Babiczky Tibor: Hurok

Egy marék homok.

Tárd ki ujjaid,

ereszd a szélbe.

A szerkezet most,

szemcsék mindenütt,

részekben ragyog.

Itt egy homokszem,

s ugyanaz amott.

Egy marék homok.

A kéz esetleges,

mint a mozdulat.

Állandó a szél,

de – ki tudja? – más.

Semmi nem lesz már

többé ugyanaz.