A házi karantén valamelyik hétköznapja. A fiam bevonul a kuckójába, és bekapcsolja magának az iskolát. Jönnek a feladatok, tanárhangok szűrödnek át az ajtón. Aztán szünet, kis evés-ivás, Facebook, és indulhat a következő foglalkozás. Megérint a dolog, és úgy döntök, én is beülök az iskolapadba. Behozok a szobába lötyit, nasit, kényelmesen hátradőlök a fotelben – és bekapcsolom a tévét.
M5 csatorna, Érettségi-sorozat. Helyes tanárnő szólít meg, bírom, belevág a fizikába. „A munka a testre ható erő és a bekövetkező elmozdulás skaláris szorzata. W, F, s, cosinus alfa… Úristen, hát ez elszállt, pedig valamikor megvolt. Mindegy, nézem-hallgatom tovább a jópofa kis szemüvegest, tetszik, ahogy magyaráz. Ha nagyon siet, megállítom, visszajátszom, közben kortyolok, telefonálok egyet. Jöhet a biosz, a matek és a magyar is. A légzés evolúciója, négyszögek, igenevek. Jó kis órák, rövid riportokkal, szemléltető bejátszásokkal.
Nagy sóhaj, eszembe jutnak iskoláim, tanáraim produkciói. És az Iskolatelevízió. Az 1960-as évek nagy vállalkozása Kelemen Endrével. Hasonló órák a képernyőn, persze a kor technikai szintjén, de sok találékonysággal, jól kijelölt, kiegészítő oktatási funkcióval. Akkoriban egyedül a televízió tudott színes, hatékony szemléltető anyagokat közvetíteni, a technikai csodája, népszerűsége a diákokat is vonzhatta, és így komoly segítséget nyújthatott az oktatás számára. Sóhaj, sóhaj…
De ideje megnézni a híreket a neten. Mi van a járvánnyal? A koronavirus.gov.hu már megvolt reggel, új adatok nem várhatók, jöhet az egyesek szerint bűnösen ballib, vírustámogató, de hírforrásnak, orgánumnak azért nem utolsó Index. Amely hírei mellett, érdekes módon szintén iskolatévét kínál. Érettségi felkészítőket matekból, történelemből és magyarból, három elismert szaktanárral. Hát lássuk, ez egy sulis nap. A feltehetően szűkös források miatt természetesen szerényebb külsejű és felszereltségű a „tanterem”, de az oktatók diafilmekkel is le tudják kötni a figyelmet, a számon kérhető törzsanyagra és a nehézséget okozó témákra koncentrálnak. Hasznosak lehetnek ezek az órák is.
Ha marad rájuk idő. Mert kiderül, nehéz kiutat találni az online Iskolából. Itt is hívogatnak az M5 műsorai, de mehetünk a Videotanár remek foglalkozásaira, nézegethetjük a Nemzeti Köznevelési Portálon az új állami okostankönyveket digitális formában, izgalmas virtuális feladatokkal és videókkal, tárt karokkal vár anyagaival a Sulinet, a Mozaik Kiadó. A Nemzeti Filmintézet Filmarchívumának oldala pedig 90 klasszikus értékű magyar irodalmi adaptációval, történelmi- és ifjúsági filmmel csalogat. És még mindig csak a földszinti termekben vagyunk.
Fájdalmas, hogy mindehhez vészhelyzet kell. Hogy bezárjanak az iskolák, és kényszerűen próbáljunk gyorsan átállni a távoktatásra. Zavartan kutakodunk, hogy mink is van, és akkor egyszer csak ránk zúdul az elmúlt évtizedek rengeteg erőfeszítése, eredménye. Számtalan oktatási és ismeretterjesztő műsor, videóanyag, tankönyvprojekt. Hazai pedagógusok vizuális formákban tárgyiasult tudása, tapasztalata. Szétszórtan, kupihalmokként a közoktatás torzsalkodó terében. Az erőszakos állami központosítás gerjesztette ellentétektől gyűrötten. Ki vette eddig komolyan az M5 produktumait? Az OFI projektjeinek innovatív elemeit? Talán maguk a fenntartó intézmények sem. Ki figyelt oda a civil oktatási portálokra, lelkes tanárok vlogóráira? Talán a reformokat követelő szakmai csoportok sem.
De most, sajnos, épp most, végre fény vetült erre a kincsre. Amelyet az országos méretű távoktatás tapasztalatai fognak tovább aranyozni. Itt a lehetőség! Nem egy örökké vitatható elméleti rendszerhez kellene különféle tanizéket gyártani, hanem létező, százféle Nemzeti alaptantervhez is idomítható, innovatív oktatási formákat és anyagokat lehetne rendszerré szervezni.
Egy ilyen rendszerben mindaz, amit most találomra nézhetünk, használhatunk, pontosan meghatározható funkciót kapna, és szerves részévé válna egy modernizálódó közoktatásnak. Ha azonban – amire nagy esély van – az ismét kinyitó iskolák és hatósági kapuk továbbra is bonyolult belépési kódokat nyafognak eléjük, esetleges, partikuláris kiegészítő termékként bolyonghatnak tovább a hálózatokon. Akármilyen jól sikerül egy műsor, egy szemléltető videó, bármi érdekességet kínáljanak is szupi tanár nénik, -bácsik netre feltöltött órái, a napi 6-8 órás iskola és a házi feladatok mellett nem juthat ennek hatékony szerep. Furcsa lenne, ha egy diák még kora este is tananyagokra vadászna, vagy ha egy tanár a kollégáit ajánlgatná: Gyerekek, őt nézzétek meg az M5-ön, ő sokkal jobban el tudja ezt magyarázni! Meg: Láttam egy remek szemléltető filmet a Youtube-on, na, azt nézzétek! Én csak egy közönséges iskolai tanár vagyok. De azért vigyázat – a jegyeket én adom! Nem, ez így eddig se ment, és ezután se fog menni. A rendelkezésre álló (a jövőben remélhetően csökkenő) időkeretet kell hatékonyabban tagolni, új elemeknek, formáknak is helyet biztosítva. Órarenden kívül nincs közoktatás.
