Weben guba – Nagy erőkkel támadják a tolvajok a virtuális pénztárcákat

Publikálás dátuma
2020.06.13. 18:40

A karantén jelentős érvágás volt a betörőszakma számára, hiszen az eredményes munkához home office-ozó embereket is kellett volna lopni. A tolvajok ettől függetlenül is nagyobb erőkkel kezdték támadni a virtuális pénztárcákat, és ez minden bizonnyal így marad, hiszen egyre többen és egyre több időt töltenek a webes felületeken.
Haszontalan termékekkel – vagy egyáltalán nem létezőkkel – és adathalászattal működnek a tolvajok az interneten. Utóbbira volt riasztó példa a banki ügyfelet mobiltelefonos SIM-kártya-cserékkel, és végső soron 51 millió forinttal megkárosító tranzakció-sorozat. Ahogy ez a nagy katasztrófáknál lenni szokott, több, egymástól független baki kellett a bajhoz, de elsősorban a számlatulajdonos vétett, amikor elhitte, hogy olcsón jut nagy értékű fővárosi lakáshoz, és akkor sem gyanakodott, amikor e-mail kapcsolatba került a csalókkal. Hiba volt azonban megnyitni egy olyan fájlt, ami ezúttal a céges adatokhoz adott hozzáférést. Ezekkel már mehetett a SIM-csere, és az átutalások azonosítása sem okozott gondot. A történet jogi felelősségi és jogi vonatkozásait még egy ideig kutatják majd, hiszen mindenkinek a biztonság és a sértetlen reputáció az érdeke.

Virtuális viharfelhők

„Ahogy az interneten elérhető szolgáltatások köre is bővül, az ezeket érintő támadásokon szerezhető illegális profit mértéke is folyamatosan növekszik – mondja Kerékfy Miklós IT-biztonsági szakértő. – Emellett a cégek – bankok, nagyvállalatok – és kormányzatok egyre növekvő digitális jelenléte folyamatosan növeli a támadás lehetséges felületét. A digitalizált folyamatok elsősorban végpontokon és internet felé nyitott szervereken működnek, másrészt a szervezetek egyre jobban nyitnak a felhő felé, azaz a kapacitásukat részben vagy egészben külső szolgáltatókhoz helyezik.” A szakértő szerint ezeket az új támadási felületeket nem lehet a hagyományos megoldásokkal kivédeni, hiszen a fenti trendek a támadóknál is megjelentek. A folyamatos fejlődés miatt egy-egy támadás költsége egyre csökken, míg az általa okozott kár értéke egyre nő. Amíg az „áldozatok” a folyamataik és működésük egyre hatékonyabbá és olcsóbbá tételén dolgoznak fejlett rendszerek és algoritmusok használatával, addig a „támadók” is ugyanezt teszik. Emiatt az IT-biztonságnak sem szabad lemaradnia, hogy lépést tarthasson a digitalizációs versenyben. Kerékfy Miklós azt mondja: az információtechnológiai biztonság nem egy folyamat, amelynek van eleje és vége, hanem egy gondolkodásmód: a potenciális támadók előtt próbálnak járni egy lépéssel. „Ennek a gondolkodásmódnak a vállalati vagy kormányzati működésben vannak felismerhető jelei: a kockázatmenedzsmentben már előkelő helyet foglal el az IT-biztonsági kockázatok kezelése, egyre magasabb a szakmai felkészültség, növekszik a büdzsé.” A magánéletben ugyanennyire fontos, hogy tisztában legyünk az általunk használt informatikai eszközök és szolgáltatások kockázatával. Mindazzal, amit veszíthetünk, ha jogosulatlanul használják helyettünk. „A szakmában sokat hangoztatott kockázatarányos védelem a legjobb, amit tehetünk: a legértékesebb digitális tulajdonunkat – e-bank, ügyfélkapu, de a levelezés vagy akár közösségi profilok is idetartozhatnak – védjük meg a lehető legtöbbféle módon – mondja a szakértő. – Szerencsére ma már nem kell súlyos összegekért a zsebünkbe nyúlnunk, sok ingyenes megoldás is létezik. A többfaktoros azonosítást már minden nagyobb szolgáltató készen szállítja, nekünk csak használnunk kell. Nem szabad megfeledkezni a biztonságtudatosság fejlesztéséről sem, amivel megakadályozható, hogy káros alkalmazásokat telepítsünk a számítógépünkre, másrészt a rólunk fellelhető adatok mennyiségét is korlátoznunk kell. Az e-mail címünkre legalább annyira vigyázzunk, mint a rendes lakcímünkre!”

