Az idén érettségizők a járvány és az iskolazár miatt extrém módon nehezített körülmények között készülnek a vizsgára. Az ilyenkor szokásos rutint egyszerűen nem lehet otthon, távoktatásban reprodukálni. Nem véletlenül hangoztatják hetek óta a pedagógus- és szülői szervezetek, hogy ebben a helyzetben az egyetlen, viszonylag korrekt megoldás az év végi jegyek érettségivé konvertálása lenne (mindenkinél, akinek megfelel). Ez még mindig sokkal igazságosabb és realisztikusabb, mint attól függővé tenni a jegyet, hogy kinek milyen az internetkapcsolata, a számítógépe; hogy van-e ilyesmije egyáltalán, és hogy lehetővé teszik-e az otthoni körülményei az egyéni felkészülést.
A kormánynak javasolt megoldás – csak írásbeli érettségi, opcionálisan egy éves halasztással – azonban egyedül azt a szituációt kezeli (valahogy), hogy a járvány idején csökkenteni kell a kontaktusszámot. A javaslattevő akciócsoport az intézkedéssel egyértelműen azt akarja elérni, hogy idén kevesebben menjenek vizsgázni. Tegyük fel, hogy a potenciális érettségizők harmada otthon marad. Reális feltételezés, hogy ők egy év kihagyás (leginkább egy év munka) után majd érettségi vizsgát tesznek, megfelelő eredménnyel? Hányan fognak visszaülni a padba, nekirugaszkodni a vizsgának azok közül, akik mondjuk az eredeti terveik szerint érettségihez kötött szakmát akartak tanulni, ha a mostani álláshelyzetben valahogy beverekszik magukat a munkaerőpiacra? És tényleg – ha a diplomások hirtelen megkaphatják a papírjukat nyelvvizsga nélkül, miért nem lehet most az érettségi vizsgát is elhagyni?
Ez a szabályozás, ha az oktatási államtitkárság által javasolt formában fogadja el a kormány, a járványválság kezelésének eddigi legkártékonyabb és legigazságtalanabb intézkedése lesz. Azt fogja eredményezni, hogy az idei évfolyamból sokkal kevesebb diáknak lesz végül érettségije, mint más években; és éppen úgy – az anyagi helyzet, a hazulról hozott hátrányok és esélykülönbségek alapján – fogja leválogatni a mezőnyt, ahogy tisztességes országban nem lenne szabad.