvek kizárólag érkeznek, sosem távoznak. Lerakódnak – ahogy a költő mondaná – mint a guánó, keményen, vastagon. Épp, ahogy a por rajtuk. Karantén nélkül az ember sosem vállalkozna ilyesmire, de hát. A könyvek le- vissza- és átpakolása – szerény számítások szerint – két-három napot vesz igénybe, vagyis pontosan négyet. Hat nap múlva az ember ott áll valamirevaló cél nélkül. 

És ekkor ötlik fel az egyedülálló ötlet: építsünk magaságyást! A magaságyás pont olyan, mint az alacsony, csak magasabb. Lakótelepi és polgári lakásokban kevésbé ajánlott, de a hozzánk hasonló burzsoá viszonyok között teljesen elfogadott karantén-tevékenység. Elég hozzá egy akármekkora kert, némi faanyag, kevés (sok) föld, és egy csomó palánta. A magaságyásban ráadásul az a fő jó, hogy az ember úgy érzi, végre valami, ami csak az övé, amivel nyugodt szívvel kiállhat a fészbúk népe elé, hogy tessék, nézzétek, ez nem holmi karantén-jóga vagy közös zenélés és főleg nem kenyérsütés kovásszal! A magaságyás komoly, férfias elfoglaltság, a barátainknak eszébe sem juthat. A magaságyás valahol Attila sírja és a Szent Grál között lehet, tessék elképzelni, ha bármelyikkel elő tetszik állni. Főleg járvány idején. 

Két nap komoly előkészület után megrendeljük a faanyagot (online), a földet (online) és a palántákat (online). Sajnos az alap kiásását még nem lehet megrendelni, de az ember meghozza ezt az áldozatot a családjáért. Egy héttel később megjön a cucc. Az építkezés – hála a kitűnő előkészítő munkának – mindössze három napot vesz igénybe, és jöhet a legfontosabb rész: a fényképezés. Merthogy valamirevaló fénykép nélkül az ember nem tud dicsekedni a fészbúkon.

Sajnos röviddel a publikálás előtt felfedezzük, hogy a legjobb barátaink két nappal ezelőtt fejezték be a magaságyásukat. Igaz, az övék mindössze 40 centi magas (a miénk 60), de valahogy beelőztek. Ráadásul kiderül, hogy már ők is úgy csatlakoztak a Magaságyás Karantén Idején elnevezésű csoporthoz, amely hasznos tanácsokat ad mindazoknak, akiknek ez a pompás egyedi ötletük támad. Külön részcsoport foglalkozik a teraszra, illetve erkélyre (beleértve a franciaerkélyt) építhető magaságyásokkal. 

Szóval nincs más választásunk, belefogunk a következő projektbe. Mivel Operatív Cecília szerint ez az egész eltart még egy ideig, úgy döntöttünk, építünk valami jelentőset. A feleségem szerint jó volna egy bárka. Beletehetnénk például minden állatból kettőt-kettőt. A fene se tudja, lehet, hogy már ezt is olvastam valahol.