Óvatlan kattintók

A szociális távolságtartási szabályokkal különösen az idősek szorultak be a zárt terekbe, és a világháló jelenti nekik a nagyobb védelmet a világban barangolásra. Viszont ami egészségügyileg biztonságosabb, nem feltétlenül az informatikailag. A Kaspersky nevű internetbiztonsági cég közelmúltban elvégzett felmérése szerint különösen az idősek felkészületlenebbek és óvatlanabbak: az 55 évesnél korosabb emberek csaknem fele (46 százalék) nem tesz komolyabb intézkedéseket online adatainak védelme érdekében. A 25–34 éves korosztálynál ez az óvatlansági arány alig több mint 20 százalékos: csak minden ötödik fiatal nem érzi magát veszélyben az internetes böngészés közben. A cég egy korábbi kutatása azt találta, hogy a válaszadók közel fele tapasztalt az eszközei valamelyikén legalább egy kiberbiztonsági támadást – vírust, kémprogramot, adathalász e-mailt – a megelőző öt évben, ideérte a fiatalabb korosztályt is, ahol ez az észlelési arány 59 százalékos volt. Mindez azt jelentheti, hogy az adataikat ellopják, harmadik fél számára elérhetővé teszik. Az idősebb generációk az elmúlt csaknem húsz év Kattints rá, nagyi!-programjai ellenére is nagyságrendekkel nehezebben tesznek különbséget a valódi ajánlatok és az online csalások között.

Életveszélyes csalók

Erre találtunk példát a Cardio NRJ nevű vérnyomáscsökkentő csodaszer számos internetes reklámjában. Hamar feltűnt ugyanis, hogy a 20 600 forint helyett fél áron kínált termék mellett felszólaló néven kardiológus égen-földön nem létezik. „Orvostudományi jelöltet” pedig nem ismer a szakma, csak a Google tréfás kedvű félrefordítója, Vadász Gyula pedig a román kiadásban Johann Reitzburgként szerepel. Szóval még a látszatra sem adnak a tízperces weblapokat összekalapáló csalók, miközben bíznak a szemüveget-botot eldobó, és azon nyomban utaló megrendelőkben. Aligha volna tucatnyi semmirekellő honlap, ha a számításuk nem jönne be időnként. Az egyik hazai bulvárlap írt az előzményekről, akkor még a ReCardio és Powder Detonic készítmények kapcsán, amelyek a Cardio NRJ előzményeinek tekinthetők. Akkoriban a Magyar Kardiológusok Társasága is megszólalt, jelezve, hogy olyan készítményt árulnak az interneten szív- és érrendszeri megbetegedések kezelésére, amelynek alkalmazása akár életveszélyes állapotot is okozhat. A társaság felhívta a figyelmet: a reklámok arra biztatják a betegeket, hogy kizárólag a honlapjukon megrendelhető készítménnyel kezeljék a magas vérnyomásukat, vagyis hagyják el az orvos által előírt terápiát, ami szintén okozhat életveszélyes állapotot. A lap akkor nem tett említést róla, de az Országos Gyógyszerészeti Intézet már tavaly októberben vizsgálatot indított a Magyar Hypertonia Társaság bejelentése nyomán. Közleményükben hangsúlyozták, a ReCardio nevű készítménnyel kapcsolatban számos ponton valótlanságon alapuló reklámkampány indult, amely nem létező intézmények nem létező fejlesztéseire utal. Teszi mindezt az állampolgárok hiszékenységének kihasználásával az azonnali internetes megrendelés és gyors haszonszerzés céljából. Felhívták a figyelmet arra is, hogy a készítményről semmilyen tudományosan megalapozott ismeretet nem közöltek az elérhető szaklapok. Járai Zoltán címzetes egyetemi tanár, a Magyar Hypertonia Társaság elnöke most azt közölte: információik szerint a készítmény bevizsgálása megtörtént, vérnyomáscsökkentő hatóanyagot nem találtak benne. Miután az internetes hirdetések alkalmasak a fogyasztó megtévesztésére, jogászaik vizsgálják további jogi lépések lehetőségét. Megkerestük az OGYÉI-t, hogy áll a vizsgálat, és a Gazdasági Versenyhivatalt is, hiszen az egészségügyi vonatkozások (vagy azok hiánya) mellett a tisztességtelen ­piaci magatartás kérdését is feszegetik a csalók. A GVH versenykultúra-fejlesztési munkatársa Csernyánszky Mihály úgy tájékoztatott: a Detonickal és a Cardio NRJ-vel kapcsolatban ez idáig nem érkezett jelzés hozzájuk. A Recardio ügyében viszont kaptak panaszt januárban, amit a fogyasztóvédelmi hatósághoz továbbítottak.

