- Elegem lett! Nem vagyok bűnöző. Mindig jót akartam, segíteni a rászorulókon, de folyamatosan keresztbe tesznek. Még főzök egy utolsó adag ételt, kiosztom, aztán befejezem – mondta a Népszavának Pintér Judit, aki már több mint fél évtizede gondoskodik a kaposvári hajléktalanokról, valamint a somogyi megyeszékhely legszegényebb lakóiról.
Mint arról lapunk korábban beszámolt, az asszony még március közepén hozott létre egy csoportot a Facebookon annak érdekében, hogy főzéssel és ételcsomagokkal segítsen a rászorulókon. A kezdeményezéshez több mint négyszázan csatlakoztak, így a folyamatosan érkező adományoknak és utalásoknak köszönhetően rendszeresen jutott meleg étel és tartós élelmiszer a legszegényebbeknek. Nagyjából húszan számíthattak a segítségre, nekik az önkéntesek vagy házhoz vitték a pakkokat és a főtt ételt, vagy Pintér Judit eresztette le az erkélyéről egy kosárban a saját lakásán megfőzött mindennapi betevőt. Az önzetlen segítség azonban nem mindenkinek nyerte el a tetszését.
- Örülhetnek, akik folyamatosan akadályozni akartak, feljelentgetnek, csak azt nem tudom, hogyan számolnak el a lelkiismeretükkel, amikor miattuk nem jut étel az éhezőknek. Persze tudom, egy pillanatig sem gondolnak rájuk – fogalmazott Pintér Judit. Az asszonyt ugyanis feljelentette a szomszédja, a napokban pedig levelet kapott Csillag Gábortól, Kaposvár jegyzőjétől. Ebben arra hívják fel a figyelmét, hogy az ételosztásnak meg kell felelnie a közegészségügyi előírásoknak, a tevékenység pedig engedélyköteles.
- Nem is lakik itt! – mondta a feljelentő szomszédjáról Pintér Judit. – Nagyjából fél éve vette meg az egyik lakást, de még mindig az egyik kertvárosi részen él, hetente talán egyszer jön ide, tesz-vesz, majd elmegy. De így is zavarta, hogy az erkélyen főzök. De hát hová tenném az üstöt a lakásban?!
A feljelentés mellett az asszonyt leginkább az zavarja, hogy az önkormányzat az ő véleményére nem volt kíváncsi, pedig pontosan tudják, mióta segít a rászorulókon.
- Nem ez volt az első feljelentés ellenem – jegyezte meg. – Amikor régebben a kapualjban osztottam reggelente a csomagokat, rám hívták a rendőrséget és a katasztrófavédelmet. Annyian jöttek, alig fértek el a lépcsőházban. És láthatóan nagyon szégyellték magukat, amikor megkérdeztem: tényleg az a bűnöm, hogy enni adok a szegényeknek? Akkor el is sikkadt az ügy, sőt, az önkormányzattal is egyeztettem, hogyan lehetne legálisan segíteni. Ajánlottak helyiségeket, de rossz helyeken, sokan nem tudtak volna eljönni azok közül, akiknek szükségük van rám.
Így maradt a Fő utcai lakás, ahová az is becsengethetett segítségért, aki nem ismerte Pintér Juditot.
- A főzéshez a hozzávalókat hentestől, zöldségestől, boltoktól kapom, illetve ugyanúgy megvásárlom, mint bárki – magyarázta. – Most, hogy járvány van, nem érintkezem senkivel, a főzés után kiporciózom az adagokat, bezacskózom őket, s miután felhúztam a kosarat, fertőtlenítem. Akik hozzám járnak, mindnek adtam kesztyűt, maszkot. Higgye el, nem jókedvemben csinálom ezt az egészet, s nem is az én feladatom lenne, de egész egyszerűen a lelkiismeretem nem hagyja, hogy a 21. században emberek éhezzenek.
