Csehül állunk

A nyugati sajtóban sokszor egy kalap alá veszik a visegrádi államokat. Andrej Babis cseh kormányfő sajtója például amiatt nem túl jó, mert egyes uniós támogatásokat a saját érdekkörének csorgatott. Pedig mindaz, ami itthon bevett gyakorlat, a cseheknél jóval kisebb mértékben zajlik.

Persze a korrupció korrupció marad, teljesen mindegy, mekkora pénzről van szó. Ám hogy mennyire igazságtalan a cseh és a magyar viszonyok egy szintre helyezése, mármint Prága szempontjából, arra a koronavírus-járvány kezelése a legjobb példa. Csehországban hamarabb jelentkezett a járvány, valószínűleg az olasz síparadicsomokból tömegesen visszatérők miatt. A kormány gyors és határozott lépéseket tett, a magyarországinál sokkal szigorúbb kijárási korlátozásokat vezetett be, kötelezővé tette a maszk viselését, még a televíziós műsorokban is. Közben az egészségügynek is komoly forrásokat juttattak, az országban eddig négyszer annyi mintavételt végeztek, mint nálunk, a kórházak olyan drága gyógyszereket kaptak külföldről, amelyek talán segítenek a gyógyulásban. Ennek meg is lett az eredménye, lassan már csökken a megbetegedések száma.

Politikai szempontból is másként kezelik a kérdést. A cseh közszolgálati média nem valami harci eszköz a kormány számára: korrekt módon számol be az eseményekről. Jellemző az is: a múlt héten nagy vita zajlott a prágai parlamentben a rendkívüli állapotról. A kormány egy hónapra (nem határozatlan időre!) akarta meghosszabbítani, az ellenzék két hetet akart. Végül kompromisszum született, és egyelőre április végéig maradnak a rendkívüli intézkedések.

Eddig is sejtettük, hogy Prága sok tekintetben előttünk jár, de a mostani válsághelyzet egészen tragikus képet fest arról, hogy az itthoni agymosás következtében mennyire lemaradtunk mögöttük - mind cselekvőképességben, mind gondolkodásban.