Szem előtt „libamombák”, düvely a szívben

A talmi internetes oldalak – ha másról nem – a veretesnek nem nevezhető nyelvezetükről időnként egészen jól felismerhetők. A Cardio NRJ például a szívroham és a sztrók jelei között ír a gyors fejfájásról, a szapora izzadságról és az instabil pszichológiai állapotról, bármi is legyen az. Az „egész nap nyugodtan érzi magát” kitétel már egészen gyanús, a „rossz álom” az olvasáskor stimmelni látszik, de az utolsó ütés a „szem előtt megjelenő libamombák”. A kifejezést érdekes módon ismeri az internet, de szinte csak orosz oldalakon, gépi webgyorsfordítással, és végső soron nem sikerült hitelt érdemlő magyarázatot találnunk rá, mert felugró ablakok kínáltak üzleti lehetőségeket…

Szerző

Kongó: vészharang és vakcina

Publikálás dátuma
2020.06.13. 17:30

Fotó: MSF / AFP
Ebola, Covid–19, AIDS, malária és kanyaró – egyszerre. Ez nem egy Zs kategóriás katasztrófafilm szinopszisa, hanem járványügyi realitás Közép-Afrikában. Jó hír viszont, hogy a koronavírus esetében a szakemberek rosszabbra számítottak.
A WHO egészségügyi világszervezet június első napján jelentette, hogy újból kitört az ebola a Kongói Demokratikus Köztársaságban. A közép-afrikai ország keleti felén már több mint egy hónapja nem találtak új fertőzöttet. Ezúttal ezer kilométerrel távolabb, a hatalmas (Magyarországnál 25-ször nagyobb, fél EU-nyi területű) egykori belga gyarmat északnyugati részén, Mbandaka városában alakult ki góc, valószínűleg függetlenül az előzőtől. Ez a tizenegyedik járvány Afrikában, amióta 1976-ban azonosították a vírust, és a Kongó-medence egyik folyójáról nevezték el.

A csodafegyver

Az ebola ellen az orvostudomány most először vetheti be csodafegyverét: az új védőoltást. Kísérleti jelleggel, a legutóbbi válsághelyzetben már használták a vakcinát, ígéretes eredménnyel. Kétezer embert immunizáltak, a fertőzöttekkel kapcsolatba kerülő rokonokat, szomszédokat és kollégákat, egészségügyi dolgozókat. Marylyn Addo, a Hamburg-Eppendorfi Egyetemi Klinika infektológusa arra számít, hogy a 2018-ban beoltottak még védettek. Egyelőre nem tudni, meddig tart ki a hatás. Azóta, 2019 végén az Ervebo nevű oltóanyagot engedélyezték, és a Merck amerikai gyógyszeripari cég gyártani kezdte. A gyártó közlése szerint szükség esetén rendelkezésre áll Ghánában, Zambiában és Burundiban is. Eteni Longondo, a Kongói Demokratikus Köztársaság (a volt Zaire) egészségügyi minisztere az új kitörés hírére megerősítette: lesz oltóanyag az érintett Équateur tartományban is. Akárcsak a kísérleti stádiumban, ezúttal is a kontaktszemélyeket kezdik oltani, hogy védőgyűrűt vonjanak a fertőzöttek köré.

