A társas kapcsolatok is segíthetnek az érzelmi rugalmasság növelésében

Van, aki a nehéz élethelyzeteket is lazán veszi, más pedig a könnyebbeket is megszenvedi. A szakértő azt is elmondta, a reziliencia fejleszthető.

Hosszútávú stresszhatás, például munkanélküliség, krónikus betegség, stresszes munkahely vagy a jelenlegi járványhelyzet folyamatos készenléti állapotra kényszeríti a szervezetet. Az, hogy ez szorongáshoz vezet-e, annak a függvénye, hogyan viszonyulunk a helyzethez, milyen megküzdési kapacitásunk van, milyen társas támogatással bírunk és mennyire vagyunk reziliensek. Ez, a kutatókat évtizedek óta foglalkoztató fogalom olyan rugalmasságot, ellenállóképességet jelent, amely a nehéz élethelyzetekkel való megküzdésben jelenthet komoly segítséget – mondta Vizin Gabriella, a Semmelweis Egyetem klinikai pszichológusa, pszichoterapeuta és az ELTE PPK egyetemi adjunktusa a Népszavának.

A tapasztalatok alapján az emberek egy része nagyon nehéz élethelyzeteken is könnyen képes túltenni magát, míg mások a kevésbé stresszes életeseményeket is nagyon megszenvedik. Fokozza a sikeres megküzdést a gondoskodó, biztonságos gyermekkor, a családtagok és barátok támogatása, viszonylag kevés traumatizáló élmény megélése, kedvező szociális és gazdasági státusz, a saját értékrend és a spiritualitás is. Ezek hiányában egy fokozottabb stresszel járó esemény esetén nagyobb az esély az összeomlásra, a szorongás fokozódására, legrosszabb esetben pedig a poszttraumás stresszzavar kialakulására.

Aki a tartós stresszt szorongással, kétségbeeséssel éli meg, valószínű, hogy katasztrofizálja is a helyzetet, azaz a legrémesebb következtetést vonja le és a legszörnyűbb következményre készül. Járványhelyzet esetén ilyen lehet: az „Elkapom és súlyosan megbetegszem!” vagy még rosszabb esetben: a „Belehalok!”. Néhányan képzeletben talán „látták” is magukat intenzív osztályon feküdni, a családtagjaik közelségét nélkülözve teljesen kiszolgáltatottan a halál markában. A korlátozások következményeként pedig felmerülhet a „Képtelen vagyok megküzdeni a helyzettel!”, az „Elveszítem a munkámat, leépítenek, kirúgnak!” és a „Soha nem lesz jobb!” gondolat. Ezek ugyan egyáltalán nem biztosak, hiszen senki nem lát a jövőbe, az érintett mégis „tudja”, hogy így lesz. Ez a „bebeszélés” fokozza a szorongást is – mondta Vizin Gabriella.

A tartóssá váló szorongás feszültséggel, alvászavarokkal, ingerlékenységgel és olyan testi tünetekkel is járhat, mint a fejfájás, a gyomorfájdalom, a hasmenés, esetleg a hányás. A poszttraumás stresszzavar tünete lehet a stresszt okozó esemény ismételt újraélése álmokban, képekben, az eseményre emlékeztető helyek és helyzetek kerülése, vagy súlyos alvászavar is. Következménye lehet depresszió, megnövekedett alkoholfogyasztás, örömet okozó tevékenységek kerülése, társas izoláció, magány és legrosszabb esetben akár öngyilkosság is.

A szorongást a súlyosságától függően önsegítő tevékenységekkel, de akár gyógyszeresen, nagyon súlyos esetben kórházi ellátással kell kezelni. Enyhébb tünetek enyhítésében segíthetnek a különböző relaxációs technikák, például a mindfulness, azaz a tudatos jelenlét meditáció, a testmozgás, a jóga, a kreatív tevékenységek, a kertészkedés, vagy bármilyen figyelemelterelő elfoglaltság. „Próbáljuk átgondolni és fokozni a megküzdésünket: a társas támogatás: barátok, közösségek, családi kötelékek fenntartása, legalább online vagy telefonos kapcsolattartás szeretteinkkel és a spiritualitás gyakorlása is hatásos lehet. A járványhelyzetben fontos, hogy minél több általunk kontrollálható tényezőt alkalmazzunk; a napirend kialakítása, a fertőzés lehetőségének minimalizálása maszk használatával és fizikai távolságtartással, a munka melletti kellemes tevékenységek végzése, a rendszeres testmozgás, a relaxáció is ilyen lehet” – sorolta a szakember.

Ha sikerül beazonosítani a katasztrofizáló gondolatokat, érdemes átgondolni, hogy amitől tartunk, mekkora eséllyel következhet be és megküzdöttünk-e már hasonló helyzetekkel életünk folyamán. Az is segíthet, ha átgondoljuk, hogyan vigasztalnánk egy ilyen helyzetben lévő barátunkat. Ha a szorongás nem enyhül, érdemes szaksegítséget keresni. Poszttraumás stresszavar esetén szükség lehet pszichoterápiás vagy gyógyszeres kezelésre, ha súlyossá válik az alvászavar, vagy olyan méllyé az elkeseredés, hogy a halál gondolata is felmerül, pszichiátriai segítségre vagy szakpszichoterápiára is – tette hozzá Vizin Gabriella.