„Egy vírus romba dönti, amit tíz év alatt felépítettünk”

A legtöbben a vendéglátásban, a turizmusban, a szolgáltatásban és az építőiparban veszítették el állásukat a koronavírus-járvány miatt.

A korlátozó intézkedések miatt bezártak a szállodák, éttermek, kávézók, presszók, a szépészeti vállalkozások, s leállt több építési beruházás is.

– Március 21-én közölte a főnököm, miután csak délután 3-ig lehetünk nyitva, nincs értelme erőlködni, s mindenkitől elköszönt – mondta Tamás, egy balatonfüredi vendéglő pincére. – Abban állapodtunk meg, hogy a szakácsok 70 százalékos bérért maradhatnak, nekünk két hónapig a fizetésünk felét állja a tulajdonos, utána újra beszélünk. Persze csak az alapfizetésről van szó, a teljes bérben komoly részt jelentett a borravaló, azaz eléggé meg vagyok lőve. Nagyjából nyolcvanezer forintot kaptam áprilisban, s mivel a tél amúgy is mindig csendesebb időszak, így minden forintra nagyon oda kell figyelnem. A májust még talán kihúzom, de júniusra minden tartalékom elfogy.

Persze még így is jobb helyzetben van, mint siófoki kollégája, akit az egyik szállodából küldtek el azzal, ha beindul a szezon, jelentkezzen.

– Két gyerekem van, s a feleségem is munka nélkül maradt, mint fodrász – magyarázta Kornél. – Illetve inkább csak bevétel nélkül, mert az ügyfelei folyamatosan hívogatják, tanácsot kérnek, hogyan kell hajat festeni, illetve miként szárítsák be maguknak, milyen hajfestéket vegyenek, csak éppen ezért nem tud pénzt kérni. Hitel van a házon és az autón is, de egyelőre nem éltünk a moratóriummal, az anyósomék átvállalták a törlesztéseket. És a bevásárlásokban is segítenek, mi nagyjából a rezsit tudjuk fizetni, a gyerekeknek is szűkös volt a húsvét, még a reggelin is spóroltunk, egy hatvan dekás főtt tarja került az asztalra. Remélem, nyárra lecseng a járvány, mert a nagyszülők anyagi kapacitása is véges, ha nem lesz nyáron balatoni szezon, komoly bajba kerülünk. Azon már most is gondolkodunk, hogy eladjuk az autót, csak hát hihetetlen, hogy egy vírus romba dönti, amit tíz év alatt felépítettünk.

Ivett is elveszítette kuncsaftjai nagy részét: a 29 éves nő prostituáltként az interneten hirdette szolgáltatásait, amelyekre most megcsappant a kereslet.

– Egyfelől az érdeklődés is csökkent, illetve én is óvatosabb vagyok, idegenekkel, illetve csoportos bulikba nem megyek el – mesélte. – Van néhány állandó vendégem, akikről tudom, hogy betartják a karantént, már csak a gyerekeik miatt is vigyáznak, velük találkozgatok, de nagyjából tíz százalékra esett a forgalmam. Szerencsére ez nem jelent napi szintű gondokat, meg aztán magamra is kevesebbet kell, hogy költsek, ha nincs munka, így néhány hónapot átvészelek.

Ágnes hét napja érkezett meg férjével Angliából, ahol mindketten egy étteremben dolgoztak, a nő pultosként, a férfi szakácsként. Két hétre karanténba kerültek észak-magyarországi szülőfalujukban, ahol erre az átmeneti időre a rokonok biztosítottak számukra egy üresen álló, nem túl komfortos családi házat. Egyelőre biztonságot ad nekik, hogy az angliai munkahelyük három hónapig még fizeti a korábbi bérük nyolcvan százalékát, s azt remélik: ezen időszak leteltével újból visszatérhetnek majd az állásukba. Ennek ellenkezőjére gondolni sem szeretnének, úgy vélik, itthon sokkal nehezebben találnának munkát a vendéglátásban.

Tizenkét embert foglalkoztat annak a bükki kis szállodának a vezetője, aki a járvány miatt kénytelen volt lakatot tenni az étteremre és a hotelszárnyra is. Az embereit egyelőre nem bocsátotta el, havi kilencvenezer forintot ad mindenkinek, ami valamivel több, mint havi egymillió forintjába kerül.

– Ezt egyelőre a tartalékaimból fedezem, de nem tudom, meddig kell finanszíroznom ilyen módon az alkalmazottakat, a végtelenségig nem fogom bírni – mondta. A kényszerszünetet arra használják fel, hogy rendbe tegyék a panzió környékét és parkját: ezt békeidőben egy kertes cég intézi, az erre eső költséget legalább így megspórolják. Igaz, a szakács és pincér nem nyírja olyan egyenesre a sövényt, mint egy profi kertész, de most ez sem túl nagy gond: úgysincs vendég, aki kifogásolná a csálé vonalvezetést.

Éva huszonnyolc éves, egy borsodi városban dolgozik úszóedzőként, ám az uszoda bezárt, őket pedig kényszerszünetre küldték. A munkaviszonya megmaradt, de mivel az egyesület költségvetése elég szűkös, nem tudja, meddig tart ez az állapot. Áprilisban még nem kapott fizetést, de reméli, ez csak csúszást jelent, s nem nagyobb bajt. Eddig is a szüleivel lakott, most az átmeneti időben a lakhatási költségekhez nem járul hozzá, nincsenek tartalékai. Ez a helyzet azzal a Bács-Kiskun megyei idegenvezetővel is, aki két éve állt munkába, KATA-s vállalkozóként, s itthon és külföldön is vezetett csoportokat.

– A mi szezonunk egyébként is behatárolt, márciustól októberig tart, ebben az időszakban kell megkeresni az egész évre elegendő bevételt – mondta. Hozzátette: a kormány ráadásul első körben nem is sorolta az idegenvezetőket azok közé, akiknek nem kell befizetniük az adójukat, így sokan már azon morfondíroztak, hogy szüneteltetik a vállalkozásukat. Ő maga körülbelül egy hónapig tudja magát eltartani a nagyon csekélyke félretett pénzéből, de már most keresi a takarítói álláshelyeket, mert valamiből májusban is élnie kell. Annak a két, szintén Bács-Kiskun megyei utazási irodás alkalmazottnak, akiket két évtizednyi közös munka után április elsején rúgott ki a patinás anyacég, nem csak magukról, de a gyerekeikről is gondoskodniuk kell. Végkielégítést kapnak ugyan, de mivel most januárban csökkentették a fizetésüket, ez is kevesebb lesz, mint amennyire korábban számíthattak volna. Egyelőre a veszteségérzet miatti csendes letargia időszakát élik – mondták –, a munkaerőpiacon nem volt még erejük szétnézni.