Emberi tényező

A baj csak az, hogy hangosak az oltás ellenzői, mert tavaly néhányan megkapták az injekciót, mégis betegek lettek. Ez annál fordulhat elő, aki már az oltás pillanatában is fertőzött, de még a lappangási időn belül. Csakhogy ezt, akárhogy próbálták, nem sikerült megértetniük a he­lyiek­kel. A korábbi kitörések alatt az is meg­esett, hogy felheccelt tömeg támadt a járványközpontokra. A fertőzöttek, ha bírtak, szétfutottak a lincselés elől, tovább terjesztve a vírust. Meghiúsult a nyomonkövetés, mert a vírushordozók bizalmatlanok a külföldiekkel. Nem árulják el, merre jártak, kivel találkoztak az előző napokban, nehogy ismerőseiket háromhetes, katonasággal őrzött karanténba zárják. A betegek szívesebben fordulnak segítségért he­lyiek­hez: magánklinikához, patikushoz vagy varázslóhoz, ki-ki iskolázottsága, anyagi lehetőségei szerint. Trish Newport, az Orvosok Határok Nélkül (MSF) segélyszervezet helyettes programigazgatója így összegez: „Nem tehetünk semmit anélkül, hogy megszereznénk a közösség bizalmát és közreműködését, mindjárt az elején.” A fővárosban, Kinshasában a koronavírusról híresztelik, hogy isten büntetése, ami a melegek elleni uszításba torkollott. A kétségbeejtő babonás tudatlanság éppúgy a hétköznapok szomorú valósága, mint az egyéb súlyos fertőző betegségek, az AIDS, a kanyaró. Szűkös a gyógyító­kapacitás, az ebola és a Covid–19 fontos erőket köt le. A genfi központú segélyszervezet munkatársa egyik helyi segítőjük tragédiáját említi: a férje és két gyermeke halt meg maláriában. Ez a trópusi betegség, régies nevén a váltóláz egy átlagosnak mondható évben 400 ezer emberrel végez Afrikában.

Gazdagok nyavalyája

„Eddig a vírusos betegségek, mint amilyen az ebola, a szegények betegségei voltak. A koronavírussal más a helyzet. A Covid–19 a gazdagok betegsége” – magyarázza Daniel Geiger, a Hamburgi Egyetem válságkutatója. Dél-Afrikába a külföldre járó elit hurcolta be, tőlük kapták el a cselédek és takarítók, akik továbbadták a nyomornegyedekben. Ám a kontinens eddig megúszta a legrosszabbat. A koronavírus Afrikában nem okozott hasonló tragédiát, mint Ázsiában, Európában, Észak- és Dél-Amerikában. A Kongói Demokratikus Köztársaságban például 88 Covid-halálesetet tartanak nyilván. A következmények egyelőre enyhébbek, mint amitől tavasszal féltek, amikor megkongatták a vészharangot. Szerencsére Fekete-Afrikában jóval kevesebben utazgatnak, mint a jóléti társadalmakban, ők se szórakozásból. Etiópiába a nagy állami építkezéseken dolgozó kínai vendégmunkások vitték magukkal a koronavírust. A német kutató szerint a hatóságokat nem érte készületlenül a krízishelyzet, jól hasznosítják az ebolakitörések járványügyi tapasztalatait. Muszáj is volt megakadályozniuk a tömeges fertőzést, mert a kórházak nem bírnák a rohamot. Pozitív példa Uganda, ahol az ismert koronavírus-hordozók száma az ezret sem éri el, ami azért nagy dolog, mert ott, afrikai összehasonlításban, sokat tesztelnek. Késlekedés nélkül lezárták a határokat, csak az élelmiszer-szállítmányokat és más alapvető árucikkeket engedik át. Az ebola miatt már 2019 elején bevezettek kötelező szűrővizsgálatokat Kongó felől, most ezt az ellenőrző rendszert terjesztették ki minden átkelőre. Mobil laboratóriumokat telepítettek, szűrik a kamionsofőröket és az egészségügyi dolgozókat is.

