Csütörtökre halasztottunk a beszélgetésünket, arra számítva, hogy többet tudunk mára a kormány gazdasági csomagjáról, ám csalódnunk kellett. Nem vagyunk késésben?
Ez nem lóverseny! Az lenne a fontos, hogy egy hatékony, a válság hatásait erősen csillapító csomagot sikerüljön összeállítania a kormánynak. Nem a késlekedés a fő probléma, hanem az elmúlt napok eseményei, mindenek előtt a forint árfolyamának összeomlása, amely jelentősen erodálja a gazdaságpolitikai döntéshozók, mindenek előtt az MNB hitelét.
Mi történt a forinttal az elmúlt napokban, hetekben? Miért kényszerült kamatemelésre az MNB?
A kamatemelés, amire az MNB – minden korábbi ellenállása ellenére – rákényszerült a héten, hosszú ideje érett. Magyarország az elmúlt három évben egy kifejezetten kedvező konjunkturális környezetben érthetetlen módon erőteljes prociklikus gazdaságpolitikát folytatott. Vagyis akkor fűtötték túl a magyar gazdaságot, amikor az magától is normálisan működött volna. Kétszer olyan gyorsan növekedtünk, mint ami organikusan, egyensúlyt megőrizve, hosszú távon fenntartható lenne. Egyik eleme volt az extralaza monetáris politika, amely Európában, vagy talán a világon is leglazább kondíciókat működtette. Sehol ilyen magas negatív reálkamat nem volt, az infláció hónapról-hónapra gyorsult – egyre lazábbá téve a monetáris politikát. Minél inkább eltértek a magyar reálkamatok a nemzetközi trendektől, annál nagyobb nyomás alá került a forintárfolyam. A hazai deviza három év óta trendszerűen gyengül - a régiós folyamatoktól függetlenül. Idő kérdése volt, hogy az ultra alacsony reálkamatok, a relatív laza költségvetési politika, a jegybank ellentmondásos kommunikációja mikor váltja ki a piacok reakcióját. Ennek időpontját megjósolni nem lehetett előre, ez a mostani válság adta meg a végső lökést.
Többen a felhatalmazási törvénnyel is összefüggésbe hozzák a forint gyengülését. Ön osztja ezt a véleményt?
Lehet, hogy egyes politikai döntések sem segítenek, de ez az összeomlás be volt kódolva az elmúlt három év gazdaságpolitikájába. A roppant alacsony kamatszint nem volt összhangban a magyar gazdaság állapotával.
A hét közepi kamatemelés megoldja a forint problémáit?
Az az érzésem, hogy még nincs az út végén a MNB. Szembe kell néznie azzal, hogy eddig téves pályán mozgott. Olyan bizalomhiány alakult ki a jegybankkal és monetáris politikájával szemben idehaza és külföldön, ami miatt nem zárható ki, hogy további szigorításokra lesz szükség a forint stabilizálása érdekében. A zavaros monetáris politikai keretet újra kellene gondolni.
Több elemző szerint Magyarország egyik legnagyobb vesztese lehet a járvány gazdasági hatásainak. Milyen mértékű és milyen hosszú visszaesésre számít?
Ebben a pillanatban biztosat nem lehet mondani. Annyi látszik, hogy Magyarországot ez a külső sokk összességében elfogadható makrogazdasági környezetben érte, igaz lehetnénk sokkalta jobb helyzetben is. Lehetett volna alacsonyabb a költségvetés hiánya, az államadósság szintje, az infláció, magasabb a kamat és erősebb a forint, valahol 320-325 közötti euróval. A gazdaságpolitika eszközrendszere – a kiindulóhelyzet miatt – korlátosabb, ezért a válaszreakcióink is visszafogottabbak kellenek, hogy legyenek. Magyarország egy kis, nyitott, exportorientált gazdaság, ennek számtalan előnye van, de egy ilyen válságban ez rövidtávon inkább hátrány. Elvileg ezzel együtt úgy ért minket ez a válság, mint a hasonló adottságú nyitott gazdaságokat. A válság mélységét és hosszát még nem lehet megjósolni, az nyilvánvaló, hogy a nemzeti bank ámokfutása, a 2-3 százalékos idei várható növekedési előrejelzése köszönőviszonyban sincs várható folyamatokkal. A válság mélysége jelentősen függ a kormány várható csomagjának minőségétől.
Az eddig meghozott kormányzati intézkedésekről, a hitelmoratóriumról, adófelfüggesztésekről mint gondol?
Ezek a döntések jó irányba mutatnak, ám a kommunikációját tekintve komoly fenntartásaim vannak. Szakmai hiba, ilyen helyzetben hitelmoratóriumról beszélni. Tartalmilag a hitel lejáratának meghosszabbításról és egy pár hónapos türelmi időről van szó. A moratórium a nemzetközi pénzvilágban a csőd előszobája. Ennek fényében egyáltalán nem meglepő a forintpiac reagálása az MNB óvatlan bejelentésére, aminek hatásra forint azonnal nyolc forintot esett az euróval szemben. Az adómentességek jó szándékú és jó irányú lépések, de egyelőre nagyon-nagyon kevés ahhoz, hogy ezt a mély válságot megfelelően tudja kezelni. Nemcsak azokban az ágazatokban áll le a termelés, mint a turizmus, vagy a személyszállítás, hanem csomó más ágazat a fogorvosoktól, kozmetikusokon, az autószervizeken át erős visszaeséstől szenvednek. A gyógymódnak olyan területekre is ki kell terjednie, amelyek eddig nem voltak szem előtt.
