A Szamár és a Nyuszi esete

A YouTube-on látható Enyedi Ildikó filmrendező mesteri ujjgyakorlata.

A koronavírus miatti kijárási korlátozások egyértelművé tették: filmfesztivált idén effektíve nem lehetséges hagyományos módon megszervezni. Így minden egyes rendezvény más-más utat választott, hogy azért idén ne múljon egy nyomtalanul. A vezető görögországi mustra, a Thesszaloniki Nemzetközi Filmfesztivál a kreatívabb, gyakorlatiasabb megoldások közül is talán a legjobban választotta: korábban már náluk szereplő rendezőket felkértek, hogy készítsenek úgynevezett karanténfilmeket. A másik támpont az volt, hogy a művek inspirációként használják fel Georges Péréc Species of spaces and other pieces című kötetgyűjteményét valamilyen formában és a szereplők emberek és/vagy állatok legyenek.

A projekt azért is érdekes magyar szempontból, mert a felkért alkotók között ott volt Enyedi Ildikó is. A fesztivál „csomagokban” hozza nyilvánosságra az elkészült műveket és az Enyedi-etűd a minap nyilvánosságra hozott Species 3. című válogatásban van, ami most ingyen nézhető a rendezvény YouTube-csatornáján vagy a Mubin.

„A járvány kitörése hatalmas hullámot korbácsolt fel a jó szándékú konyhafilozófiákból is. Ez hívta fel a figyelmemet arra a megható, még legnevetségesebb formájában is szívszorító és mélyen érthető emberi igényre, hogy mindig keressünk valamiféle felsőbb, az életünket formáló erőt. Jelentést akarunk találni minden mögött, ami velünk, körülöttünk vagy általunk történik. Elég sértő is lenne, ha az Univerzum csak úgy keresztülnézne rajtunk…” – olvasható Enyedi Ildikó bevezetője a Mubin. Persze, ehhez érdemes tudni, hogy a rendező műve középpontjába a Budapesten élő plüss Nyuszit és a Los Angelesben lakó műanyag Szamarat állította, és ha szimplán jellemeznem kell: zseniális, ahogy ezek a „lények” az élet értelmét próbálják megfejteni. De ahelyett, hogy bármit is lelőnék, inkább idézem még egy kicsit a rendező gondolatait: „Mindketten természetüknél fogva filozofikus beállítottságú állatok. Igazán leleményesen próbálnak belesni a létezés függönye mögé, hogy ott mintát, célt és okokat találjanak. És ebben pont annyira járnak sikerrel, mint mi, emberek...”

A mesteri ujjgyakorlat mellett Enyedi Ildikó nagyszabású Füst Milán-adaptációján, A feleségem történetén dolgozik. Jelenleg az utómunkáknál tartanak. Mindazonáltal, a filmet, amíg még szó volt fesztiválokról, Cannes-ra prognosztizálta a szakma. Enyedi a HVG-nek adott interjújában azt mondta: kiszámíthatatlan, hogy a jövőben milyen paraméterek szerint fognak működni a filmfesztiválok. „Klasszikus, 35 milliméteresre forgatott mozifilmként A feleségem története első megjelenése vászonra kívánkozik, csak utána kerülhet online forgalmazásba” – húzta alá Enyedi Ildikó.