A kórokozó bosszúja

Peter Piot számára életre szóló tapasztalat, hogy átesett a Covid–19-en. Pedig a belga mikrobiológus már azelőtt is tudott egyet s mást a fertőző betegségekről. Fiatalon részt vett az ebola vírusának azonosításában, irányította az ENSZ AIDS-programját (1995–2008). Jelenleg a London School of Hygiene & Tropical Medicine igazgatója és Ursula von der Leyen uniós főbiztos koronavírus-tanácsadója. A tudós a belga Knack magazinnak mesélt. Március 19-én hirtelen felszökött a láza, hasogató fejfájás kínozta, mintha a hajszálai is sajogtak volna. Nem köhögött, mégis egyből érezte, hogy elkapta. Nem tévedett, pozitív lett a tesztje. Karanténból, online dolgozott tovább. Krónikus betegségek híján a fő rizikófaktor az életkora (71 év) volt. „Egyfolytában kimerült voltam, pedig normális esetben mindig tele vagyok energiával. Nem egyszerű fáradtság volt, hanem teljes elcsigázottság. Sohasem fogom elfelejteni azt az érzést.” Egyre rosszabbul érezte magát. Április elején tüdőgyulladást állapítottak meg nála. A kórházban újra tesztelték, negatív eredménnyel. „Ez jellemző a Covid–19-re: a vírus eltűnik, de a következményei hetekig megmaradnak”, mondja. Sok beteg nem a vírus okozta szöveti károsodásba hal bele, hanem saját immunrendszerének túlzott reakciójába, amiről viszont eddig nem sikerült kideríteni, mi köze a fertőzéshez. Állapota kritikusra fordult, lélekben megadta magát a sorsának. Suttogni is alig bírt. Azzal vigasztalta magát, hogy legalább nem az ebolát kapta el; habár áprilisban 30 százalék körüli volt a halálozási arány a londoni kórházakban, alig kisebb, mint a nagy ebolakitörés fertőzöttjei között Nyugat-Afrikában. Egy hétig lebegett élet-halál között. „Elkaptak, néha azt gondoltam. A vírusok elleni harcnak szenteltem az életem, és most bosszút állnak.” Piot doktor hónapokkal később még mindig kifullad a lépcsőn. „Sokan azt hiszik, a Covid–19 megöli a betegek egy százalékát, a többiek megússzák influenzaszerű tünetekkel. De a történet bonyolultabb. Sok embernél krónikus máj- és szívproblémák maradnak vissza, és életük végéig kezelésre szorulnak.” Csak a vakcina segíthet. Nem fér a fejébe, hogy szülők, akik védőoltásoknak köszönhetik az életüket, nem hajlandók beoltatni a gyerekeiket. „Született optimista maradok, de most, hogy szembenéztem a halállal, az értelmetlen baromságok iránti tűréshatárom alacsonyabb, mint valaha.”

