Előfizetés

Több mint egymilliárd forint uniós pénzt költöttek a kellően nemzetivé tett alaptanterven dolgozó szakértőkre

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.04.20. 10:17
Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere (b), Hajnal Gabriella, a Nemzeti alaptanterv (Nat) megújításáért felelős miniszteri biztos és Takaró Mihály irodalomtörténész
Fotó: Kovács Tamás / MTI
Csak a bérükre 1,11 milliárd forintot költött a kormány.
Márciusig 1,11 milliárd forintot kötöttek le a szakértők személyi jellegű ráfordításaira abban az uniós támogatásból megvalósuló projektben, amelyben az új Nemzeti Alaptanterv előkészítése is zajlott – írja a Magyar Narancs a projektgazda Eszterházy Károly Egyetem adatai alapján. A lap közérdekű adatigénylésére adott válaszból kiderült, hogy 
177 millió forintot szociális hozzájárulási adóként a költségvetésnek fizet az egyetem, a szakértők bruttó bérköltségére pedig 934 millió forintot.

A projekt 2017 július 1-jén indult és idén október 31-én zárul; az egyetem adatszolgáltatásában már a következő hónapokra tervezett kifizetések is benne vannak. Az EKE honlapján található összefoglaló szerint az egyetem összesen 2,4 milliárd forintot kapott az oktatási projekt megvalósítására. Az 1,11 milliárd feletti összeget a Magyar Narancs szerint vélhetően az adminisztratív munkatársak bérére, dologi és utazási költségekre, informatikai fejlesztésekre fordították. A kormány még 2017 márciusában bízta meg Csépe Valériát a NAT átdolgozásával, így ő lett a 2017 nyarán az Eszterházy Károly Egyetemen felállt Oktatás 2030 kutatócsoport szakmai vezetője. Csépe Valéria mellett a NAT-on dolgozó szakértők közül kezdetben mindössze négy vezető nevét hozták nyilvánosságra, később a Népszava további kilenc szakértőt azonosított. A teljes szakértői névsort az egyetem most sem adta ki, a Narancs.hu-nak küldött táblázatukban csupán a munkakörök és a foglalkoztatotti létszámok szerepelnek. Ezeket összeadva 303-an dolgoztak/dolgoznak a projektben, bár elképzelhető, hogy ennél kevesebb emberről van szó, hiszen egy szakértő menet közben munkakört is válthatott, vagy egyszerre több feladatot is elláthatott.
Csak a projekt szakmai vezetőjét szerződtették a kutatómunka teljes 40 hónapjára, aki minden bizonnyal Csépe Valéria. Az ő bérköltsége összesen 27,4 millió forint, ami havi 684 ezres bruttó fizetésnek felel meg.

Csépe Valéria
Fotó: Népszava
Ezzel korántsem Csépe a projekt legjobban fizetett alkalmazottja. Az Eszterházy Károly Egyetem például 2017 júliusától négy hónapra foglalkoztatott egy stratégiai és fejlesztési igazgatót havi bruttó 1,2 millió forintért. Stratégiai és fejlesztési igazgatóhelyettesre valamiért 13 hónapig is szükség volt, havi 800 ezerért, de ugyanekkora bérköltség szerepel az általános nevelési-oktatási csoportvezető, a tantárgyi szakmódszertani csoportvezető és az általános tartalomfejlesztési vezető neve mellett. Az intézményrendszeri koordinációs vezető 777 ezres, a bevezetést támogató vezető 700 ezres bruttó bért kapott. A Csépe-féle kutatócsoport 2018 augusztusában hozta nyilvánosságra a NAT tervezetét. Ezt a szakmai szervezetek összességében óvatos optimizmussal fogadták, a kormány viszont nem tartotta elég nemzetinek, ezért átdolgoztatták. A végül idén január 31-én a Magyar Közlönyben megjelent szöveg valóban radikálisan eltér a 2018-as javaslattól. A Csépe-tervezet és a hozzá kapcsolódó kerettantervek átdolgozásával az Oktatási Hivatal mások mellett Takaró Mihály szélsőjobboldali körökben kedvelt irodalomtörténészt bízta meg. Míg magyarból a 2018-as Csépe-tervezet még egyáltalán nem tartalmazott szerző- és műlistákat, a NAT elfogadott változata teljesen kiiktatja a tanárok választási szabadságát, és olyan vitatott szerzőket is kötelező jelleggel beemel az alaptantervbe, mint Herczeg Ferenc vagy Wass Albert.