Egy cikkében a jövedelmek pótlására tett javaslatot. A kormányfő láthatóan ezt igyekszik megúszni…
Két szélső álláspont között állok: nem támogatnám, hogy általános, úgynevezett helikopterről való pénzszórásra kerüljön sor vagyis, hogy minden állampolgár kapjon segítséget alanyi jogon. De azok számára akik elvesztik a munkahelyüket és az ő gyerekeik számára szükséges lenne egy havi 100 ezer, illetve 50 ezer forintos jövedelempótlás. A három hónapos álláskeresési támogatás nem alkalmas arra, hogy ilyen mértékű sokkot túlélhetővé tegyen. A másik szélső pont - amit úgy tűnik, hogy a miniszterelnök képvisel – hogy segélyt nem adunk senkinek. Ez az állítás nehezen lesz tartható. Azért, mert azok az emberek, akiket úgy foglalkoztatnak tovább, hogy közben lézengenek a munkahelyükön, mert áll az üzem, az ő bértámogatásuk ugyanúgy nem kötődik teljesítményhez, mint azok támogatása, akik munkájukat vesztették. Van még egy fontos réteg, akik szörnyű helyzetbe kerülnek a következő hetekben: ők azok, aki félig feketén, félig a szürkezónában, rövid távú szerződéssel vagy anélkül dolgoznak. Ha ők elveszítik a munkájukat akkor a lehető legnagyobb nyomorba kerülnek családostul, hiszen a három hónapos álláskeresési támogatásra sem lennének jogosultak. Csak becsülni lehet, hogy hány tíz vagy esetleg százezer ilyen veszélyben lévő honfitársunk van.
Eddig a munka nélkül maradókról beszéltünk, de ennél fontosabb lenne a munkahelyek megőrzése. Milyen intézkedésekre lenne szükség?
Egyaránt fontos a munkanélküliség kezelése és a munkahelyek megőrzése. A válasz tehát is-is és nem vagy-vagy. Igaza van a miniszterelnöknek, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy a munkahelyek megmaradjanak. Ehhez megoldás a bérgarancia is, még akkor is ha ez ugyanúgy teljesítmény nélküli vagy csökkentet teljesítményhez kapcsolódó támogatás. Kiemelten fontos a munkahelyek megtartása is, de egy ilyen válságban a százeres nagyságrendű munkanélkülieket sem lehet magukra hagyni.
Mibe kerülne mindez és miből lehetne finanszírozni? Járható út a jegybanki pénzteremtés?
A munkájukat vesztők támogatásának költségei - ha válság nem tart 3-6 hónapnál tovább - nem érnék el GDP egy százalékát, azaz 500 milliárd forintot – ez elviselhetőnek tűnő költségvetési teher. A vállalatok kieső bevételeinek, jövedelmének, esetleg veszteségének állami garanciájú, nulla kamatozású hitelekkel való támogatásának összeg most még nem becsülhető meg, de ez több ezer milliárdot is jelenthet. De ez nem jelent azonnali és teljes mértékű költségvetési terhet. Ezen hitelek nagy részét a vállalkozók remélhetőleg vissza tudják fizetni. A monetáris finanszírozás, tehát a jegybanki pénzteremtés akkor nem ássa alá a gazdasági egyensúlyt, ha teljesülnek bizonyos feltételek: a külső egyensúlyunk jelenleg rendben van. Az infláció nem volt eddig lehorgonyozva, de válság miatt ez várhatóan csökken, a munka és tőketartalékaink sajnos hirtelen megnőttek. A gazdaságpolitika hitelessége azonban nem sziklaszilárd. Ahhoz hogy a jegybanki pénzteremtés ne erodálja a forint árfolyamát, ne vezessen kezelhetetlen egyensúlyromláshoz, ugyan szabad ezt az eszközt használni, de óvatosan.
A válság felerősítette az unióellenes hangokat. Ha egyszer túl leszünk a járványon, a válságon milyen Európai Unióban találjuk Magyarországot?
Nem tudom és nem szeretném elképzelni Magyarországot az Európai Unión kívül. Egy olyan EU-hoz lenne jó tartozni, amelyik ezt a válságot is jól kezeli, mérsékli annak pusztító hatásait nem beszélve a legfontosabbról, a betegségek okozta borzasztó veszteségekről. A válság hatásai akkor tompíthatóak, ha az EU, és nagyhatalmak koordinált választ tudnak adni. Egy ilyen együttműködés nélkül nem lehet megfelelő gyorsasággal magunk mögött hagyni ezt a kritikus periódust. Az Európai Központi Bank sokkal gyorsabban, radikálisabban reagált, mint 2008-ban, ez részben a korábbi válság után hozott intézményi reformok eredménye is. Az Európai Bizottságnál egyelőre csak az látszik, hogy a háttérben folynak egyeztetések a nagyobb tagállamok között. De még várat magára, hogy az Unió előálljon egy komoly válságenyhítő programmal. Ez annál is fontosabb lenne, mert ez szolidaritásról is szólna. Ennek ma kiemelten Olaszországot is segíteni kellene.