Témák
Ebola Afrika
Frissítve: 2020.06.17. 09:53

Az örökbefogadás nem lányregény

Publikálás dátuma
2020.06.07. 17:53

Fotó: RODRIGO BUENDIA / AFP
„Nagy sötétbarna szempárból olvastam ki, hogy »én vagyok az a nő, aki megszülte«, miközben az járt a fejemben, hogy »én vagyok az a nő, aki hazaviszi«” – így indulnak Mártonffy Zsuzsa újságíró, blogger, örökbe fogadó szülő most megjelent, Akiknek két anyja van című kötetében azok a történetek, amiket nem felejt el, aki egyszer olvasta őket. Örökbe adó és fogadó szülők, örökbe adott gyermekek életútjai ezek mélyszegénységen, meddőségen, kamaszkori terhességen, kilátástalanságon és kételyeken át. A bemutatott gyerekek közül van, aki most nem egy szerető családban élne, ha nincs az a kötelező tanfolyam, mely rugalmasabbakká és nyitottabbakká teszi az örökbefogadókat. A képzés kötelezőségét azonban a kormány most egy tollvonással húzná ki a folyamatból, így még kisebb esély juthat az idősebbeknek.
Az örökbefogadással járó kihívások nem a papírok kitöltésével, a beszélgetésekkel, a tesztekkel kezdődnek. A valódi feladat akkor érkezik, mikor minden bürokrá­cián túl az örökbe fogadó szülők hazaviszik gyermeküket, aki néhány nap vagy hét után gyakran olyan feladatok elé állítja őket, amikre távolról sem voltak felkészülve. Hogy kezelhető egy gyerek, aki rendszeresen embermagasságig keni a falra saját székletét, vagy nyel le bármit, ami a kezébe kerül? Mit tegyen egy örökbefogadó, ha gyermeke tombol, dühöng, vagy épp napjában elmondja neki, mennyire gyűlöli? És milyen a másik oldal? Hogyan éli meg egy családanya, ha a mélyszegénység miatt örökbe kell adnia a gyermekeit, mert kilencen már nem élhetnek egy szobában? Vagy egy gyermek, hogy csak évtizedek után találkozhat vér szerinti anyjával? Sok más mellett ezekkel a kérdésekkel is kendőzetlen őszinteséggel foglalkozik Mártonffy Zsuzsa (képünkön) könyve, melynek első kétharmadában érintettek mesélnek, utolsó harmada pedig egyfajta örökbefogadási kisokos, ahol a szerző érthetően és olvasmányosan válaszol azokra a kérdésekre, melyek felmerülhetnek a témával kapcsolatban vagy amikről érdemes tudni.  „Nagyon nagy magasságokat és mélységeket éltem meg, míg a történeteken dolgoztam, az elején volt, hogy elsírtam magam egy-egy életút hallatán. Interjúztam örökbe fogadott felnőttekkel és vér szerinti szülőkkel, akiknek a hangját ritkábban lehet hallani ebben a témában. Vannak olyan örökbefogadók, akik sérült gyereket vállaltak és férfiak is mesélnek a tapasztalataikról. Próbáltam megmutatni, hogy a szülőknek találékonynak kell lenni, senki nem ad kész megoldásokat. Én is rengeteg szakkönyvet olvastam, de az ott felsorolt tippek vagy beválnak, vagy nem, minden gyerek más. Ami az egyiknél megoldhatatlan probléma, az a másiknál magától működik” – mondja Zsuzsa, aki 2014 óta vezeti az Örökbe.hu blogot. Az évek alatt 550 posztja jelent meg és havi 15-20 ezer olvasó kíváncsi a tartalmaira. Az, hogy ilyen sokan próbálnak innen információkat kapni, rávilágít a rendszer hibáira is.
Mártonffy Zsuzsa
Fotó: Révai Sára