Még nem tudjuk, miként reagálnak az emberek arra, ha éheznek - interjú Herczog László volt munkaügyi miniszterrel

Gulyás Erika
Publikálás dátuma
2020.04.20. 08:00

Fotó: Népszava / Népszava
Ha a kapacitásokat meg tudjuk őrizni, benne a munkaerőt is, akkor a gazdaság vissza tud állni a válság előtti növekedési pályára. Ennek egyik része, hogy a munkavállalók is kapnak segítséget - mondta Herczog László volt munkaügyi miniszter.
Március eleje óta naponta ezrek vesztik el a munkahelyüket. Egyetért azokkal, akik szerint még hátravan a kirúgások második hulláma? Igen, az import alapanyagokat, alkatrészeket felhasználó vállalkozások tartalékai kezdenek kifogyni, és ha megszakad a termelési lánc, nem lesz bevétel, nem tudnak bért fizetni, akkor jöhet egy újabb hullám. De hogy hányan lesznek végül, akik elvesztik az állásukat, az a cselekvés szempontjából másodlagos: tízezer emberen ugyanúgy kell segíteni, mint százötvenezren. Sajnos, a kormánynak nincs jó válasza ebben a helyzetben, nem látja be, hogy az olyan szokásos rutinok, mint az átképzés, most nem működnek. Például rengeteg pincér és szakács elvesztette az állását, de két-három hónap múlva folytatni tudják a munkát, minek, mivé kellene átképezni őket?
Hozhat hitelvesztést a kormánynak, hogy ragaszkodik a munka alapú társadalom dogmájához, miközben a mostani válságban nem azok csináltak valamit rosszul, akiket kirúgtak, hanem leállt a gazdaság? Ezt nehéz kiszámítani, de az biztos, hogy ennek a hangoztatása általában, de most különösen értelmetlen, hiszen nem létezik más, mint munka alapú gazdaság, a világon minden gazdaság munkán alapul, ez közgazdasági egyszeregy. A jelszó csak arra jó, hogy bűnbakká tegyék a dolgozó többség szemében a munkanélkülieket, segélyben részesülőket azzal a váddal, hogy teljesítmény nélkül kapnak pénzt. Ez normális helyzetben sem elfogadható. A mostani válság minden eddigi gazdasági válságtól különbözik, mert kirobbantó oka nem gazdasági, hanem azon kívüli: a járvány. A tipikus gazdasági válságokban tönkremennek cégek, mert eladósodnak, megszűnik a piacuk, de most normálisan működő vállalkozások és szolgáltatások egyik pillanatról a másikra kényszerültek bezárásra. Különbség az is, hogy a gazdasági válságok többnyire a termelő szférát érintik súlyosan, de most a szolgáltatások álltak le, amit még nehezebb kezelni, mert ma már többen dolgoznak ebben a szektorban, mint a termelésben.
A válság után elvileg a szolgáltató szektor pillanatok alatt helyre tud állni, már ha a cégek túlélik az addig hátralévő hónapokat. Visszatérhet a válság előtti magas foglalkoztatási arány? Óvatos lennék abban, hogy pillanatok alatt, de mindenesetre egyértelmű, ha túlélik a válságot, tudják majd folytatni a tevékenységüket, hiszen megszűnik az ok, ami miatt bajba kerültek. De akármilyen jól tudsz úszni, ha 15 percig a víz alatt kell maradnod és nem kapsz oxigénpalackot, akkor meghalsz. Ebben a helyzetben tehát a legfontosabb