Mozgással lassítható az időskori izomvesztés

Világszerte 50 millió szarkopéniás beteg van, becslések szerint 2050-re 200 millióra nő a számuk.

Sokak számára ismeretlen fogalom a szarkopénia, pedig a kor előrehaladtával járó izomtömeg- és izomerővesztés az idősödő társadalmak egyik meghatározó, fizikai teljesítményt és napi aktivitást erősen korlátozó jelensége. A probléma elsősorban azt a 65 év feletti korosztályt érinti, amely a járványhelyzet miatti izoláció és mozgáshiány következtében különösen veszélyeztetetté vált.

„Az évek múlásával felgyorsul az izmok sorvadása: csökken az izomerő és az izomrostok száma és mérete is. 30 és 50 éves kor között az izomtömeg tízévente 3-8 százalékkal, 50 és 60 éves kor között évente 10 százalékkal, 60 és 80 év között pedig már több mint 60 százalékkal csökken, ami a fizikai erőnlét és az életminőség rohamos romlásához vezet” – mondta Ferenc Mária, a Budai Egészségközpont reumatológus főorvosa.

Az úgynevezett elsődleges szarkopénia oka az öregedés, a másodlagost viszont számos egyéb belgyógyászati, reumatológiai és daganatos betegség is előidézheti, például elégtelen energia- és/vagy fehérjebevitel (anorexia, gyomor-, bélrendszeri megbetegedések, felszívódási zavar), túlsúly, elhízás, 2-es típusú cukorbetegség, inzulinrezisztencia, csökkent D-vitamin bevitel, szisztémás megbetegedések (sokízületi gyulladás, daganat), genetikai okok, csontritkulás, korral járó hormonális változások.

A kezdődő szarkopénia legjellemzőbb tünete a combizomerő – elsősorban a combfeszítők erejének – csökkenése, de jele lehet a más betegségre vissza nem vezethető fáradékonyság, a hosszabb gyaloglás megerőltetővé, a lépcsőzés és a székből felállás nehézzé válása is. Az egyéb fizikai korlátozottságot jelentő mozgásszervi, érrendszeri és neurológiai betegségek, például Parkinson-kór súlyosbítják a panaszokat. Az izombetegség nemcsak a fizikai teljesítőképességet, a mobilitást és az általános állóképességet csökkenti, de növeli a károsodás, a fogyatékosság, valamint a társbetegségek kialakulásának és a korai halálozás kockázatát is. Csontritkulásban szenvedőknél fokozza a törési rizikót, mert súlyos szarkopénia esetén az esések száma megháromszorozódik.

Mozgás, fehérje és D-vitamin

„A szarkopénia az öregedéssel együtt elkerülhetetlenül megjelenik mindannyiunk életében, de korántsem mindegy ennek mértéke és intenzitása. A legfontosabb a megmaradó izmok karbantartása, illetve megőrzése, amit napi rendszerességű testmozgással lehet elérni, például a combizom erősítésével, kis súlyzós edzéssel, gumiszalaggal végzett, ellenállásos gyakorlatokkal, lépcsőzéssel, lassú vagy közepes tempójú gyaloglással, enyhe emelkedőn sétálással, hegyi túrával, szobakerékpározással és a kifejezetten a 70-80 év feletti korosztály számára összeállított Otago-módszerrel végzett tornával is. Az idősek számára a mozgáshiányos életmód szarkopéniával párosulva a funkcionális képességek elvesztését és a biztonságérzet megingását eredményezheti, ezért fontos, hogy olyan erő- és ellenállásos gyakorlatokból álló tréninget építsenek be a mindennapjaikba, amellyel hatékonyan fejleszthetik az egyensúlyérzéküket és az állóképességüket” – hangsúlyozta a szakorvos.

Az izomzat felépüléséhez megfelelő fehérjebevitelre is szükség van, amit tej, író, hal, tojás és csirkehús fogyasztásával lehet megtenni. Megelőzésre naponta testsúly-kilogrammonként 1,1 gramm fehérje fogyasztása javasolt. A megfelelő D-vitamin is segít a szarkopénia elleni küzdelemben, normális D-vitamin szint esetén is napi 800-1000 NE D3-vitamin szedése javasolt, főként az őszi-téli hónapokban – tette hozzá Ferenc Mária.