Ez most nagyon félrement

„Sok jó szakember dolgozik a magyar örökbefogadási rendszerben, és a gyermekvédelemben is, de egyértelműen le vannak terhelve és jelentősen alulfizetettek. A blog kiegészíti azt a tájékoztatást, amit ők adhatnak. Szinte mindennap érkeznek levelek az olvasóktól, ha tudok, segítek nekik” – mondja. Kérdések akadnak bőven más területen is, jelenleg komoly szakmai felháborodást okoz, hogy a kormány frissen benyújtott törvényjavaslata, aminek célja Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár szerint az, hogy egyszerűbbé és gyorsabbá tegye az örökbefogadás folyamatát, valójában akár katasztrófához is vezethet, hiszen olyan, eddig kötelező képzést tenne opcionálissá, ami kulcsfontosságú a gyerekek nevelése szempontjából is. Az örökbefogadók kötelező tanfolyamát 2003-ban vezették be, majd 2018-ban 21-ről 40 órára bővítették a tananyagot. A veszélybe került képzés egyébként esélyt adott az idősebb gyerekeknek is, hiszen a hatására több szülő gondolta át elképzeléseit és vált nyitottá a nagyobbak felé is. „Sokan nem azért várnak 4-5 évet, mert a rendszer gonosz, hanem azért, mert olyan típusú gyerekre várnak, akiből igen kevés van. Nagy az aránytalanság a jelentkezők elképzelései és a ténylegesen elérhető gyerekek között. A legtöbben idősebbek, akár testvéreik is vannak, nem szőke, kék szeműek, rendezetlen a szülők élete és fejlődési problémáik vannak. Tanfolyam nélkül még messzebb kerülnek az elvárások a valóságtól, hiszen nincs lehetőség arra, hogy szakemberek elmondják, mi a helyzet, és ennek tükrében mindenki átgondolhatja, mi az, amit vállalni tud” – részletezi Zsuzsa. Az egyik központi üzenet az: a gyermeknek tudnia kell, hogy örökbe fogadták. Dr. Bátki Anna klinikai szakpszichológus, családterapeuta úgy véli, ez nagyon fontos ismeretátadási platform, felkészítés, amit ha nem lesz kötelező elvégezni, az kifejezetten káros lehet. „Arról beszélni egy gyereknek, hogy örökbefogadott, olykor nagyon nehéz a szülőknek. Bár kezdetben szinte mindenki úgy gondolja, hogy ezt el fogja mondani, de minél több idő telik el, minél nagyobb a gyerek, annál nehezebbé válik. Éppen ezért érdemes korán felhozni a témát, akkor is, ha a gyerek még nagyon kicsi. Már csak azért is, hogy a szülőnek természetes legyen az erről való kommunikáció. Akár egy másfél évesnek is el lehet mondani például egy séta közben, hogy „épp ilyen szép nap volt, mikor megcsörrent a telefon és találkozhattunk veled”. Nem egyszer csak bejelenteni a dolgot. A szülőnek terápiás szülőnek is lennie kell, hogy támogatni tudja a gyerekét akár a dührohamok vagy az elutasítás közepette is” – hangsúlyozza a pszichológus. A Gyermekjogi ­Koalíció tagjai közös állásfoglalásukban azt állították, hogy a törvényjavaslat egyes pontjai súlyosan sértik a gyermeki jogokat. Ezzel kapcsolatban a szakember megjegyzi: „Egyrészt, a leendő örökbe fogadó szülők gyakran nem is tudják, hogy milyen készségekre, tudásra lesz szükségük egy ilyen új helyzetben, ami teljesen érthető, hiszen ez egy új terület, ami a hagyományos értelemben vett szülőségen túl pluszfeladatokkal jár, amivel nincs mindenki tisztában. Másrészt, a vér szerinti szülők szempontjából, ha egy család nehéz helyzetbe kerül a szülő pszichés betegsége vagy anyagi helyzete miatt, akkor ennek rendezéséhez gyakran időre van szükség. Azzal, hogy hónapokkal lerövidítik azt az időt, amikor örökbe lehet adni a gyereket (6 helyett 3 hónap, ha nem látogatja, 1 év helyett 8 hónap rendszertelen kapcsolattartás esetén), csökken az esély a visszagondozásra, vagyis arra, hogy a gyerek a vér szerinti szüleihez kerülhessen vissza. Persze vannak olyan esetek, ahol a gyerek érdeke, hogy hamarabb adják örökbe, de ez változó, nagyobb rugalmasságra és egyedi mérlegelésre lenne szükség” – mutat rá a pszichológus. A javaslatcsomag egyébként egyetlen pontjáról sem volt szakmai egyeztetés. A tanfolyamra Mártonffy Zsuzsa szerint is szükség lenne, nem kellene könnyíteni a szabályokon, hiszen az örökbefogadás nagy felelősség. Éppen ezért szükséges, hogy aki erre vállalkozik, annak több lehetősége is legyen a dolgot átgondolni, és persze az sem baj, ha szakemberek vizsgálják: alkalmas-e egyáltalán valaki örökbe fogadó szülőnek.

Mi Down-szindrómás babát szeretnénk!

