Stressz

Nem lehet elégszer hangoztatni, a politikában mennyire fontos a bizalom. Ha egy országban az emberek többsége bízik a kabinetben, akkor külföldön is hisznek neki. A koronavírus fertőzésekkel kapcsolatos kínai, orosz, török vagy iráni számokat sokhelyütt komoly kétkedéssel fogadták, s ennek volt is alapja. Kína kezdettől fogva el akarta hallgattatni a járvány veszélyére figyelmeztető orvosokat, Oroszország heteken át megbízhatatlan tesztekkel próbálta bizonyítani, hogy ott alig van fertőzött, Erdogan török elnök pedig még március végén is azt állította, két-három hét alatt megfékezik a járványt, ma már azonban a hivatalos adatok szerint is a kilencedik helyen állnak a fertőzések számában.

Valószínűleg a teljes igazság sosem derül ki. Válsághelyzetekben ugyanis az autoriter államok a jól bevált eszközhöz nyúlnak: megveregetik a saját vállukat, milyen remekül kezelik a válságot, csúcsra járatják a propagandát, hatalmas összegeket költve az önfényezésre, meghamisítják az adatokat, vagy pedig rafinált trükkel szándékosan alacsony szinten tartják a mintavételek számát, mert így úgy tűnik, mintha kevés fertőzött lenne az országukban.

A nemzetközi tiltakozásnak azonban néha van értelme. Kína a múlt héten váratlanul bejelentette, „találtak” újabb, majdnem 1300 halottat a járvány első gócpontjában, Vuhanban. Persze nem az adatokat akarták eltussolni – állították –, hanem az ottani kórházi dolgozók túl nagy stressznek voltak kitéve, ezért nem vezették mindig megfelelően a halál okára vonatkozó kimutatást. A stressz az oka mindennek, meg az orvosok.

Ma már tudjuk, ha Kína bevallotta volna az igazat a kezdet kezdetén, ma nem lenne ekkora bajban az emberiség. Sajnos az autoriter vezetők képtelenek tanulni a hibáikból, számukra a hatalom megtartása a legsúlyosabb válságban is mindent felülír.