feladat életben tartani a vállalkozásokat és a munkavállalókat. A bizonytalan prognózisok szerint 2020 komoly visszaesést hoz, de jövőre már jöhet nagyobb növekedés – persze az idei alacsony bázishoz mérve. Ha a kapacitásokat meg tudjuk őrizni, benne a munkaerőt is, akkor a gazdaság vissza tud állni a válság előtti növekedési pályára. Ennek egyik része, hogy a vállalkozások kapnak kedvezményes hitelt és állami támogatásokat, de a munkavállalóknak is kell a segítség, hiszen eddig rendszeres munkajövedelemhez jutottak, most egyik pillanatról a másikra bevétel nélkül maradtak.
Lesznek munkavállalói csoportok, amelyek majd nem tudnak munkát találni? A nyugdíjasok vagy a képzetlen borsodi munkavállalók visszatalálnak a munkaerőpiacra? Februárig munkaerőhiány volt a magyar gazdaságban, és ha visszamennek Nyugatra az eddig ott dolgozók, megint az lesz, tehát szükség lesz ezekre az emberekre a gazdaságban. Ráadásul a közép- és nagyvállalkozások hatalmas értéke a humántőke, az a dolgozó, akinek van helyismerete, akit betanítottak. Őket egyben akarják tartani vagy visszavenni, ha lehet, de kérdés, hogy milyen állapotban lesznek addigra, hiszen a falvakban legfeljebb mezőgazdasági idénymunkát tudnak vállalni, most a helyzetük eléggé reménytelen.
A válság végén mennyiben lesz más a munkaerőpiac, a gazdaság, mint előtte? A nagy kérdés a turizmus alakulása. Nem az, hogy mikor, hanem hogy egyáltalán visszaáll-e a válság előtti szintre. Nem tudjuk, de sokan azt mondják, nem folytatódnak a nagy utazások, drágulnak a repülőjegyek is, mindez a szállástulajdonosokat is érzékenyen érinti, tehát ebben a szektorban hosszabb távon is létszámcsökkentés várható. Másrészt a válság rákényszerítette az embereket olyan megoldásokra, amiktől korábban tartózkodtak, de bebizonyosodott, hogy így is lehet dolgozni, tehát várhatóan sok helyen megtartják az otthoni munkavégzést, már csak azért is, mert így spórolni lehet az irodabérleteken. Ennek óriási perspektívái vannak, jövedelmezőbb lehet, mint a bejárás, arról nem beszélve, ha többen maradnak otthon, az a nagyvárosi tömegközlekedést is tehermentesíti. A szerkezetváltás a gazdasági fejlődés természetes velejárója, nem különleges, annyi történik, hogy várhatóan felgyorsul és némileg irányt vált a folyamat.
Milyen következményei lesznek, hogy nincsenek szociális kapaszkodók a túlélésre? Hatalmas feszültségek várhatók. Azt már tudjuk, milyen csendes beletörődéssel fogadta a társadalom, hogy a migránsok veszélyesek és Soros sokat árt az országnak, de azt még nem tudjuk, miként reagálnak az emberek arra, ha éhesek. Hétről hétre nő azok száma, akiknek elfogyott a tartalékuk és már nincs semmilyen forrásuk a megélhetésre. Ezt passzívan nézni számomra meghökkentő. A válság minden országban óriási kihívás, ebben a helyzetben együtt kell működni a kormánnyal. Tehát amikor azt mondjuk, hogy a jövedelmüket elvesztőknek segíteni kell, nem a kritikán van a hangsúly, segíteni szeretnénk azzal a kormánynak, hogy erre a kérdésre ráirányítjuk a figyelmüket. Ugyanis, ha tömegesen éhezni fognak az emberek, az kiszámíthatatlan folyamatokhoz vezethet. Nem értem, hogy Orbán Viktor számára miért nem világos, hogy ez egy más helyzet, ami más megoldásért kiált. Nem tudom, miben bíznak.
