N. Kósa Judit;
érettségi;járvány;
2020-04-18 08:02:00
Középiskolai tanár voltam, amikor kiderült, hogy a vizsga előtt kiszivárogtak a matematika érettségi példái. Persze kitört a botrány, aztán pedig megszületett a józan megoldás: a végzősök érettségi bizonyítványába beírták a negyedikes jegyüket, aki pedig ebből felvételizett, az úgyis az egyetemen adott számot a tudásáról.
Azóta eltelt harminc év, a helyzet viszont annyiban hasonló, hogy baj van, amit meg kell oldani. A baj lényege a kormány olvasatában kettős: egyrészt biztosítani kell a belépő évfolyamot a felsőoktatás számára, másrészt ha törik, ha szakad, érettségizni kell, mert így szokás. Hogy az erre feltálalt megoldás – az elhalasztható írásbeli vizsgákkal – mennyire tekinthető innovatívnak, az legalábbis megkérdőjelezhető.
Megkérdőjelezik a tanárok, akik rettegnek az összezsúfolt diákok között, sőt akár a papíron is terjedő vírustól; a szülők, akik vitatják az így megteremtett „esélyegyenlőséget”, mondván, a maszkban, gumikesztyűben, duplán szorongva megírt dolgozat aligha eredményez jó teljesítményt; és persze maguk a diákok is, akiknek a jövője múlik majd azon a pár órán.
Egy olyan országban, ahol a járványhelyzetre hivatkozva a régóta nélkülözött nyelvtanítási stratégia megalkotása helyett kiadtak 75 ezer, eddig az előírt nyelvvizsga hiányában visszatartott diplomát, persze el tudtunk volna képzelni ennél bátrabb megoldást is. Mondjuk annak beismerését, hogy a francnak hiányzik most a Thalesz-tétel bizonyítása vagy egy remegő kézzel megírt verselemzés. Csinált ilyet eleget az a gyerek az elmúlt tizenkét évben, kijárta az iskolát, pokolba a plusz vizsgával, a tanárai csak meg tudják ítélni, hányas kerüljön a végbizonyítványába.
A megoldandó kérdés az egyetemi felvételi. Ám hogy az ottani intézkedés mennyire sürgető, annak eldöntéséhez minimum meg kéne tudnunk tippelni, mikor kezdődik majd a következő szemeszter.