Jelenleg akár 4-5 év is eltelhet, mire valakit felhívnak azzal, hogy elkezdheti az ismerkedést egy gyermekkel, ennek azonban nem az az oka, hogy ilyen kevés az örökbefogadásra váró gyermek. A legfrissebb elérhető statisztikák szerint 2017-ben 1025 örökbefogadást engedélyeztek itthon, és 2753-an várakoztak, év végén mégis 1972 örökbe fogadható gyermek volt. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adataiból is látszik, nem könnyű minden gyereknek új szülőket találni. Közülük ugyanis 657-en fogyatékosok, 1078-an 10 évnél idősebbek, és csupán 283-an 3 évnél fiatalabbak. Sok szülő nem szeretne idősebb gyermeket, pedig az örökbe fogadhatók csupán 14 százaléka 3 év alatti, 31 százalékuk 3–9 év közötti, míg 55 százalékuk 10 évnél is idősebb. Arra, hogy minden babának van esélye Zsuzsa könyvében Emma, és férje, Balázs a legjobb példa, ők két Down-szindrómás gyereket fogadtak örökbe. Jonatán négy és fél éves, Mira öt hónapos. Emma szociális munkás, gyógypedagógus, aki felnőtt Down-kórosokkal dolgozik, Balázs szociálpedagógia szakon végzett. Mikor kitöltötték az örökbefogadási nyomtatványt, megjegyzésbe írták, hogy csak downos babát szeretnének. Kikerekedett szemekkel, csodálkozva néztek rájuk, hiszen vidámak és fiatalok voltak. Nem elkeseredett párként jelentek meg számos lombik után. Akkor azt hitték, még lehet vér szerinti gyerekük. Nem így alakult, de így is nagy szeretetben nevelik Jonatánt és Mirát. Jonatánról elmesélik: titkos örökbefogadás volt, de annyit megtudtak, hogy a vér szerinti szülei nagyon várták, lombikprogrammal fogant meg és végül a Down miatt mondtak le róla. „Mi nagyon becsüljük őket, hogy így döntöttek, abban a helyzetben a lehető legjobbat tették ennek a kisfiúnak” – mondja Emma. „Nyilván senkire nem lehet ráerőltetni, hogy sérült gyereket neveljen, hiszen mindenkinek más okoz nehézséget, de nagyon jó volt ilyen emberekkel beszélgetni, akik nem akarják, hogy hősnek tartsák őket, vagy elismerjék, és szívvel-lélekkel kiállnak amellett, amit választottak” – mondja a történetről Zsuzsa.

A titok csak méreg lehet

Zsuzsának két örökbe fogadott fia és egy vér szerinti lánya van. A fiúk másfél éves korukban kerültek hozzá, most hét- és kilencévesek. Nem titok, hogy örökbe fogadott gyermekek, a téma olykor szóba kerül a családban. Szerinte lényeges, hogy erről is nyíltan kommunikáljanak a gyerekekkel. „Fontos viszonyokban nem jó hazudni, és a szülő-gyerek kapcsolat egy fontos viszony, szükség van a bizalomra. Nem az a dolgunk, hogy egy tökéletes világot teremtsünk a gyerekeknek, hanem az, hogy mellettük álljunk, bármi is történik. Nem szabad türelmetlennek lenni. A fiam eleinte engem is nehezen fogadott el, úgy érezte, kiszakítottuk egy olyan közegből, ahol ő biztonságban volt. Velem is előfordult, hogy az első hetekben a kisfiam szemrebbenés nélkül kizárt az erkélyre és várhattam a felmentő seregre, miközben ő bent kuncogott. De előfordult az is, hogy az ajtóban ült és „sztrájkolt”, míg a férjem haza nem jött. Őt könnyen elfogadta. Kell egy nagy adag önbizalom ahhoz, hogy ezt az ember ne vegye magára. És azóta persze nagyon megszeretett engem” – emlékezik vissza a blogger. Nehézségek esetén fontos tudni segítséget kérni, olyan szakemberhez fordulni, aki erre a területre specializálódott. Az ELTE-n két éve indult a szakemberek számára meddőségi reprodukciós és örökbefogadási szaktanácsadó képzés. „Az örökbefogadottak életük több pontján is szükségszerűen megélik annak a fájdalmát, hogy őket valamiért nem tudták a vér szerinti szüleik nevelni. Ilyenkor tovább ronthatja a helyzetet, ha az örökbefogadók negatívan beszéltek a vér szerinti szülőkről, de ennek hatására idővel a gyerek is értéktelennek érezheti magát. Ezért is olyan lényeges, hogy mindig pozitívan beszéljenek a vér szerinti szülőkről” – részletezi Bátki Anna.
Szerző