Hogyan kellene megteremteni a most állásukat vesztett emberek egzisztenciális biztonságát? A megoldás az lenne, hogy jövedelmet, pénzügyi támogatást adunk azoknak, akik elvesztették a munkájukat. Ez történhet egyrészt közvetlenül, a jövedelem nélkül maradt emberek anyagi támogatásával, másrészt az önkormányzatokon keresztül, hiszen ők tudják, kiknek kellene segíteni. Nem kellene félniük attól, hogy az önkormányzatoknak ez politikai hasznot hozhat. Kivetettek egy csomó adót olyan területeken, amiket nem szeretnek az emberek. Benne vannak a bankok, a multik, a teljes kiskereskedelemre rászálltak, és kiterjed az intézkedés az önkormányzatokra, mert politikai ellenfelek, ahogy az ellenzéki pártok is. Az utóbbiaktól elvett források pitiáner összegek a költségvetés szempontjából, de ezeket a szervezeteket igen nehéz helyzetbe hozzák. Most sem az emberek számítanak, hanem a politikai haszon.
A különadók fedezik, hogy több álláskeresési támogatást kell átmenetileg kifizetnie az államnak? Valószínűleg, de nem ez a kérdés. Ezeket az adókat ki sem kellene vetni. Az EU egyrészt támogatást adott, másrészt most enyhített a szigoron: eltekintenek attól, hogy a költségvetési hiány nem lehet magasabb 3 százaléknál, ha több kiadása lenne az államnak, azt is megengedik. Nem igaz tehát, amit a magyar kormány változatlanul hangoztat, hogy az eladósodás ellehetetleníti a jövőt. Nem jó az eladósodás, de ennél rosszabb, ha tömegeknek nincs megélhetési lehetősége. Most a jelent lehetetlenítik el. A segítés módszere másodlagos, a lényeg, hogy most ne maradjanak az emberek ellátás nélkül. Ez politikai elhatározás kérdése.
Egyelőre nem látszik ilyen politikai szándék. A megvalósításnak inkább politikai illetve pszichológiai akadályát látom. A megélhetésüket elvesztők megsegítését a hazai ellenzék, számos szakértő szorgalmazta, a többi EU-ország pedig meg is valósította. Orbán Viktor pedig nem szereti, ha mások mondják meg, mit kell csinálni. Emlékezzünk, mit mondott a felcsúti kisvasutat ért kritikákra: „Ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig.” Az emberek csak akkor mondják majd, hogy elég volt, amikor ténylegesen éhezni kezdenek. Minden eddigi konfliktustól különbözik a mostani helyzet, de éhséglázadásig nem lenne szabad elmenni, ez senkinek, a kormánynak sem érdeke. Biztos vagyok benne, hogy ha megérzik a robbanásveszélyt, akkor meghátrálnak, és egy fordulattal kihirdetik a támogatást. Ha valahol erőt érzékelnek, eddig is képesek voltak száznyolcvan fokos fordulatra akár egy napon belül is. Nem lennék meglepve, ha a közeli hetekben bejelentenék, hogy mégis pénzt kapnak a friss munkanélküliek.

