Kabai Tibor;
13. havi nyugdíj;
2020-05-13 06:05:00
Állapítsuk meg: a 13. havi nyugdíj politikai termék. Ennek alapján természetesen nem lehet nyugdíjszakmai kérdésként kezelni, nem lehet feltenni fenntarthatósági, demográfiai, pénzügyi, szociális, stb. kérdéseket, vagy keresni benne a nyugdíjrendszer működését érintő logikát. Vagy ha mégis keresünk benne ilyesmit, annak semmi értelme. Több jelenség is arra utal, hogy szimpla politikai termékként tekintsünk rá.
Gulyás miniszter úr a múlt heti kormányinfón megismételte, hogy „a baloldali kormányok még a válság idején is elvettek a nyugdíjasoktól, míg mi a válság közepette is visszaadunk”. Ezt a mondatot különböző hangszerelésben még sokszor fogjuk hallani.
Árulkodó, hogy először a miniszterelnöki bejelentés a 13. havi „visszaépítéséről” beszélt, majd ezt követően Palkovics miniszter úr tájékoztatása szerint inkább plusz egy-egy heti nyugdíjról lehet beszélni négy év távlatában, jövő évi indítással, mindösszesen 280 milliárd forint költséggel (egy heti nyugdíjkiadás kb. 70 milliárd forint, 4x70= 280 milliárd). Ez a nyugdíjasok körében nem örömet, hanem értetlenséggel vegyes felháborodást váltott inkább ki. Néhány napra rá (talán mert addig a Fidesz bemérte, hogy a 13. havi nyugdíj ilyen formában történő „visszaépítése” inkább kontraproduktív, Gulyás miniszter úr világossá tette: 2021. februárjában először a 13. havi nyugdíj egynegyed részét kapják meg az érintettek, majd a következő évben annak a felét, utána a háromnegyedét, végül 2024-ben a teljes 13. havi nyugdíjat.
Így már más. Ezt csinálta a Medgyessy-kormány is: 2002-ben kaptak először a nyugdíjasok egy heti pluszt, majd évről évre többet, mígnem 2006-ban kaptak először „igazi” 13. havi nyugdíjat. Ez azt jelentette, hogy az akkori vegyes indexálás szerinti nyugdíjemelés mellett, azon felül kaptunk mintegy 8,3 százalék emelést. Adták, amíg adhatták, elvették, amikor már nem lehetett adni.
A „visszaépítésről” a bejelentés a pandémiás helyzetet kezelni kívánó gazdasági intézkedések között történt, mintha ennek bármi köze lenne a járványhoz. Úgy vélem, inkább ahhoz van köze, hogy a Fidesz megerősíti felkészülését a 2022-es parlamenti választásra.
A kérdés inkább az, hogy a Fidesz miért gondolta azt, hogy szemben az eddigi évi 10 ezer forint plusszal, most ennek a többszörösét is megéri nekik a nyugdíjas szavazat. Ez az Orbán korszak legjelentősebb, a nyugdíjasokat kedvezően érintő lépése, a hatása ezért nagyon pozitív lesz a nyugdíjasok körében, javítani fogja a Fidesz támogatottságát. Talán jobban félnek most, mint négy éve, de jelzi azt is, hogy semmi sem lesz túl drága nekik a hatalomban maradás érdekében.
A bejelentés rámutat arra is, hogy a Fidesz valójában semmit sem kíván változtatni a jelenlegi nyugdíjrendszeren. Tudjuk, hogy a jelenlegi rendszer mélységesen igazságtalan: méltatlanul sokat ad keveseknek és méltatlanul keveset sokaknak. Továbbá ez a helyzet folyamatosan újratermelődik, az ellátásokban megjelenő feszültségek nem csökkennek, hanem nőnek. Orbán 10 éve a nyugdíjasok számára az elszegényedés 10 éve, amelyet csak súlyosbít az egészségügy végletes elhanyagolása. Egyszerre érzünk pénzügyi és fizikai ellátatlanságot – amelyre a jelenlegi pandémia élesen rávilágított.
Ha a 13. havi nyugdíj politikai termék, akkor politikai választ kell rá adni. A Nyugdíjasok Pártja 50+ álláspontja szerint a 13. havi nyugdíj nem plusz, hanem kompenzáció. Ez lehet a Fidesz ígéretének pozitív olvasata. Kompenzáció – legalább részben – a relatív elszegényedésért, hiszen tudjuk, hogy 2016 és 2020 között nagyon lemaradtak a nyugellátások a keresetek mögött. Ezen idő alatt a helyettesítési ráta (az induló nyugdíj aránya a havi keresethez képest) 66 százalékról 55 százalékra csökkent. Nőtt a különbség az átlagnyugdíj és az átlagkereset között: 2014-ben az előbbi még a 68 százalékát tette ki az utóbbinak, 2018-ban viszont már csak az 58 százalékát. 2020-ban a létminimum (mintegy 95 ezer forint/hó) alatti nyugdíjszerű ellátást kap a nyugdíjasok csaknem fele, egymillió ember!
A 13. havi nyugdíjat azért is politikai terméknek kell tekintenünk, mert a rendszer alapvető igazságtalansága ettől nem változik, sőt folyamatosan újratermelődik. A százalékos arányú kiegészítés logikája szerint a kisnyugdíjas kis pénzt kap, a nagynyugdíjas nagyot. A szlovákok ezt is jobban csinálják, ott minden nyugdíjas egyenlő arányban kapja meg az ottani átlagnyugdíjat, míg a lengyeleknél a 13. havi csak az átlagnyugdíj alatti nyugdíjasoknak jár.
Ezzel szemben egy paradigmatikus változás (azaz a rendszer logikáját lényegesen megváltoztató modell, mint például az alapnyugdíj + munkanyugdíj + nyugdíjbiztosítások modell) alapvetően rendezné át a nyugdíjrendszert, és amelyben a 13. havi nyugdíj kérdése már eleve fel sem vetődhet. Lehetséges olyan nyugdíjrendszert kidolgozni, amely az időskori végletes szegénység kezelését is megoldja az alapnyugdíj bevezetésével, ugyanakkor világos, átlátható, a biztosítási teljesítménnyel arányos nyugdíjat keletkeztetne, amelyben szociális vagy politikai szempontok már nem játszhatnának szerepet. Ennek gyakorlatias modellje lehet például a német pontszámításos rendszer.
Úgy vélem, nyugdíj ügyben a felelős politikának elsősorban ezzel kellene foglalkoznia. Van még két évünk 2022 áprilisáig, hogy kidolgozzuk egy új nyugdíjrendszer jogszabályi kereteit.