Herczog László

1974-ben szerzett közgazdász diplomát, dolgozott a Pénzügyminisztériumban, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban, a rendszerváltás után nagyjából húsz évig helyettes államtitkárként érdekegyeztetéssel és bérpolitikával foglalkozott több minisztériumban. 2009 és 2010 között a Bajnai-kormány szociális és munkaügyi minisztere volt.

”Értem a célt, de így nem lehet élni” - bezárkózó települések járvány idején

Unyatyinszki György
Publikálás dátuma
2020.04.20. 07:35

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
Felerősödtek az „idegenellenes” hangok, de a turistacélpontok lakosai közül sokan békével fogadják az érkezőket.
„Túlreagálták ezt az egészet, másképpen is kezelhető lenne a fertőzés terjedése. Súlyosabb lesz a gazdasági válság, amit így okoznak. Sokkal több szó esik a környezetemben arról, hogy kik kerülnek a csőd szélére – mondta Szilvia, a velencei-tavi sétányon.
A polgármesterek a húsvéti után ezen a hétvégén is megőrizhették többlet jogköreiket és korlátozhatták a helyiek és a városi bezártságból menekülő turisták mozgását. Több település határából visszafordították a nem helyi autósokat, számos helyen kötelezővé tették a maszkok viselését, míg néhol éjszakai kijárási tilalmat rendeltek el.
Szombaton a velencei parton néhány babakocsit toló szülő, kocogó és kerékpáros élvezte a jó időt, némi nyüzsgés csak a szupermarket parkolójában volt. Az egyik helybéli asszony szerint a 65 éven felüliek és a krónikus betegségben szenvedők fokozott védelme és kijárásuk korlátozása lenne indokolt, „mindenki más pedig tehesse a dolgát”. Hozzátette, a velenceiek egyébként sem szívlelik a nagy tömeget a parton – kivéve a turizmusból élőket.
- Nem normális dolog, ahányan idejöttek korábban. Ki lehet bírni otthon, nem? – zsörtölődött kicsit egy fiatalabb férfi, aki bankautomatát keresett az üzletsoron. Arra a kérdésre, hogy meddig lehet ezt szerinte elviselni, csak annyit mondott, hogy „ez a szabály”. Mint kiderült, postásként dolgozik, így járja a környéket a járvány idején is.
Egy nyugdíjas házaspár megengedőbb volt. - Mi jó, ha hetente járunk el boltba, egyébként a háznál a kertben vagyunk, így nem sajnáljuk másoktól a partot. Persze ez addig elfogadható, amíg tartják a távolságot és maszkot viselnek – mondta az asszony, míg férje épp az autót pakolta tele a bőséges ellátmánnyal.
Mint a helyiektől megtudtuk, a tömeg akadályozására a legeredményesebb megoldás a parkolók lezárása volt, ugyanis csak szúrópróbaszerűen lehet ellenőrizni, hogy ki hajt be a településre. A próbálkozók nem maradtak el: Velence és a Balaton irányába többszörös volt a forgalom, mint a főváros felé.
- Simán be lehet jönni a városba, csak a bicikliseket fogják meg a határban. Elég, hogy a belvároson kívül hagyja valaki az autóját, utána könnyedén sétál oda, ahova akar – mondta egy szentendrei zöldséges. És igaza volt: nem messze a Bükkös-patak mentén egymás után érkeztek a főút hídja alatti sétányon a kiöltözött vendégek. - Zsámbékról jöttünk esküvőre, de nagyon sietünk! – mondta egy férfi, miközben séta közben a nyakkendőjét kötötte. A kézművespiac hűlt helyén figyeltük – ahol tovább hallgattuk a helyiek beszámolóját –, ahogy a násznép az ünnepélyre igyekezett.
A Spar parkolója Velencén
Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
- Aki kitalálta, hogy a szabad levegőn a piacot bezárja, de a zárt terű szupermarketek nyitva maradhattak, egy barom volt – méltatlankodott az üres standok mellett egy hölgy. Erről érdeklődtünk egy másik férfinál, aki a gyerekeivel játszott a patakparton, de ő kijavította a hölgyet: valóban bezárták a piacot, de a lezárt belvároson kívül a Papszigetnél újranyithatott. A gyerekeit figyelve arról beszélt, hogy nem csekély mentális kihívás kibírni a korlátozást, ezért egyáltalán nem sajnálja, ha – egymásra ügyelve ugyan –, de Budapestről is kimozdulnak az emberek. - Elég nagy ez az ország, nem kell mindenkinek ugyanoda menni – fordult a patak mentén a Pilis hegyei felé. Tanácsát megfogadva a lezárt Dobogókő irányában folytattuk utunkat. Pilisszentkereszt határában mindenhol, ahol talpalatnyi szabad hely volt, autók álltak csoportosan az erdő szélén. A környék ösvényeit nem zárták le – hiszen a túrázás szabad a tágas erdőkben –, de a településen elrendelték a parkolók lekerítését, illetve Dobogókő tetejéről is visszafordítják az autósokat. - Nincs baj a turistákkal, de mivel csak néhány bolt van, ott könnyen tömeg lesz, amit nem tudnak elkerülni az ittenieknek – mesélték maszkot osztó önkéntes fiatalok a faluban. - Értem a célt, de így nem lehet élni – mondta a lezárásokról a hegy alatt kialakult legnagyobb parkolóban egy középkorú férfi. Az emberek jó része pszichózisba került szerinte ebben a helyzetben, és erős túlkapásnak tartotta, hogy egyes településeken – mint történt Badacsonytomajon – még a helyiek is blokádot alkottak. Egy népes család két hónap után találkozott először az erdő szélén, a nagyszülők Nagykanizsán ültek autóba, hogy egy napot Dobogókőn tölthessenek az unokákkal. - Azt látom, hogy a politikusok egy spirálba kerültek. Egymást túllicitálva hoznak sokszor értelmetlen szabályokat is, hogy ezzel bizonygassák erejüket, és hogy ők megvédik az embereket – fogalmazott a családfő. Szerinte ez ugyanúgy káros a társadalomra, a vezetők pedig magukat védik: bármi lesz, mondhatják, hogy „mindent megtettek” és nem övék a felelősség.